Sokak szerint nem érdemes kicsi gyerekkel nagyobb, hosszabb utazásra vállalkozni, mert egy: hatalmas nagy macera, kettő: nem is éri meg, hiszen úgysem fog belőle emlékezni semmire. Nos, én nem tartom magam különösebben kalandvágyó alkatnak, mégis, annak idején gondolkodás nélkül rávágtam az igent a nagyobb útra, amikor a fiam még csak 3 éves volt. Őszintén bevallom, az, hogy ez extra nehézséget is jelenthet, és hogy inkább hagyjuk itthon a nagyszüleire – netán el se menjünk – föl nem merült bennem. (Arra a kérdésre, hogy elmehetünk-e a gyerek nélkül nyaralni, és ha igen, mikortól, érdemes elolvasni Vekerdy Tamás örök érvényű tanácsait, a Nők Lapja archívumából.)
13 év elteltével, akárhányszor csak felidézzük a közös, nagy kalandunkat, a ma már „lakli” kamaszunk arcán hatalmas mosoly terül szét, és boldogan emlegetjük föl együtt azokat az emlékeket, amiket valamilyen formában hazahoztunk a távoli országból: ki-ki a maga módján. Bár az igaz, nem tudja megnevezni a városokat, pontosan megmondani, milyen helyeken jártunk;
azt ugyanakkor fel tudja idézni, hogy az öcsém és a sógornőm hogyan pörögtek vele kézen fogva, az óceán partján.
Ahogyan arra is élesen emlékszik, hogy milyen old-timer autó látványa vigasztalta meg egy kisvároska bányászmúzeumában, amikor az útitársaink kislányával egy kekszen osztozkodtak, az ő kárára. Mindezek alapján bennem semmi kétség nincs afelől, hogy életre szóló élményekkel lett gazdagabb, a közös, nagy utazásunkon által.
Ám mielőtt az a vád érne, hogy könnyen festem utólag babarózsaszínre a képet; azt azért leszögezem, a macerát persze – nevezzük inkább kényelmetlenségnek – mi sem úsztuk meg. Arányait tekintve ezek szerintem messze nem voltak akkora léptékűek, hogy felülírták volna az ott, vidámságban töltött, közös időnket. Utólag pedig már csak nagyokat nevetünk, többek között azon, hogy a 3 hetes utunk végére már mindenki kívülről fújta a Sam a tűzoltó című opusz főcímdalát. (Ami – kövezzetek meg, de bevallom – a tableten bejátszva sokszor nagy segítség volt; persze csak addig, amíg A pontból B-be el nem jutottunk.)
Mit mondanak a szakemberek?
Persze a személyes megélésem egy dolog; nézzük, a szakértők hogyan látják a kérdést! Idegtudósok, pszichológusok és gyermekfejlődéssel foglalkozó szakemberek egybehangzó véleménye szerint a kicsik agya általában 4 éves koruk táján kezdi megőrizni a később hozzáférhető emlékeket. Ám miután ebben elég nagy a szórás – és nem lehet egészen pontosan meghatározni, hogy egy kisgyermek agyában milyen idős korától keleteznek és maradnak meg a hosszú távú emlékek –, azt sem lehet kijelenteni, mikortól érdemes például egy bakancslistás utazásra elindulni egy kicsivel – idézi a Washington Post Rebecca Weksner gyermekekkel foglalkozó, massachusettsi pszichológust.
Ezek a meghatározó élmények maradandó nyomot hagynak. (Forrás: Getty Images)
A doktornő, aki maga is három kisgyermek édesanyja, úgy fogalmaz, „van, hogy a kisgyerek azért emlékszik, mert az adott utazás olyan erős érzelmi élményt adott számára, hogy az maradandó emléknyomot hagyott. Tény, hogy a gyerekek valószínűleg nem fognak emlékezni egy 4 éves koruk előtt tett szafari, európai városnézés, netán világhírű nemzeti parkban tett látogatás pontos részleteire,
ez azonban nem jelenti azt, hogy pénz- és időpocsékolás lenne az egész”
– teszi hozzá a pszichológus.
„Az utazás többszörös lehetőséget kínál új tapasztalatok megszerzésére, ezáltal képes aktiválni az agy különböző területeit – mondja a Washington Postnak Jessica Sproat, egy gyermekfejlesztéssel foglalkozó, vancouveri szakember, aki gyakran viszi magával 3 éves gyermekét a kanadai vadonba kirándulni. – Ezek a tapasztalások erősítik a kapcsolatot az agy neuronjai között, megnövelve azon képességét, hogy az új tapasztalatokra reagálva változzon és alkalmazkodjon. Mindezek pedig, hosszabb távon a tanulási készségeket ösztönzik.”
Ha egy kisgyermek olyan ételekkel, nyelvekkel, állatokkal és éghajlatokkal találkozik, amikkel addig nem, az az empátia, az alkalmazkodóképesség és a szociális készségek terén is fejlesztheti őt. „Az ilyen, újszerű tapasztalatok felébresztik a gyerekek kíváncsiságát, elősegítve az aktív tanulást – teszi hozzá Sproat. – A gyerekek az első kézből származó tapasztalatokon keresztül tanulnak a leginkább, a sajátjuktól eltérő kultúrákban való közvetlen részvétel csak szélesíti a látókörüket.”
Bár az utazásról szóló explicit emlékek elhalványulhatnak, Claudia Luiz pszichoanalitikus az úgynevezett, „implicit emlékek” fontosságát hangsúlyozza, amelyek tudat alatt alakulnak ki, és inkább benyomásszerűek. „Ezek a fajta emlékek másképp rögzülnek az agyban – mondja a szakember. – Ahelyett, hogy egy memóriabankba kerülnének, olyan idegpályákat alakítanak ki, amelyek meghatározzák a jövőbeli élményeinket.”
Így teheted a kisgyerek számára is emlékezetesebbé
„Egy nagyobb utazás, különösen a bakancslistás jellegű, bizony költséges. Már csak ezért is érdemes úgy is rákészülni, hogy megnézzük, hogyan tudjuk azt a lehető legjobban a gyerek fejlődésének javára fordítani – tanácsolja Melanie English, Seattle-ben dolgozó klinikai pszichológus, aki gyakran dolgozik családokkal. – A szülők gyakran kérdezgetik a gyereküktől, izgatottan várják-e az utazást; még akkor is, ha tisztában vannak vele, hogy a gyermekük még soha nem járt az adott helyen, és így nem igazán tudja, mire számítson. Sokat segíthet, ha a gyereket megpróbáljuk felkészíteni a küszöbön álló utazásra: nézegessünk képeket, lapozgassunk könyveket azokról a tájakról, állatokról, emberekről, akikkel és amikkel a számunkra ismeretlen országban találkozhatunk!”
Sproat szerint hosszabb távon az is „kifizetődő” lehet, ha megpróbáljuk a gyereket is bevonni az utazással kapcsolatos, apróbb döntésekbe, tervezgetésekbe. Egy utazás olyasfajta problémamegoldást és rugalmasságot igényel, amelyre a mindennapokban nem feltétlenül lenne szükség, és bár a kisgyermekeknél még nem fejlődtek ki teljesen az olyan, végrehajtó készségek, mint a tervezés és az ítélőképesség, ennek ellenére
érdemes megtalálni a módját, hogy bevonjuk őket az utazás előtti és alatti, egyszerű döntésekbe.
Például két tevékenység, vagy egy új étel kiválasztásába. Sproat szerint ezek „olyan alapvető készségeket fejlesztenek, amik a későbbiekben fejlődő kognitív készségeket és a végrehajtó funkciókat támogatják.”
Erre erősít rá Ryan Sultan, a Columbia Egyetem pszichiátere is, aki szerint az aktív részvétellel és érzékszervi ösztönzésekkel fűszerezett utazások mélyebb benyomást tehetnek a kisgyermekekre. Az adjunktus szerint „ahhoz, hogy az élmények minél emlékezetesebbek maradjanak a kicsikben is, érdemes olyan programokat, tevékenységeket beiktatni, amik az ő érdeklődési körüknek megfelelnek”. Passzív, több órás városnézés helyett például ellátogathatunk velük a helyi állatkertbe, vagy egy kifejezetten gyerekek számára létesített múzeumba.
Kiemelt kép: Getty Images
