Könnyű osztozni a boldog pillanatokban, de egy ember életében adódnak olyan nehéz időszakok is, amikor elfogynak a szavak és nem tudjuk, mit mondhatnánk, hogyan segíthetnénk a másiknak. Ilyen lehet, amikor valaki például gyászfolyamaton megy keresztül, tragédia áldozata lesz vagy történetesen depressziós (melyhez egyébként hétköznapi szokások is vezethetnek). Ezért nem árt, ha felvértezzük magunkat néhány, támogató stratégiával, mellyel segíthetjük szeretteinket életük sötét periódusaiban.
Az egyik, ilyen hatékony módszer lehet a szöveges üzenetváltás, mely, ugyan nem pótolja a személyes találkozásokat, mégis megkönnyítheti azokat a perceket, amikor fizikailag nem lehetünk jelen barátunk vagy családtagunk mellett. Természetesen az alábbi, átgondolt mondatokra akkor is támaszkodhatunk, ha élőben beszélgetünk, csupán arra figyeljünk, hogy
sose adjunk kéretlen tanácsot, ne bagatellizáljuk el az érzelmeket, és a túlzott optimizmust is kerüljük.
Érdemes inkább beépíteni eszköztárunkba néhány, pszichiáter által is javasolt mondatot, melyekkel valódi segítséget adhatunk, és anélkül biztosíthatjuk az érintettet támogatásunkról, hogy azokkal kárt okoznánk.
Mit mondjunk, ha valaki depressziós?
Tudassuk, hogy nem feledkeztünk meg róla
A szöveges üzenetváltás, az sms vagy az online beszélgetés azért is lehet jó eszköze a segítségnyújtásnak, mert nem nyomasztja a másikat az azonnali válaszadással. Az egyik legegyszerűbb módja, hogy biztosítsuk az illetőt arról, hogy gondolunk rá: csak eszünkbe jutott, és szeretnénk tudni, hogy van. Ne próbáljunk megerősítő kérdéseket feltenni, mint például „Biztos vagy benne?”, helyette inkábbarról biztosítsuk, hogy bármikor is szeretne beszélni, mi itt vagyunk neki. Egyszerűen, csak legyünk ítélkezéstől mentes hallgatóság, saját tapasztalataink megosztása nélkül.
Az érzései valódiak és érthetőek
Az érzések megértése és legitimálása egy rendkívül alulértékelt dolog, pedig sokat segíthetünk vele egy depresszióban szenvedő embernek, aki hajlamos azt gondolni, valami baj van vele. Ne mondjuk neki, hogy pontosan tudjuk, mit érez, vagy hogy milyen életszakaszon megy keresztül, ehelyett tegyünk fel nyitott kérdéseket és hagyjuk, hogy részletesen beszámoljon belső küzdelmeiről. Az együttérzés és az empátia lehet a két leghatékonyabb útja-módja annak, ahogyan szerettünkhöz viszonyulunk, vagyis ha elismerjük, hogy nekünk nem ugyanezek a megélt tapasztalataink vannak, de törődünk az ő valós érzelmeivel.
A segítség nem teher számunkra
Az egyik nagy probléma, amellyel sok mentális betegségben szenvedő ember küzd az az, hogy úgy érzi, terhet jelent szeretteinek. „Szeretném, ha tudnád, hogy itt vagyok neked, és segíteni akarok” jellegű mondattal tudathatjuk a másikkal, hogy számunkra ez nem kötelesség vagy nyűg, de sose használjuk a „Mondd meg, hogyan és miben lehetnék a segítségedre!” változatát, mert ezzel csak visszahelyezzük rá a felelősséget, ami viszont hirtelen soknak tűnhet. Ehelyett kínáljunk fel néhány lehetőséget, egy közös filmet vagy sétát a közös idő eltöltésére.
Soha ne bagatellizáljuk az érzéseit. (Fotó: Canva)
Töltsünk együtt minőségi időt
Az előző javaslathoz kapcsolódva, természetesen a személyes találkozásokkal is kifejezhetjük szeretetünket és aggodalmunkat. Ezek az alkalmak lehetőséget adnak rá, hogy a másik beszéljen a problémáiról, vagy akár valami teljesen másról, gondolatelterelés gyanánt. Adjunk szerettünknek olyan programalternatívákat, melyek ismerős, otthonos körülményeket jelentenek, ez lehet a mi házunk, lakásunk, a közeli park vagy egy szép természeti terület, és hagyjuk, hogy válasszon. Igazából kettő is bőven elég, ne terheljük túl a lehetőségekkel és kéretlen tanácsokkal, hogy a napi séta például segít a depresszión, helyette inkább biztosítsuk arról, a jövőben is szeretnénk vele rendszeresen találkozni.
Nincs egyedül és fontos nekünk
Az elszigeteltség érzése a depresszió egyik alapvető tünete, de már egy kedves üzenet – melyhez még képet is csatoltunk kettőnkről – sokat enyhíthet a magány szorításán. Ügyeljünk arra, hogy szavainkat tettekkel is alátámasszuk, tehát, ha például nem lakunk közel egymáshoz, telefonhívással vagy videóbeszélgetéssel erősítsük meg szándékainkat. Amikor a közelben vagyunk, térjünk be egy látogatásra és hívjuk el a másikat. Emlékeztessük néhány szóval, mit szeretünk benne, és ha azt válaszolja, ő egyáltalán nem jó, akkor reflektáljunk érzelmeire: „Úgy tűnik, most nagyon le vagy törve. Akarsz róla beszélni?” vagy egyszerűen csak tudassuk vele, hogy szeretjük.
Humorral sem lőhetünk mellé
Az internet világában sok-sok vicces GIF videóval, mém tartalommal, fekete humorral és inspiráló idézettel találkozhatunk. Ha látunk valamit, amiről úgy gondoljuk, a szerettünk örülne, vagy tudjuk, hogy néhány percre megmosolyogtatná, akkor küldjük el neki, csak szavak nélkül. Tudni fogja, hogy gondolunk rá, és pozitív energialöketet adhat a napja hátralévő részének. Ehhez azonban fontos, hogy jól ismerjük a másik humorérzékét, és a személyiségének, helyzetének megfelelő tartalmat küldjünk, amelyek nem általánosítanak, vagy becsülik le érzelmeit.
„Hogy érzed magad?”
A szakértő szerint a depresszió súlyossága ingadozó lehet, ezért nehéz megállapítani, az illető épp mennyire érzi rosszul magát, az adott pillanatban. Ezzel a kérdéssel kifejezhetjük, bennünket nem csupán az érdekel, összességében hogy van, hanem az is, az adott napon épp milyen érzelmeket él meg, de a választ olvasva, hallgatva semmi esetre se sugalljunk ítéletet az aktuális helyzetről. Vannak, akik általános depresszióban szenvednek, míg mások esetében egy adott esemény váltja ki a szorongást. Ilyenkor sokat segíthet, ha visszaemlékszünk a sorsfordító dátumra és felkeressük szerettünket, hogy vígaszt nyújtsunk számára. Mindenekelőtt kérdezzük meg, hogy érzi most magát, így a megfelelő irányban folytathatjuk a beszélgetést.
Kiemelt kép: Getty Images
