Coco Chanel szerint a divat változik, a stílus örök, ez pedig hatványozottan igaz napjainkban, amikor elég egy elsöprő közösségi média trend vagy ízléses televíziós sorozat, és szempillantás alatt más értelmet nyer a trendi kifejezés. Ez azonban nem ment mindig ilyen gyorsan, a régi korokban már elég volt néhány apró öltés és változtatás, hogy a későbbi divattörténeti fordulat elsőre botrányba fulladjon. Így volt ez az alábbi hétköznapi öltözékekkel is, melyek viselése egykor még polgárpukkasztásnak minősült.

Ma már szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy volt idő, amikor a sietősen felkapott falatnyi ruha vagy nadrágkosztüm illetlenségnek számított az átlag járókelő szemében, pedig ez nem is történt olyan régen. A miniszoknya (melyet Mary Quant tervezőnek köszönhetünk), alig néhány évtizede, csak az 1960-as években taszította le a térd alatt végződő verziót, de a „trónfosztás” itt sem ment simán – kezdetben sok vitát és ellenállást váltott ki, mivel szembement a hagyományos társadalmi normákkal. Ez utóbbiak változása, továbbá

a testtudatosság, a szexuális felszabadulás és a női szerepek átalakulása eredményezte a most következő ruhadarabok megjelenését is,

melyek minden esetben valóságos hercehurcával jártak. 

Fűző

Nemrég még arról írtunk, hogy a fűző napjainkban ismét divatba jött, a 19. században azonban még teljesen máshogy gondolták, a szoros, csontos alsóneműk hangos vitákat gerjesztettek egészségre gyakorolt hatásuk miatt. A kialakuló „fűzővita” bejárta a sajtót, Európától Amerikáig heves szóváltások folytak a viselés előnyeiről és hátrányairól.

Az orvosok azt állították, a fűzők nem biztonságosak, mert összeszorítják a belső szerveket és akadályozzák a teherbe esést,

de a nők többsége a divatra és a szokásra hivatkozva nem volt hajlandó lemondani róla – pedig kényelmesnek egyáltalán nem volt nevezhető. Ruhatárukból a fűzők nagyjából a 20. század közepén tűntek el, miután egyre többen követelték a kényelmes és szabad mozgást biztosító öltözékeket, így az 1920-as években megjelenő jellegzetes egyenes ruhákat. 

Bloomer ruha

A bloomer ruhát, vagy másnéven kétágú szoknyát először a 19. század közepén viselték azok a női kerékpárosok, akiket különböző borzalmakkal riogattak, csakhogy még véletlenül se pattanjanak nyeregbe. De nem az elrettentésként szolgáló, úgynevezett bicikli-arc volt az egyetlen ok a felháborodásra, hanem a férfiak öltözékére hasonlító szoknyás tréningruha, a bloomer is. Az emancipáció jelképévé váló szoknyanadrág nevét Amelia Bloomer, az első amerikai női magazin, a The Lily szerkesztője és alapítója ihlette, a nőjogi aktivista ugyanis az akkori divatos, nagyméretű szoknyák egészséges alternatívájaként hirdette a rendhagyó öltözéket. A bloomerek, vagyis a női nadrágok egészen a 20. századig sokkolták a társadalom tagjait, de mivel kihívónak vélték, továbbra is maradtak a hagyományosabb, a testet szorosan körülölelő öltözetek. 

Nők bloomer ruhában, vagyis a szoknya alatt térdnél bővülő, bokánál végződő nadrágban. Ezt a divatot Amelia Bloomer magazinszerkesztő indította el, miután meglátta a rendhagyó öltözéket egy aktivista nőismerősén. Fotó: Rischgitz/Getty Images

„New Look” ruhadarabok

Christian Dior debütáló „New Look” haute couture kollekciója bár egy csapásra világhírűvé tette a tervezőt, nem volt mindenki elragadtatva a keskeny derekat és formás csípőt kiemelő kreációktól. 1947-es bemutatásakor a ruhadarabok botrányt keltettek a divatvilágban, mivel a második világháború szörnyű traumái után sokan pazarlónak, meggondolatlannak vélték a drága anyagok használatát. Ráadásul azt hangoztatták, a szűkített derék és a bő szoknya elavult, emellett visszalépést jelent a modern nők számára. Szerencsére a többség rajongott a praktikusabb háborús divatot felváltó eleganciáért, a klasszikus nőies vonalakért és finom anyagokért, melyek jelentős változást hoztak a kor divatvilágába. 

Bikini

A szóbeszéd nem kímélte az épp 77 éve kifutóra kerülő bikinit sem, melynek párizsi bemutatását egyetlen manöken sem vállalta, így Micheline Bernardini, egy mulató vetkőző táncosnője sétált végig a páston a mérete és hatása miatt „atomnak” nevezett fürdőruhában. 

Ennél már talán csak az a meglepőbb, hogy valójában egy francia autómérnöknek, Louis Réardnak köszönhetjük a bikini születését,

aki tervezőtársával, Jacques Heimmel közösen álmodta meg a férfiak nagy örömére szolgáló, kezdetben botrányos ruhadarabot, ami a Bikini-szigeteken végzett kísérleti atomrobbantások után kapta a nevét. Micheline Bernardini állítólag több tízezer szerelmes levelet és házassági ajánlatot kapott a bemutató után, persze nem azoktól a háborgóktól, akik az 1960-as évekig kitiltották a bikinit a nyilvános strandokról. 

Miniszoknya

A miniszoknya az 1960-as években, a brit Youthquake (ami a fiatal és földrengés szavak angol változatának összevonásából keletkezett) kulturális mozgalom idején vált népszerűvé, természetesen társadalmi forrongások közepette. A rövid, lábat felfedő szoknya kivételesen drámai viselet volt a hosszabb, hagyományosabb változathoz képest – még Coco Chanel és Christian Dior is provokatívnak vélte, egyes országokban pedig azonnal betiltották. Mary Quant tervező kedvenc autójáról nevezte el a lábakat és térdet is szabadon hagyó ruházatot, melyből hamar a női függetlenség szimbóluma lett, hogy aztán az idő múlásával belesimuljon az egyre merészebb öltözködési trendekbe. 

Kiemelt kép: Getty Images, nőklapja.hu