Az ülőideg, vagyis a nervus ischiadicus testünk leghosszabb idege, ezért nem csoda, hogy a működésében bekövetkezett zavarok testrészeink legkülönfélébb pontjain jelentkezhetnek. Az ülőideg a gerincvelőből ered, és a farokcsont mentén haladva – a medencétől a csípő-fartájon át – az alsó végtagokba vezet, ahol térdnél két ágra oszlik.
Számtalan izmot mozgat, emellett felelős a bőr, a csontok és az ízületek érzékeléséért a lábakban, így irritációja, gyulladása vagy nyomása számtalan tünetet okozhat. Ezekről elsőre, ha nem konkrétan deréktájon jelentkezik a fájdalom, nem is gondolnánk, hogy valójában isiásszal van dolgunk. Pedig a panaszok skálája az enyhe nyomástól kezdve az érzéskiesésen át, egészen a bénulásig igen sokféle lehet. Ezért sem árt időben felkészülni, különösen amiatt, mert olyan hétköznapi szokások is kiválthatják, mint a hosszú távú ülőmunka vagy bizonyos sportok: például a súlyemelés és a kerékpározás.
A porckorongok sérve váltja ki
Egyik leggyakoribb oka a porckorongsérv, de okozhatja a csigolyák deformitása, csontkinövések, a gerinc csatornájának szűkülete, valamint kiválthatják izomgörcsök és tartási problémák, sérülések is. (A gerincből kilépő idegrostok összenyomódnak a csigolyatestek között található porckorongok sérve miatt, melyek a gerinc rugalmasságért, stabilitásáért felelősek és egyúttal védik is azt, segítenek eloszlatni a terhelést.) Isiász esetében a porckorongokat körül vevő kötőszöveti rostok – melyek védik a belül található kocsonyás anyagot – megsérülhetnek, így a porckorong belseje kitüremkedhet, összenyomva ezzel az ülőideget. Ennek következtében az egyik csigolyatest elcsúszhat a másikon, ami nyomást gyakorol a gerincvelőre és az idegekre.
Legfontosabb tünete a deréktájon jelentkező, valamelyik lábba kisugárzó fájdalom, de az úgynevezett Lasegue-tünet – amikor háton fekvéskor a nyújtott lábat csak bizonyos fokig vagyunk képesek felemelni a másikhoz képest – is gyakori. Az isiász okozta fájdalom széles skálán mozog, az enyhétől egészen a kínzó érzésig fokozódhat, máskor hirtelen belenyilall, ráadásul köhögéskor, tüsszentéskor vagy erőlködéskor tovább erősödik. A fájdalmon túl zsibbadást, izomgyengeséget, a lábon tűszúrásszerű érzést, zsibbadást is tapasztalhatunk; sőt, részleges bénulás is előfordulhat, bár ez kevésbé gyakori.
Tévhit, hogy csak idősebb korban fordulhat velünk is elő. Fotó: Canva
Az isiász vizsgálata és kezelése
A kezdeti, óvatos vizsgálatokat elvégezhetjük otthon (de azt követően mindenképp forduljunk orvoshoz), hogy megbizonyosodjunk róla, isiász áll a fájdalom hátterében. Ha feltűnően a nem sérült oldalra helyezzük a testsúlyunkat, a fájó derékrész érintésre érzékeny, a mozgás pedig fájdalmat okoz (a fájdalom ellen dolgozó hátizom ilyenkor kitapintható), akkor gyanakodhatunk, hogy ülőideg-zsábával van dolgunk. Pontos képet azonban csak a röntgen, illetve a CT- és MR-vizsgálatok adhatnak, de addig is gyógyszeres kezeléssel enyhíthetőek az akár hat hétig is elhúzódó tünetek.
Ilyenkor a kezelés izomlazítóval, fájdalomcsillapítással és gyulladáscsökkentőkkel zajlik, de a gyógyszerek mellett hatásos az infúzió, valamint az úgynevezett izombomba injekció is,
amit kifejezetten a fájdalom helyére fecskendeznek. Próbáljunk meg stabil oldalfekvésben, felhúzott lábakkal elhelyezkedni, térdünkre támaszkodni, amikor felállunk, és amíg a gyulladás fennáll, semmiképp se kezeltessük fürdőben, masszázzsal vagy nyomkodással problémáinkat. Amikor már jól esik, gyógytornával enyhíthetjük a fájdalmat, a hosszú távú megelőzésben pedig segít, ha rendszeresen, napi szinten elvégezzük a javasolt gyakorlatokat. Sajnos azonban vannak olyan súlyos esetek, amikor csak a műtét segíthet, például bénulásos tünetek, vizelési és székelési problémák esetén, vagy ha valamilyen súlyosabb betegség áll a gyulladás hátterében.
Legyünk óvatosak az ülő életmóddal
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy hosszú távon az ülő életmód, az ülőmunka mennyire káros az egészségünkre. Az emésztőrendszeri problémáktól kezdve az izomgyengeség, a hát- és derékfájdalom, a keringési problémák és a csonttömeg csökkenése mind-mind a túl sok ülésre vezethető vissza. Mentális jóllétünkről nem is szólva, ugyanis az ülőmunka szorongáshoz és depresszióhoz is vezethet. S bár az isiász tünetei nem mindig előzhetők meg, csökkenthetjük az esélyét, ha bizonyos életmódbeli szabályokat betartunk és elsősorban odafigyelünk a rendszeres testmozgásra.
Válasszunk olyan sportágat, mely erősíti a gerincet támasztó izmokat, így az úszás, kerékpározás és a lovaglás kifejezetten hasznos lehet. Emellett nagyon fontos a helyes testtartás ülés közben. Székünk támassza meg a deréktáji hajlatot, azaz legyen ergonomikus: ne nyomja a combot és a térdeket; tegye lehetővé, hogy ülés közben mindkét talpunk egyenletesen érje a földet. Mozgás, emelés közben figyeljünk az egyenes gerincre, terheljük mindkét karunkat, és lehetőleg guggolásból emeljünk. Alváshoz pedig válasszunk kemény, egyenletes ágyat, ami nem süpped. Ha pedig isiászunk van, olyankor a legjobb az, ha inkább a padlón fekszünk, hogy a gerincünk megnyúljon, az elnyomott ideg pedig megkönnyebbülhessen.
Kiemelt kép: Canva
