Joggal merülhet föl bennünk a kérdés, nőként főleg, vajon miért is jó, ha van egy ilyen „listánk”? Miért lesz nekünk attól jobb, ha tudjuk, hogy sokunknak ugyanolyan nehéz lehet egy adott helyzet? Az általunk megkérdezett pszichológus, Győri Ildikó szerint például azért, mert a közösségi médiával ellentétben arra emlékeztethet, hogy ezek többsége az élet természetes rendje által feldobott kihívás. Vagy talán valami olyasmi, amit társadalmi elvárások generálnak bennünk, nem pedig mi rontottuk el valamit.
A Huffington Post által megkérdezett pszichológus, Emma Mahony, aki A Better Life Therapy egyik szakértője is, azt mondja, hogy számtalan olyan problémával találkozik, melyek gyakran merülnek fel egy-egy terápiás találkozón. Természetesen a különböző életkorok, az eltérő gazdasági-társadalmi helyzet vagy a vallási hovatartozás miatt lehetnek ugyan egyéni eltérések.
Bár ezek a problémák olykor mázsás súlyként nyomhatják a vállunkat, a szakemberek szerint
sokat jelenthet, ha tudjuk, a nők legtöbbje ugyanazokkal a kihívásokkal küzd.
Lássuk, a terapeuták szerint melyek ezek – a teljesség igénye nélkül.
Nagy változások, új életszakaszok
„A szülővé válás, egy válás, a menopauza, vagy például az üres fészek szindróma mind-mind olyan léptékű változás egy nő életében, amiknek valamelyikével lehetséges, hogy nehezen birkózik meg – mondja Meredith Van Ness. Az idézett pszichoterapeuta úgy látja, az ilyen nagy fordulópontok kapcsán nagyon sokan keresnek fel terapeutát. Hozzáteszi, ezek az átmenetek számtalan, olyan érzelem és újfajta kihívás elé állíthatnak minket, melyek feldolgozásához adott esetben jól jöhet a szakember támogatása és útmutatása. – Mindezek mellett az életünk bármely, jelentős változása, átalakulása múltbeli megoldatlan problémákat is a felszínre hozhat” – mutat rá a szakember.
Nem mi rontottuk el, az élet „dobta”
„Meggyőződésem, hogy azért is olyan nehéz manapság az egyéneknek megélni ezeket a nagy változásokat, mert a közösségi média – elenyésző kivétellel – általánosságban azt harsogja, hogy mindannyian tökéletesek, hibátlanok vagyunk. Az egyén szempontjából ez pedig úgy csapódhat le, hogy rajta kívül mindenkinek sikerül, csak ő az egyetlen »szerencsétlen« – mondja Győri Ildikó. A pszichológus szerint a social média épp nem azt tükrözi, hogy mindenki ugyanazokat a nehézségeket éli meg, hanem pont fordítva, amiből akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy mi nem csinálunk valamit jól. (Az ő gyerekét bezzeg elsőre felvették, vagy kitűnő lett, az enyém bezzeg nem. Ők együtt mentek a kamaszaikkal nyaralni, az enyémek most költöztek el itthonról – satöbbi.)
Az élet természetes velejárója ugyanakkor az, hogy felnövünk, megöregszünk: utunk során pedig mind
a testünk, a családban elfoglalt helyünk, ahogyan a gyerekeink élethelyzete is folyamatosan változik.
Ez az élet ritmusa, amin mindannyian, kisebb-nagyobb különbségekkel, de végig fogunk menni: egyes állomásait pedig könnyebben, míg másokat nehezebben vehetünk. „Jó, ha tudjuk, hogy sok minden nem azért történik, mert elrontottunk valamit, hanem azért, mert az élet dobja épp elénk az aktuális kihívást – csakúgy, mint sok más embernek. Ha ennek tudatában vagyunk, sokkal kevésbé »üthet« meg minket, tűnhet nehéznek számunkra egy ilyesfajta trauma” – teszi hozzá a pszichológus.
Sokak számára az anyaság az egyik, legnagyobb nehézség (Fotó: Getty Images)
Ki vagyok én?
„Nagyon sok nő küzd azzal, hogy képtelen megfogalmazni, ki is ő valójában – azon túl, hogy feleség, anyuka, vagy éppenséggel karrierjét építő, dolgozó nő, esetleg mindez, egy személyben” – mutat rá Alicia Brown. A Floridában tevékenykedő, online terápiákat tartó pszichológus elmondja, ilyenkor arra szokta kérni a hozzá fordulókat, próbálják megfogalmazni, az adott pillanatban épp melyik szerepüket érzik a legközelebb magukhoz. Majd azt, hogy mondják el, ehhez képest mi lenne a számukra az ideális. „Ezt követően megnézzük, hogy lehetne a két dolgot közelíteni egymáshoz. Milyen dolgokat kell közös erővel a helyükre tennünk azért, hogy a kliens át tudjon kelni azon a hídon, ami az ideális énjéhez vezet? Ha meghatároztuk a célokat és vágyait, azokat rangsorolva egyre közelebb kerülhetünk hozzájuk, lépésről lépésre” – fogalmaz Brown.
Dilemmák az anyasággal kapcsolatban
„Rengeteg nő számára az anyaság jelenti a legnagyobb kihívást. Legyen szó arról, hogy akarnak-e egyáltalán gyereket, vagy sem; esetleg a teherbeeséssel, vagy a várandóssággal kapcsolatos nehézségeiket osztják épp meg – nagyon sok, a gyermekvállalással kapcsolatos kérdéssel, problémával találkozom a terápiáim során – mondja Emma Mahony. (Arról, vajon megbánjuk-e később, ha nem vállalunk gyereket, ebben a korábbi cikkünkben írtunk.) – A helyzetet nem könnyíti meg, hogy még mindig számtalan, a terhességgel és az anyasággal kapcsolatos, olyan elképzelés él a köztudatban, ami mélyen beleivódott a társadalmunkba; ám a legfőbb ideje lenne túllépni rajta. Manapság egy nő dönthet úgy, hogy például negyven éves kora fölött örökbe fogad, vagy tudatosan nem vállal gyereket – és ez mind rendben van. Fontos lenne, hogy ne tabusítsuk a kérdést, ne kérdőjelezzünk meg senkit se a döntésében.
Önbizalom, merre vagy?
Van Ness az önbizalommal kapcsolatos problémákat is fontosnak tartja kiemelni a leggyakrabban szóba hozott problémák, elakadások sorából. (Arról, hogy mint oly sok egyéb probléma, az önbizalomhiány is a gyerekkorunkból eredeztethető, Tari Annamária pszichológus írt cikket tavaly a Nők Lapjába.) „Túlságosan sokak küzdenek a hiányával, illetve komoly önértékelési zavarokkal. Velük azon dolgozom, hogy képesek legyenek olyannak látni saját magukat, amilyenek voltaképpen lenni szeretnének. Anélkül, hogy társadalmi nyomás, a testképükkel kapcsolatos aggodalom, akár a múltbeli traumák vagy korábbi kapcsolatok – amelyek talán rombolták az önértékelésüket – befolyásolnák őket” – mondja. Mahony tapasztalatai szerint az önbecsülés hiánya a folytonos összehasonlítgatásokban és a negatív tartalmú, önmagunkkal folytatott beszélgetésekben is érzékelhető. „Úgy fogalmaznék,
a legtöbb nő, akivel találkozom, borzasztó keményen bánik saját magával.”
A nő úgyis mindent megold
Sok nő küzd azzal, a szintén mélyen gyökerező felfogással, miszerint minden az ő feladata (lenne):
a gyerekneveléstől kezdve a takarítás, a bevásárlás, a főzés, és még sorolhatnánk. Mindezek mellett persze álljon helyt a saját munkájában is, lehetőleg segítség és zokszó nélkül – mutat rá Alicia Brown. „Hiszen úgyis majd kitalálják, megoldják valahogy. A klienseim közül sokan érzik úgy, hogy a társadalom rengeteget vár el tőlük, ők pedig gyakran azt se tudják, hol kezdjék, hogy mindezeknek megfeleljenek – annak, hogy ez miért megy ilyen nehezen, ebben a korábbi cikkünkben próbáltunk meg utánajárni. – A terápia elején megpróbálom velük együtt felfejteni, hogy ezek az elvárások vajon honnan eredhetnek. Azt látom, hogy általában azok a nők, akik ezeknek alárendelik magukat, azért teszik, hogy jót tegyenek másokkal. Szerintem ez egy elég nagy probléma. Hiszen gondoljunk csak bele: ha valaki mindig mindent megcsinál, egy személyben magára vállal csak azért, hogy boldoggá tegye a környezetét, mindeközben hol marad saját maga? Önmagát vajon mikor és hogyan teszi boldoggá? Mikor jön el az a pillanat, amikor azt fogja érezni, nem kell senki másnak megfelelnie?” – teszi fel a kérdést Brown.
Szorongás
Nem hiányozhat a listáról korunk „népbetegsége” sem, a szorongás. A munkahelyi nyomás, a családi kötelezettségek, a társadalmi elvárások és a személyes célok miatt az emberek nagyfokú stresszt és szorongást tapasztalhatnak. A szakértők szerint a szorongás a túlgondolkodáshoz is kapcsolódik, ami a már említett önbizalomhiányként is jelentkezhet. Tipikus példa, amikor túlelemezzük, hogyan viselkedtünk bizonyos, múltbeli helyzetekben. Azon rágódunk, mit lehetett volna másként mondani, mit gondol most rólunk a másik, miközben ez a másik fél már azt is felejtette, hogy abba a bizonyos helyzetben (szerintünk) helytelenül viselkedtünk.
Ennek leküzdésére Van Ness azt tanácsolja, hogy koncentráljunk a racionális gondolkodási mintáinkra az irracionális gondolkodási mintákkal szemben. Valószínűsíthető, hogy a kérdés, amin rágódunk, a másikban is benne maradt? Valószínűleg nem. Érdemes minden ilyen, bennünk ragadt gondolatot végigvenni, és megpróbálni változtatni ezek narratíváján – ez sokat segíthet a továbblépésben.
Kiemelt kép: Getty Images
