Ha visszaemlékezem gyerekkorom nyaraira, akkor a legjellemzőbb kép, hogy szinte fürdök a görögdinnyelében. Egész nap, minden nap képes lettem volna enni, és nagymamámnak köszönhetően ez meg is valósult. De mintha akkoriban könnyebb lett volna igazán finom és édes gyümölcshöz jutni, manapság kell ismerni a trükköket, hogy ne legyen csalódás a méregdrágán kínált dinnye íze. És bár régebben jellemző volt az is, hogy a piacokon az árusok meglékelték a kiválasztott zöld gömböcöt, én személy szerint már évek óta nem találkoztam ilyen lehetőséggel (nem is csoda, ha csak a higiéniát vesszük, és azt, hogy a lékelés után mégsem megvásárolt gyümölcs valószínűleg a nyakukon marad).
Bár legfrissebb genetikai kutatások szerint a mai görögdinnye őse a szudáni Kordofan dinnye, mely Dárfúrban terem, a legkorábbi feljegyzett görögdinnyeszüret nagyjából 5000 évvel ezelőtt Egyiptomban történt, sőt ezt a gyümölcsöt gyakran helyezték a fáraók sírhelyébe is. Kínában a 10. századtól termesztik, Európába pedig a 13. században jutott el a mór hódítóknak köszönhetően. Tömegének nagyjából 90%-a víz – emiatt remek szomjoltó is –, emellett nagyon egészséges is, hiszen
tele van A-, B1-, B6- és C-vitaminokkal, és olyan antioxidáns vegyületekkel, mint a béta-karotin és a likopin,
amelyek sejtvédő hatásúak, utóbbi pedig még a prosztatarák kialakulásának kockázatát is csökkenti, valamint enyhíti az ízületi gyulladásos, reumatikus tüneteket. Salátában, italokban, levesekben is fel tudjuk használni, bár a cukortartalma miatt azért ne fogyasszuk mértéktelenül.
Fotó: Getty Images
Szóval hogyan választhatjuk ki a legfinomabbat? A kongatás makacsul tartja magát mint legjobb módszer, de valójában ennek nincsen túl sok alapja. Mutatjuk viszont azokat a működő tippeket, amelyek valószínűleg tényleg elárulják, hogy milyen is a kemény héjú gyümölcs belseje.
Figyeljünk a szimmetriára
A görögdinnyének számtalan fajtája van (a Wikipedia szerint itthon is legalább 17 fajtát termesztenek), amik változatos formájúak lehetnek a gömbölyűtől a hosszúkásig. Fő szabály, hogy a vásárlás előtt figyeljük meg a gyümölcsöt: az egységes forma azt jelenti, hogy a növekedési folyamat során egyenletesen öntözték. Azok a dinnyék, amelyeknek furcsa, szabálytalan dudorai vannak, vagy az egyik oldalukon nagyobbak, mint a másikon, valószínűleg száraz évszakokat és/vagy túlöntözéses időszakokat éltek át.
Kapcsolódó
Hétvégi gasztró: dinnye kicsit másképpen
Nézzük a súlyt
Ha megvan a szimpatikus példány, akkor emeljük meg. Ha méretéhez képest nehéz, az általában azt jelenti, hogy édesebb lesz és több vizet tartalmaz. Ha két hasonlóan szép, egyforma méretű dinnyét találtunk, akkor a nehezebbiket vegyük meg!
A sötét és matt jobb
Figyeljük meg a színét: minél sötétebb és mattabb a felülete, annál érettebb a dinnye. Ha világosabb zöld, ráadásul fényes a felülete, az azt jelenti, hogy még éretlen.
Nézzük a foltokat
Keressünk rajta foltot: ez minél sárgább, annál jobb, hiszen ez azt jelenti, hogy tovább volt a tőkén, és tele van ízzel. Ha azonban fehér, vagy halvány, akkor a dinnye még nem egészen érett.
A szín sokkal többet árul el, mint a kongás. (Fotó: Getty Images)
Hálózatkutatás
Keressünk rajta hálóhoz hasonló sérüléseket. Ez azt jelenti ugyanis, hogy többször érintették meg a méhek, azaz a dinnye is édesebb. Az is jó jel, ha a szárát, vagy a „farkát” megvizsgáljuk: ha ez száraz, akkor a dinnye érett, ha viszont még zöld, akkor éretlenül szedték le.
+1 Mi igaz a kongatásból?
Az már a fentiekből is kiderült, hogy csupán a kopogtatásra nem érdemes hagyatkozni. De ha semmiképpen sem akarjuk kihagyni ezt a trükköt, akkor a folyamat legvégén tegyünk vele próbát, majd válasszuk a minél magasabb hangon kongó dinnyét. A mély hang azt jelzi, hogy nem elég édes.
Fotó: Getty Images / Canva
