nők

A nők többsége nem érzi magát egészségesnek – és ez betegíti meg őket

Valóban nem vagyunk jól, vagy csak a média szeretné, hogy így érezzük?

A fogyasztói társadalom kapcsán sokféle álláspontot hallhatunk, de abban talán a legtöbben egyetértenek, hogy célközönsége elsősorban a nők csoportja, a gyártók főként az ő igényeikre és preferenciáikra tervezik a termékeket és szolgáltatásokat. Az már más kérdés, hogy ez a kitüntetett figyelem milyen hatással van az önértékelésre és általa közvetve a mentális, valamint testi egészségre, kiváltképp ha azt gondoljuk, kizárólag a reklámozott csodaszerektől lehetünk tökéletesek. Márpedig a cél éppen ez, hiszen minél inkább tökéletlennek érezzük magunkat, lelkileg és testileg egyaránt, annál több minden landol majd a kosarunkban.

De vajon hová vezet, ha folyamatosan azt halljuk, csak a vásárolt eszközökkel közelíthetjük meg az ideált és mi történik akkor, ha negatív gondolataink egy idő után valóban megbetegítenek? A komplex jelenségbe Knapek Éva klinikai szakpszichológussal merültünk alá, aki azt is elárulta, mit tehetünk annak érdekében, hogy reálisan lássuk értékeinket és ne essünk lépten-nyomon a média csapdájába. 

A kapitalizmus belénk sulykolta, hogy tökéletlenek vagyunk

Az önértékelés és önelfogadás számos tényezőtől függ, ám saját bőrünkön is tapasztaljuk, hogy az egészséges női testképről alkotott vélemény alakulásában óriási szerepe van a média és a szépségipar befolyásának. Az aktuális társadalmi elvárások miatt a nők hajlamosabbak kritikussá válni önmagukkal szemben és azt érezni, nem felelnek meg az elvárt normáknak. Többek között erről is beszélgettünk Dr. Benkovics Júlia szülész-nőgyógyásszal egy korábbi interjúban, mely végül ezt a témát is elindította. 

„Folyamatosan azt önti ránk a média, hogy öregek vagyunk, löttyedtek, nincs elég izmunk, a hajunk nem elég fényes, ez valószínűleg PCOS vagy endometriózis, ez biztosan meddőség, vedd meg ezt, idd meg azt, csináld ezt, csináld azt és akkor talán lehetsz egy picit jobb, de biztos, hogy nem tökéletes.”

Dr. Benkovics Júlia szerint a kapitalizmus jól belénk sulykolta, hogy tökéletlenek és sérültek vagyunk, és ahhoz, hogy esélyünk legyen a normál funkcionálásra muszáj minél több dolgot megvennünk. Pedig ha megengednénk, hogy lelassuljunk, csak magunkra figyeljünk és elmozdítsuk a fókuszt a külvilág negatív üzeneteitől, hamar ráébrednénk, mennyire fontos, hogy szeressük a saját testünket, mert jól működik, mi több, értünk dolgozik egész életünkben.

Ugyanakkor sok esetben nem csupán a média félelemkeltéséről van szó, környezetünk visszajelzéseiből valóban azt tapasztaljuk, hogy egyre gyakoribbak a nők körében (is) az egészségi problémák – bár még folyamatban vannak a konkrét kutatások, az már világos, hogy e mögött rengeteg lehetséges magyarázat állhat. Életmódbeli és környezeti változások, genetikai hajlam, hormonális egyensúly, míg a mentális egészség tekintetében ezek mellett a növekvő társadalmi és gazdasági nyomás, a munkahelyi stressz egyaránt növelheti a betegségek kockázatát. Bár ahogy azt Dr. Benkovics Júlia is megerősíti, a tudatosság és információéhség miatt egyre többen fordulnak szakemberhez, a tájékozottság pedig a segítségnyújtást is hatékonyabbá teszi. 

A közösségi média csak ront a helyzeten

A Dr. Benkovics Júliával folytatott beszélgetés hatására egy nem reprezentatív kérdőív segítségével közvéleménykutatást tartottam barátnőim körében. Megkérdeztem őket, egészséges nőnek érzik-e magukat és kivétel nélkül nemmel feleltek – annak ellenére, hogy nincs konkrét szervi problémájuk. A megkérdezettek ráadásul odafigyelnek önmagukra, komplex vitaminkészítményeket, gyógyteákat fogyasztanak, szűrésekre és sportolni járnak, tudatosan táplálkoznak és igyekeznek megtalálni az egyensúlyt a kötelességek és a pihenés között. A kutatáshoz hozzátartozik, hogy az egészséget a legtöbbjük úgy értelmezte, amikor lelkileg és testileg egyaránt jól érzik magukat a bőrükben. Knapek Éva szerint ez a jelenség saját tapasztalatai során is visszaköszön. 

„Azt látom, hogy sokan keresik magukban a hibát, nagyon sok mentális zavar és testi betegség tüneteit vélik felfedezni magukon az emberek, gyakran teljesen természetes reakciók és állapotok esetén is.

Egyrészt hiányzik a tájékozódási keret, nincs elegendő információ, másrészt nagyon kritikusak magukkal az emberek az önbizalomhiány következtében, s nehéz saját magukat megnyugtatni, egészlegesen és egészségesnek felfogni.

Tetézi a dolgot, hogy az is természetes, hogy mindenkinek megvannak a maga nehézségei, tehát lelki problémáktól teljesen mentes embert nem is találunk.”

Mindemellett a közösségi média testképre, önbizalomra gyakorolt hatása is jelentősen megnőtt az utóbbi években, hiszen gyakran látunk olyan tartalmakat, melyek célzottan mutatják be egyes emberek „tökéletes” testét és életét. A filterezett, retusált képek az összehasonlítás révén tovább növelik az elégedetlenséget, ami újabb löketet adhat a bizonytalanságból fakadó önostorozásnak.

nők

Fotó: Getty Images

Kulcsszó az önelfogadás

A szakértő szerint egyszerre van jelen a nyomás és az is, hogy azt hiszik az emberek, sokkal több múlik a szépségen vagy a tökéletes szépségen, mint amennyi valójában. „A szépségápolás és a szépészeti beavatkozások nem önmagukban elítélendők vagy kerülendők, az esztétikum is egy érték a sok közül (vélhetően a legtöbb embernek nem a legfontosabb, de nincs azzal semmi baj, ha ez is fontos). A legtöbb kapcsolat nem ezen áll vagy bukik, de ebben könnyen elbizonytalanítható az ember.”

Az általam megkérdezett nők mindegyike többször is vásárolt már azért valamilyen terméket – a különféle fogyasztószerektől a kozmetikumokig –, mert kívülről, a reklámok, barátok vagy influenszerek hatására úgy érezték, szükségük van rájuk, ám a külső hatások nélkül „nem biztos”, hogy megvették volna ezeket a készítményeket.

„Amíg az önértékelésünk nem stabil belső cölöpökön nyugszik, addig mindig erősen befolyásolható külső hatásokkal.

Kapcsolódó cikkekTörlésSzerkesztés

A szépségápolástól, beavatkozásoktól néha olyanok is nagy eredményt várnak, akiknek inkább az önértékelésével, a kötődési problémáival kellene először foglalkoznia, vagy adott esetben egy megfeneklett párkapcsolat esetén a pár mindkét tagjának. De néha könnyebb azt odavágni a másiknak, hogy »persze, mert nem vagy elég csinos«” – teszi hozzá Knapek Éva, aki úgy véli, szerencsére vannak olyan cégek, márkák és orvosok, akik etikusan járnak el és nem adják el azt a hamis képet, hogy bizonyos termékek mindent megoldanak. 

„Szerencsére egyre több az olyan kampány is, ami az önelfogadást hirdeti. A kritikusok szerint ez rossz irány, mert nem kellene elfogadni egy szerintük egészségre veszélyes állapotot, például a túlsúlyt. Szerintem az önelfogadás nem azt jelenti, hogy igénytelen vagyok, nem törődöm magammal és nem akarok semmiben fejlődni, nem akarok semmin sem változtatni.

Az önelfogadás azt jelenti: szeretem magam és törődöm magammal, elfogadom azt, ami megváltoztathatatlan, ezzel együtt, amin reálisan lehet fejleszteni, azon szeretettel és türelemmel dolgozom.”

Mit tehetünk?

Ha görcsösen kapaszkodunk a gondolatba, hogy nem vagyunk elég jók – márpedig elég sok helyről hallhatjuk ezt – az nem csupán a pénztárcánkat, de mentális, sőt, hosszú távon fizikai jóllétünket is megviselheti Az alacsony önértékelés, a bizonytalan egészségtudat akár hangulati zavarokhoz, például szorongáshoz és depresszióhoz is vezethet, ezért fontos, hogy felvértezzük magunkat a külső hatásokkal szemben, és önismeretet gyakorolva elkezdjük valójában látni saját értékeinket.

„Sajnos a média (és főleg a mainstream pornó) hatása a mentális állapotra és a testképre, önelfogadásra, reális elvárásokra vitathatatlan.

Egyre magasabbra kerül a mérce, egyre kevésbé akarunk egyedi és hús-vér emberek maradni – tisztelet a kivételnek. Fel kell vértezni magunkat, s amitől lehet, óvni is kell magunkat, hiszen vannak olyan ingerek, amiket ki tudnunk kerülni.”

Az anonim kérdőívben megkérdezett nők is egyetértettek abban, a legjobb módszer a negatív külső behatások ellen, ha önmagunkra fókuszálunk. „Reálisan kell látnunk magunkat, őszinte viszonyban lennünk önmagunkkal, ehhez pedig az önismeret elengedhetetlen.” „Tudnunk kell, melyek az erősségeink és a gyengeségeink, hogy mit és hogyan kell változtatnunk, személyesen nekünk.” „A külső behatások talán akkor nem működnek, ha belátjuk, hogy túlságosan általánosítanak. Ha (lelkileg és fizikailag) egészségesek vagyunk, ezek kevésbé fognak érdekelni.” „Magunkra figyelünk, a saját elveinket követjük és nem csak az internet világában élünk. Tehát kevesebb internetezés, több önbizalomerősítés” – válaszolták arra a kérdésre, mit tehetnek, hogy a külső behatások minél kevésbé határozzák meg az önmagunkkal való kapcsolatukat.

Knapek Éva hozzáteszi, amellett, hogy dolgozunk a saját önértékelésünkön, az is fontos, hogy több forrásból és inkább szakemberektől tájékozódjunk – különösen egészségi állapotunkat illetően – mert a külső kritika könnyen felerősítheti a belső kritikusunk hangját. „Ez a belső kritikus nagyon megszégyenítő tud lenni saját magunkkal, a bennünk élő sérülékeny belső gyermekkel szemben.

Ezt a belső gyermeket kell megtanulnunk megvigasztalni, s azt mondani neki, hogy »akkor is szeretlek, ha nem vagy tökéletes«. Erre van szükségünk, ráadásul saját magunktól.

Kiemelt kép: Canva