A modern húspar megszületése óta eltelt évszázadban a csirke megelőzte a marha- és sertéshúst, és a világ legnépszerűbb húsa lett. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete a múlt hónapban tette közzé azt a jelentést, melyből kiderült, hogy ez a tendencia az elkövetkező évtizedben várhatóan még inkább felgyorsul majd – ennek pedig komoly következményei lehetnek az éghajlatváltozásra, az állatjólétre és a gazdasági fejlődésre.

Az emberiség jelenleg évente mintegy 74 milliárd csirkét nevel és vág le, ami a jelentés előrejelzése szerint 2032-re évi 85 milliárdra ugorhat, ez pedig hihetetlenül gyors, 15%-os növekedést jelent. Ehhez képest a húshasznú szarvasmarhák és sertések száma 2032-re „mindössze” 365 millióra, illetve 1,5 milliárdra emelkedik. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a sok hús nem egyformán oszlik meg a bolygó különböző nemzetei között:

a magas jövedelmű országok a világ népességének mindössze 16 százalékát, húsfogyasztásának azonban 33 százalékát adják

– ez viszont gyorsan változik: míg a húsfogyasztás a magas jövedelmű országokban stagnál (sőt, Európában várhatóan csökkenni fog a következő évtizedben), addig a közepes jövedelmű régiókban, például Ázsia és Latin-Amerika nagy részén gyors tempóban növekedésnek indult.

Húsfogyasztás mint a gazdagság fokmérője

Merrill K. Bennett agrárökonómus 1941-ben arra jutott, hogy az emberek, amint kilépnek a szegénységből, hajlamosak a nagyrészt növényi alapú, alacsony kibocsátású, gabonafélékben és keményítőben gazdag étrendről áttérni a változatosabb, magas kibocsátású, húsban és tejtermékekben, valamint gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrendre. (A közgazdaságtan ezt a jelenséget azóta Bennett törvényének nevezi.)

Napjainkban tanúi lehetünk annak, ahogyan több százmillió ember szinte egyszerre lép be a globális középosztályba – ennek következményeképp pedig benne van a pakliban, hogy a világ csirkepopulációja számunkra felfoghatatlan szintre emelkedik a következő években.

Nem túl boldog csirkék. Brojler csirkék egy üzemben (Fotó: Getty Images)

De miért pont a csirke?

Míg a felkapaszkodó (de még mindig szegényebbnek számító) népek amiatt ehetnek egyre több csirkét, mert (Bennett törvényére visszautalva) ez az a húsféle, amit már ők is megengedhetnek maguknak, a gazdagabb családokban más történik: közülük sokan a drágább vörös húsról állnak át mostanában a fehér húsra. Ennek okai között egyrészt valóban azt találjuk, hogy ez az egyik legolcsóbb húsfajta (a csirkék hatékonyabban alakítják át a takarmányt hússá, mint a sertések és a szarvasmarhák, és így sokkal olcsóbb a tenyésztésük, az infláció és a globális bérstagnálás miatt pedig még a tehetősebbek e vközül is sokan inkább olcsóbb húsokat igyekeznek vásárolni), ugyanakkor az is fontos, hogy a csirkehús fogyasztása a marhánál és a sertésnél

sok szempontból előnyösebb élettani hatásokkal bír, és a környezetet is kevésbé terheli.

A szárnyashúsnál pedig már csak a peszketáriánus és a vegetáriánus (valamint a vegán) étrend előnyösebb ezeket a szempontokat tekintve – és ezek szintén egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a felső középosztály köreiben.

A is jövő a csirkehúsé – vagy mégsem?

Jelenleg ott tart a világ csirkefogyasztása, hogy minden egyes emberre egy év alatt több mint kilenc csirkét vágunk le – ebben azonban az is közrejátszik, hogy mivel a csirkék viszonylag kicsi testű állatok, körülbelül százan tesznek ki ugyanannyi mennyiségű húst, mint egy darab tehén.

Manapság annyi csirkét eszünk, hogy egyes régészek szerint az már történelmi jelentőséggel is bír: szerintük a csirkecsontok milliárdjai, amelyeket a jövő civilizációi számára magunk után hátrahagyunk, arról fognak mesélni a következő koroknak, hogy milyen leleményesen uraltuk le a természetet – és hogy milyen közömbösek voltunk az állatok jólétét illetően. Ezzel arra is utalnak, hogy a mai csirkéket az ember úgy tenyésztette ki, hogy hihetetlenül gyorsan óriásira nőjenek (ezeket a típusokat nevezzük brojler csirkének): mindössze hat-hét hét alatt érik el a piaci súlyukat, ami nem kevesebb mint ötször nagyobb a korábbi fajtákénál.

Az állatvédők emiatt a húsuk miatt tenyésztett csirkéket saját testük foglyainak nevezik, és lássuk be, joggal használnak erős kifejezéseket. Ahogyan azt rengeteg leleplező dokumentumfilm is bemutatja: az üzemekben élő csirkék nagy része alig képes járni, és

rövid életének nagy részét a saját ürülékében ülve, valami hatalmas, sötét raktárhelyiségben tölti, több tízezer társával összezárva

(emiatt is lehet egyre divatosabb manapság a háztáji baromfitartás).

Húsnak tűnnek, mégsem azok (Fotó: Getty Images)

Mit eszünk majd hús helyett?

Az elmúlt években állatvédő csoportok rengeteget kampányoltak azért, hogy a nagy élelmiszeripari vállalatok igyekezzenek jobban bánni a csirkékkel, de egy nemrégiben készült jelentés szerint sok vállalat vagy visszavonta korábbi vállalásait, vagy egyszerűen nem számolt be az eredményeiről. Ennek ellenére mégis van remény a csirkék (és a többi állat) számára: az OECD-FAO jelentése azt jósolja, hogy 

a globális húskereslet 2075 után csökkenni kezd majd,

és az emberiség ezután egy másik fajta (vélhetően növényi alapú) táplálkozásra állhat át. Az, hogy megfelelő húshelyettesítőt találjunk, már rég nem elvi kérdés és nem is állatjogi okai vannak. Az UNEP (az ENSZ környezetvédelmi programja) álláspontja szerint a húsfogyasztás konkrétan az emberiség legégetőbb, megoldásra szoruló problémája. Emiatt van egyébként egyre több húshelyettesítő, ezért van szó egyre többször arról, hogy a rovarok is be fognak kerülni az étrendünkbe (fehérjetartalmuk magas), és kezdett egy startup néhány évvel azelőtt 3D-nyomtatóval készített műhúst gyártani.

Kiemelt kép: Getty Images