„Könyvtárakban élek” – A Pura Poesia vendége Zoób Kati

Juhász Anna és Zoób Kati a történetek fontosságáról, a kisközösségek erejéről, gyöngybetűkről és meseszép könyvekről beszélgetnek.

A Katti Zoób divatmárka megálmodója Sümegen született, a város mind a mai napig fontos szerepet tölt be az életében. Amióta 1998-ban önálló márkájával kilépett a divatvilág porondjára, számos országban mutatta be sikeresen a kollekcióit. A ruhatervezésnél az ember érdekli, a személyes történetek, és nagy rajongója a finom kézműves munkáknak, technikáknak. Színházi produkciókhoz és operákhoz is készített már jelmezeket, jelenleg egy divatmúzeum létrehozásán munkálkodik.

A beszélgetés rövid kivonata a videó alatt olvasható.

A sűrítés

Ha Zoób Kati irodalmi műfaj lenne, mi lenne az? – teszi fel a kezdő kérdést Anna, Kati válasza egészen meglepő: a Weöres Sándor Egysoros versekből egy egysoros. A sűrítés miatt. A nagy zajban szeretne egy kevesebb zajt okozó ember lenni. Ezek után Kati mesél arról, hogy amióta a Magyar Kultúra magazinba rendszeresen írja a divatlexikont, rengeteget kell olvasnia, és ez ébresztette rá arra, mekkora zaj, és mennyi tartalom nélküli beszéd van körülöttünk. A beszélgetés a történetek fontosságához kanyarodik, hiszen Kati nem tud nekilátni a ruhatervezésnek, amíg meg nem leli az anyag mögött a történetet, amiből kiindulhat. Színházban, operában – Kati most két opera jelmezeit is tervezi egyszerre – a történet adott, de a személyes szál is kell ahhoz, hogy elindulhasson a munka folyamata.

Szépség a papíron

Ezek után rátérnek a divattervező sümegi emlékeire, számára nagyon fontos az a város, és nagyon hálás azért a figyelemért, amiben ott részesült. Gyerek- és tinédzserkorában soha egy percre sem érezte úgy, hogy nem figyelnek rá eléggé: ez egy olyan közösség volt, ahol mindenki felelősséget vállalt a másikért. A könyvek szeretete is innen ered, a családban mindenkinek volt saját imakönyve, ő már gyerekként csodálta ezeket a szépséges tárgyakat, és a mai napig gyűjti őket. Kati számára a könyv mint esztétikai élmény is rendkívül fontos, és nagyra értékeli a könyvkötészet kézműves kultúráját.
Az írás ugyanígy lehet esztétikai élmény: amikor a PIM-be a Lesznai Anna kiállításra készültek, ő hosszasan tanulmányozta Lesznai kézírását. Innen jött aztán az az ötlet is, hogy édesanya illetve kislánya kézírását dekorációs motívumként használja fel a ruháin.

Könyvtárai

Kati könyvtárakban él: a szalon, az otthona, a balatonfüredi háza is tele van könyvekkel. Nagyon szereti azokat a könyveket, amelyek a különböző mesterségekről szólnak – „engem nagyon érdekelnek a csinálás történetei” – mondja. De képes megvenni egész könyvsorozatokat azért, mert könyvkötészetileg kiemelkedők, mert egy korszakot képviselnek.
Kati a klasszikusok mellett rendszeresen olvassa a kortárs irodalmat is, és nagyon más a viszonya velük, mivel felemelő élmény számára az, hogy ezekkel az emberekkel találkozni, beszélgetni, kávézni lehet. A kortárs művek közül ott van az éjjeliszekrényén, és újra meg újra fellapozza, olvassa Darvasi László A könnymutatványosok legendája című regényét. Legkedvesebb klasszikusa pedig Proust Az eltűnt idő nyomában című műve, ami azért is fantasztikus a számára, mert Proust az első divatírók egyike, ebben az alkotásban rendszeresen ad részletes leírásokat ruhákról, a divatnyelvezetet is megteremti.

Kiemelt kép: nőklapja.hu