A lista, amelyen a fontos női festőművészek szerepelnek, természetesen nem teljes, és vannak szubjektív vonulatai is. Tíz név szerepel rajta, időrendi sorrendben, de persze minden évszázad megérdemelné a saját listáját. Ebben a cikkben 5 név szerepel, a fontos női festőművészekről szóló írás első része itt olvasható. Ha pedig bővebben olvasnál a női festőművészekről, ebben a cikkben ajánlunk egy remek könyvet is róluk.

Női festőművészek a XIX. és XX. századból

1. Berthe Morisot (1851-1895) – a női festőművész, akiért Manet is rajongott

„Nem hiszem, hogy valaha is élt olyan férfi, aki egyenrangúként kezelt volna egy nőt. Pedig én csak ezt akartam. Tudom, hogy érek annyit, amennyit ők” – írta Berthe Morisot 1890-ben a naplójába csalódottan. Soha nem lett olyan híres, mint impresszionista barátai – Renoir, Monet, Degas és Manet – pedig velük együtt állított ki az első perctől fogva, és a csoport alapító tagja volt. Bár férfi kollégái tisztelték, a közönség pedig kifejezetten szerette képeit, a kritikusok alig foglalkoztak vele, mert túlságosan „nőiesnek” tartották kis méretű képeit, és azt, hogy olyan „komolytalan” alapanyagokkal fest, mint az akvarell vagy a pasztellkréta. Az sem segített, hogy jómódú családba született, és nem volt rákényszerítve, hogy eladja a festményeit, így azok kevesebb gyűjtőhöz jutottak el. Az azonban tagadhatatlan, hogy a belső kör tagja volt, Manet volt az egyik legnagyobb rajongója, akinek többször is modellt állt, és a kapcsolatuk olyan szoros volt, hogy végül hozzáment a festő bátyjához, Eugène-hoz. Bár férje támogatta művészi ambícióit, nőként mégis nehezített pályán mozgott, mert nem mehetett el azokra a helyekre, ahová férfi kortársai – kávéházakba, bárokba, bordélyokba. Ő azonban a hátrányból előnyt kovácsolt, és a párizsi nők életének olyan részét mutatta be, amit egyetlen férfi kortársa sem: a női élet, az anyaság, a gyereknevelés szépségeit, különösen lánya, Julie születése után.

Berthe Morisot: Nyári nap. Festészetének nagy újdonsága, hogy modelljeit nem a négy fal között festette meg, ahogyan az elvárt volt, hanem a szabadban: szabadon, boldogan, önfeledten. Erre azért is szükség volt, mert élete nagy részében nem volt műterme. Kertekben, parkokban és a saját hálószobájában állította fel festőállványát. (Fotó: Wikimedia)

2. Hilma af Klint (1862-1944) – az egyik legmisztikusabb a női festőművészek közül

Bár a művészettörténeti tankönyvekben azt olvashatjuk, hogy Kandinszkíj és Mondrián voltak az első festők, akik absztrakt képeket alkottak, az elsőség valójában egy svéd művésznőé, Hilma af Klinté. A meglehetősen forradalmi képeket a szellemvilág inspirálta. 1880-ban, húga, Hermina halála után kezdett érdeklődni a spiritualitás iránt, és csatlakozott egy olyan vallási mozgalomhoz, akik szeánszokat tartottak a mise után, hogy a túlvilági segítők útmutatásai alapján jobban megismerjék a Biblia tanításait. Amit láttak, hallottak, leírták és le is rajzolták, így születtek a festőnő első absztrakt képei, amelyek első pillantásra érthetetlennek tűnhetnek, ám valójában mindegyik nagyon komolyan átgondolt munka, egy-egy komplex spirituális elmélet vizuális megjelenítésére. Af Klint nem valami lelkes amatőr volt. Profi művészként tájképek festéséből élt, és eszébe sem jutott volna, hogy a spirituális ihletésű képek iránt más is érdeklődhet, mint hittársai, ám egy 1906-os szeánsz során üzenetet kapott egy magasabb rendű lénytől, aki megbízta azzal, hogy fesse le a transzcendens világot. A következő kilenc évben af Klint létrehozott egy 193 képből álló sorozatot, amit eredetileg egy nagy kör alakú templom dekorálására szántak. Ez végül nem épült fel, és bár af Klint úgy vélte, ez a legfontosabb munka, amit élete során elkészített, úgy látta, hogy a világ nem áll még rá készen, hogy befogadja, ezért azt kérte, hogy halála után húsz évig ne állítsák ki.

Hilma af Klint: Evolúció. Kilma af Klint képeit végül csak 1986-ban mutatták be először a nagyközönségnek, de azóta már számtalan kiállításon aratott óriási sikert. A valóságban ezek a vásznak hatalmasak és teljesen elbűvölik a nézőket, akkor is, ha nem ismerik azt a spirituális elméletet, amit ábrázol. (Fotó: Wikimedia)

3. Tamara de Łempicka (1898-1980) – a bohém tehetség

Az előkelő, orosz családba született lány a párizsi arisztokrácia kedvelt portréfestője volt, és már életében igazi sztárfestő lett. Modelljei között olyan előkelőségek is voltak, mint a spanyol király vagy a görög királyné. Egy-egy képéért 50 ezer frankot kért, és a becslések szerint az 1920-as években évi egymillió dollárt keresett képeivel. Anyagilag sikeres, független nő volt, aki egész életében luxusban élt – először a szülei, majd férje, később saját kereste révén. Bár fantasztikusan egyéni képeket készített, Tamara de Łempicka életében nem ezért, inkább botrányos magánélete révén került címlapokra, mert rendszeresen folytatott kicsit sem titkolt viszonyokat megrendelőivel és modelljeivel, férfiakkal és nőkkel vegyesen.

Második férje, a magyar származású Raoul Kuffner révén nemesi címet kapott, így utána csak úgy emlegették az újságok, hogy „bárónő ecsettel,” ami még keresettebbé tette képeit.

1939-ben a háború elől Amerikába költözött, majd több világ körüli út után Mexikóban telepedett le. Jellegzetes art déco festményei a mai napi népszerűek kiállításokon és aukciókon, mert a rajtuk szereplő modellek kivétel nélkül mind gyönyörűek, érzékiek, csábítóak. Legnagyobb rajongói közé tartozik Madonna, aki gyűjti a festményeit.

Tamara de Łempicka: Önarckép zöld Bugattiban. A német Die Dame divatmagazin megrendelésére készítette el az önarcképét, ami aztán címlapra került. A kép tovább erősítette Łempicka „femme fatale” imázsát. (Fotó: Wikimedia)

4. Frida Kahlo (1907-1954) – az alulértékelt

Frida Kahlo: Önarckép. Stílusa olyan jellegzetes, hogy manapság őt tartják a legrövidebb időn belül felismerhető művésznek. (Fotó: Wikimedia)

Frida Kahlo az élete a legjobb példa arra, mennyit változott a női művészek megítélése a 20. században. Míg életében csak férje, Diego Rivera műkedvelő feleségeként emlegették az újságcikkek – manapság már ő az igazi sztár, aki becsábítja az embereket a múzeumokba. Élete nagy részében a gyermekbénulás és egy buszbaleset következményeivel küszködött, gyakran volt kórházban, több tucatszor műtötték, és házassága sem alakult igazán jól, férje hűtlensége miatt.
Önéletrajzi ihletésű festményei segítettek neki feldolgozni élete traumáit, és elsőként ábrázolt olyan női érzéseket, amelyek korábban tabunak számítottak, mint például vetélése után érzett testi-lelki fájdalmát. 1984-re Kahlo művész hírneve olyan mértékben megnőtt, hogy festményeit Mexikó a nemzeti kulturális örökség részévé nyilvánította, megtiltva azok országból történő kivitelét, így alkotásai ma már csak ritkán jelennek meg nemzetközi aukciókon. Az sem segít, hogy életműve meglepően aprócska. Ellentétben mondjuk Picassóval, akinek körülbelül 50 ezer festményét és rajzát ismerjük, Kahlo mindössze 150 képet festett élete során. A múzeumokban azonban tagadhatatlanul rekordokat dönt. Budapesti kiállítására 2018-ban több mint kétszázezer látogató volt kíváncsi.

5. Yayoi Kusama (1929-) – A pöttyök varázsában

Japán egyik leghíresebb kortárs művésze, Yayoi Kusama élő bizonyítéka a művészet gyógyító erejének. Gyermekkorában kezdett hallucinálni, amikor úgy érezte, hogy a kertjükben lévő virágok beszélni kezdenek hozzá. Azzal gyógyította önmagát, hogy valósággá változtatta a látomásokat és mindenhová pöttyöket rajzolt: először a papírra, aztán a bútorokra, a falra végül önmagára. Megnyugtató volt számára tudni: ezt már nem csak ő képzeli oda, valóban ott vannak. Egész életében keményen küzdött azért, hogy ő irányíthassa a saját sorsát. Szülei ellenkezése dacára utazott huszonévesen Amerikába is, ahol csatlakozott a pop art legnagyobb alakjaihoz. Barátai közé tartozott Andy Warhol és Damien Hirst is, akikkel azonban később összeveszett, mert mindkét férfi rendszeresen lopta az ötleteit. Kusama Amerikában az 50-es, 60-as években minden igyekezete dacára sem tudott híressé válni, pedig mindent megpróbált: tervezett ruhákat, táskákat, autóbuszt, írt regényeket, rendezett filmeket, még kutya alakú telefonokat is. A folyamatos kudarc is hozzájárult, hogy hazatért Japánba, ahol idegösszeomlást kapott. 1977-ben költözött saját akaratából egy elmegyógyintézetbe, ahol a mai napig is él – azt mondja, megnyugtatja a hely. Pöttyös képei először Japánt hódították meg, izgalmas, pszichedelikus installációi, izgalmas tükörszobái aztán a szelfi-generáció körében lettek legendásak, és ez meghozta számára a világsikert. 2015-ben Fehér háló, No 28-as című festménye, ahol egy fehér alapon több száz szürke pötty látható 7,8 millió dollárért kelt el. Ezzel ő lett a világ legdrágább kortárs női művésze.

Yayoi Kusama: A tökök lelkei leszállnak a mennybe. A tökök fontos elemei Kusama művészetének – már gyerekkorában elbűvölte őt ez a növény. (Fotó: Wikimedia)

Kiemelt kép: Canva