Budapest ikonikus sétálóutcájában, a Váci utca 9. szám alatt egy igazi gyöngyszem bújik meg a drogéria és a cipőbolt között: a Philanthia, Európa egyetlen máig megmaradt szecessziós virágüzlete. Az eredeti, 1900-as évek elejéről származó bútorokat és olajfestményeket rejtő enteriőr különleges, békebeli hangulatot varázsol a turistákkal zsúfolt belvárosi utcába, a legendás üzlet kis oázisként ékelődik a modern áruházláncok közé. Sokan nem is azért mennek be, hogy vásároljanak, hanem egyfajta mini-múzeumként tekintenek a boltra. Csöndes Dániel, az üzletvezető ezt nem bánja, szívesen elbeszélget a betérőkkel. Lássuk, milyen titkokat rejt a Philanthia!

philanthia szó a virágok szeretetét jelenti, így aztán találó elnevezés az üzletre, amely megnyitása óta, közel százhúsz éve virágboltként működik. Itt dolgozni mindig is presztízskérdés volt a virágkötők számára, aki itt megfordult, azt utána bárhová felvették dolgozni. A Philanthia azonban mindig jóval több volt, mint egyszerű virágbolt, ahogy változtak az idők, mindig más miatt.

Szecessziós ékszerdoboz

A virágüzlet Kőrössy Albert Kálmán építész tervei alapján készült 1906-ban. (Egyes források szerint 1904-ben.) A virágboltnak otthont adó, Váci utca 9. szám alatti Nákó-házat Hild József tervezte, de magának a virágüzletnek a szecessziós külső-belső kialakítása Kőrössy munkája.

Az üzlet bejárata, amikor még autók is járhattak az utcában (Forrás: Philanthia – Salon Des Fleurs)

Az építészi fénykorát az 1890-es évek végén és az 1900-as évek elején élő Kőrössy épületeivel Budapest-szerte sok helyen találkozhatunk, villák, bérházak, iskolák és bankok őrzik művészetét – ilyen például a Kölcsey Ferenc Gimnázium és az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumnak otthont adó Tündérpalota –, de az valódi ritkaság, hogy általa megálmodott eredeti belső teret is láthatunk. „Az ajtó, az oldalsó falakon a két nagy olajfestmény, a falburkolat, a vörös bársonyhuzatú kanapé, a kasszapult és a márványkandalló – sorolja Csöndes Dániel üzletvezető az 1906-ból megmaradt berendezési tárgyakat. – Az utcafronton a Philanthia felirat fölötti vörösréz rózsafejek is egy évszázada ott vannak. 

A virágokat a mai napig az eredeti kötőpultokon kötjük.

Az időközönként szükséges tisztasági festéseknél azért előbukkannak meglepő dolgok, a burkolatok mögül ilyenkor felsejlik, hogy a mostani fehér falak korábban almazöldben, illetve rózsaszínben pompáztak” – teszi hozzá.

Az eredeti márványkandalló, fölötte az egyik Márk Lajos-pannóval

Remekművek ölelésében

Nem ritka, hogy az üzletbe betérő vásárlók a falakat díszítő két hatalmas olajfestmény áráról is érdeklődnek. A falképek is az eredeti enteriőr részei, Márk Lajos, korának egyik „sztárja” festette őket. Az 1867-ben született festőművész és grafikus Budapesten, Münchenben és Párizsban is a legnevesebb festőiskolákban tanult, Benczúr Gyula is volt a mestere. Hosszú éveket töltött az Amerikai Egyesült Államokban, ahol elismert és sikeres portréfestőként tartották számon. Sok hírességet és államférfit megörökített Wilson amerikai elnöktől kezdve Bajor Gizin át I. Ferencz Józsefig. Budapesten is benne volt a művészeti élet sűrűjében, barátai voltak a korabeli írók és költők, Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Heltai Jenő. Mindezt tudva még jobban felértékelődik a Váci utcai virágüzlet ingyenes „tárlata”.

Márk Lajos olajfestménye a Philanthiában (Fotó: Bolla Zoltán, forrás: Facebook)

Sztárok, sztorik, városi legendák

A Philanthia első tulajdonosa Huszár Józsefné Szabó Jozefa volt, és az üzlet kezdettől kulturális szerepet is betöltött a virágárusítás mellett. A Magyar Nők Közművelődési Köre rendszeresen itt tartotta művészeti zsúrjait, valamint képzőművészeti kiállításoknak is teret biztosított az üzlet. Nemcsak belvárosi hölgyeknek és színésznőknek készültek itt virágköltemények, de 1916-ban a királyi pár koronázása alkalmából a Philanthia kötötte Zita királyné virágcsokrát is. Híres vevőkben manapság sincs hiány, vásárolt már itt Eva Mendes, Britney Spears és a Forma 1 atyaúristene, Bernie Ecclestone is.

„Vannak városi legendák az üzletről.

A Muskátli Presszó volt itt mellettünk, a parfüméria helyén, az ő hátsó kijáratuk és a miénk egy helyre nyílt, és ott hátul régen bordélyház működött.

Hosszú idő volt megkötni egy csokrot, 30-40 perc, addig volt, aki helyet foglalt itt a kanapén, és volt, aki pedig hátrament. Nagyon sok minden arra utal, hogy ez egy valós történet. Azóta is járnak vissza emberek, akik a lányokat keresik, még öt-hat évvel ezelőtt is előfordult ilyen. Volt egy álmennyezet az átjáróban, amely alatt a felújításkor meg is találtuk a sokat emlegetett, diszkréciót biztosító vörös bársonyfüggöny darabjait” – meséli nevetve Dani. 

A mennyezeti rózsák most fehérre vannak festve, nem tudni, eredetileg milyen színűek lehettek

Virágüzlet mindörökké

A kisebb kereskedelmi üzletek funkciója és kialakítása gyorsan elavul, ezért a századfordulóról kevés eredeti üzletbelső- és portál maradt fenn. A Philanthia azonban több mint száz éve tartja magát, se világháború, se államosítás nem tudta megingatni. Az utóbbi években ugyan felmerült az arculatváltás, ám hála a virágok és az értékőrzés felé szenvedélyesen elkötelezett üzletvezetőnek, egy jó darabig még biztosan nem kell aggódnunk azon, hogy megváltozik a bolt karaktere. „Itt régen csak vágott virágot és cserepes virágot árusítottak. De akkor még teljesen más volt az utca közönsége, és autóval is lehetett közlekedni, ami virágvásárlás szempontjából nem közömbös. Mióta sétálóutca lett, sok dolog megváltozott, nemzetközi üzletek nyíltak, és javarészt turisták a vevők. Mindig tartunk friss virágot, de csak abból itt nem lehet egy üzletet fenntartani” – mondja Dani. 

Akik korábban jártak itt, azok egy gyönyörű, de meglehetősen zsúfolt üzletre emlékezhetnek, amely az év nagy részében olyan volt, mint egy karácsonyi meseváros. Volt ugyanis egy időszak, amikor a Philanthiát Európa egyik leghíresebb karácsonyi dekorációkat árusító üzleteként tartották számon, és a virágok kicsit háttérbe szorultak. Tavaly decemberben az üzlet fordulóponthoz érkezett, gyakorlatilag mindent árujukat eladták, és két hónapra becsukták a boltot, hogy kitalálják, hogyan tovább.

A Philanthia esetleges végleges bezárásának híre – amelyről a sajtó is beszámolt – érezhető felbolydulást okozott a városban.

„Felrobbant a telefonom, mindenki hívogatott. Nem gondoltam, hogy ekkora hírértéke lesz ennek Budapesten. Javarészt a külföldiek körében volt nagy a megdöbbenés, de sok magyar is szurkolt a folytatásért” – meséli Dani, aki úgy érezte, a Philanthiát nem lehet veszni hagyni. Gondolkodott rajta, hogy más legyen az üzlet profilja – a bérleti jog alapján nem lenne köteles megtartani az eredeti koncepciót –, de úgy érezte, ehhez az egyedi enteriőrhöz a virág passzol a legjobban. Idén márciusban újranyitottak, visszahozták a virágokat, megszüntették a zsúfoltságot, szellősebb lett a belső tér, így a korábban az áruk takarásában rejtőzködő festmények és szecessziós bútorok is sokkal jobban láthatók.

Most ilyen szellős az üzlet belseje, teret adva a szecessziós szépségeknek

Drew Barrymore filmbeli foglalkozása tényleg létezik

A Zene és szöveg című klasszikus romkomban Drew Barrymore egy olyan lányt játszik, akinek az a munkája, hogy életben tartsa mások – a filmben éppen Hugh Grant – növényeit. Mint kiderül, Dani is valami hasonlót csinál a Philanthia keretein belül. „Concept store jelleggel működünk, szeretnénk rávezetni a vásárlóinkat arra, hogyan lehet beépíteni a vágott virágot vagy a cserepes növényeket a lakáskultúrába.

A magyar mentalitásban alapjáraton nincs benne, hogy veszünk otthonra egy csokor virágot, az emberek többsége csak alkalomra szokott vásárolni.

Olyan kiegészítőket is árulunk, amelyek a virág környezetében harmóniát teremtenek, például lakásparfümöket, albumokat, asztalkákat, lámpákat. Úgy látom, egyre nagyobb az igény a virágra otthon – más kérdés, hogy senki nem szeret vele foglalkozni, vizet cserélni, visszavágni. Amellett, hogy csokrokat és kompozíciókat készítünk otthoni enteriőrökbe, van olyan szolgáltatásunk is, hogy hetente egyszer-kétszer kimegyünk házhoz karbantartani a vágott és a cserepes virágot ” – magyarázza Dani.

Csöndes Dániel üzletvezető élőben sokkal mosolygósabb

Egy virágkötő élete

A műemlékvédelem alatt álló üzlet fennmaradásában, valamint állagának és hangulatának megóvásában Dánielnek oroszlánrésze van. Szereti a virágot és tiszteli az üzletet – ez abban gyökerezik, hogy egy nagy álma vált valóra azzal, hogy itt dolgozhat. Először tizenhat évesen, győri iskolásként járt az üzletben egy budapesti kirándulás alkalmával. Akkor már évek óta virágok közelében dolgozott, gyerekként először vízhordóként, aztán egyre komolyabb feladatokat bíztak rá. Az iskola befejeztével elhatározta, hogy csakis a Philanthiában szeretne dolgozni. Felvették, és pár hét betanulás után szinte rögtön üzletvezető lett. „Amikor 2011-ben idekerültem, nem volt hűtés-fűtés az üzletben. Emlékszem, kartonpapírokon álltunk a pultok mögött, mert annyira hideg volt itt télen, pince van alattunk. Két évvel később érkezett egy új tulajdonos, akinek nagyon fontos volt, hogy a hely újra eredeti fényében tündököljön. Akkor csináltunk egy teljes felújítást, nagyon sokat fektettünk bele, hogy ma ilyen állapotban legyen az üzlet. Nekem tulajdonképpen ez a második otthonom. Nagyon sok visszatérő vásárlóm van, innen az utcából is. Tudom, hogy melyik idős hölgy melyik napon fog bejönni, hogy megvegye a szokásos egy szál virágját. De olyan is van, aki csak beszélgetni jár ide. Megkínálom egy kávéval és meghallgatom. Az utca pszichológusa is vagyok” – mondja nevetve.

A cikk megírásához felhasználtam Baldavári Eszter művészettörténész-muzeológus Kőrössy Albert Kálmánról szóló írását, amely a Magyar Iparművészet 26. évf. 4. számában (2019. június) jelent meg.

Kiemelt kép: Derzsi Elekes Andor / Wikimedia Commons