Egész nyáron több turnusban zajlanak napközis táborok ukrajnai menekült gyermekek számára a Magyar Cserkészszövetség és az Ökumenikus Segélyszervezet szervezésében Budapesten és Nagykovácsiban. A napközis rendszerű, különféle tematikára épülő heteket szabadtéri és beltéri játékok, művészeti foglalkozások és kirándulások is színesítik. Az összesen 300 gyermeket fogadó nyári táborok célja többek között, hogy a másfél éve tartó ukrajnai háború elől hazánkba menekült 5-16 éves gyermekek számára lehetőséget biztosítsanak új közösségek építésére, élménypedagógiával segítsenek feldolgozni az átélt traumákat, és erősítsék az otthontól távol töltött idő alatti kitartást, amellett, hogy ezek a táborok a szülőket is tehermentesítik a szeptemberi iskolakezdésig.
 
A nyolc nyári héten át tartó alkalmak során több piknik jellegű élménynapot tartanak a szervezők, ahol egymással is találkozhatnak a különböző táborokban résztvevő gyerekek. Mi az augusztus 4-ei alkalomra látogattunk el, ahol különleges kreatív foglalkozásokon szerezhettek élményeket a menekült fiatalok: fafaragó műhely költözött a táborba, illetve közös munkában egy mozaikos tájképet is festettek művészetterapeuta vezetésével, a gazdag ebédet követően pedig tűzoltók által szervezett vizes program, mesemondás, Duna-parti séta és több társasjáték is része volt a programnak.

A gyerekek lelkesen vetették bele magukat a programokba (Fotó: Fekete András / MÖS)

A hasonló élménynapokra nagyjából 30-80 gyerek érkezik, és 5-10 önkéntes tud becsatlakozni a feladatokba, és természetesen itt vannak a cserkészek is. Az önkéntesek feladata, hogy segítsenek az előkészítésben, megteríteni, segítsenek a gyerekeknek a mindenféle ügyes-bajos dolgokban, figyeljenek rájuk, és megtalálják azt, hogy hol van esetleg hiány, és akkor ott bekapcsolódni a munkába.

Már három éve segít Mezei Léda

Az élménynapon részt vett a Barátok közt és a Drága örökösök sorozatokból is ismert Mezei Léda színésznő, az Ökumenikus Segélyszervezet rutinosnak számító önkéntese is, aki szerepelt a szervezet családon belüli erőszak elleni kisfilmjében is, és az idei már a második nyár, amikor segít a táboroztatásban. „Lassan három éve, hogy megkaptam a Gáncs Kristóf (a Segélyszervezet kommunikációs igazgatója – a szerk.) telefonszámát, akit nem haboztam felhívni, és azt mondtam neki, hogy itt vagyok, bármiben számíthatnak rám. Azt hiszem, hogy azóta ezt teljesítettem is” – meséli kérdésünkre Léda, hogyan is indult a Segélyszervezettel való közös munkája, miközben a gyerekek egy csoportja a háttérben hangoskodva próbálgatja a fafaragást, míg mások inkább gyöngyfűzéssel foglalatoskodnak a cserkészek és önkéntesek segítségével.

„Fontosnak tartottam, hogy egy olyan szervezetet támogassak, akiknek tetszik a munkájuk.

Mivel akkor már évek óta figyeltem az Ökumenikus Segélyszervezet munkáját, azt gondoltam, hogy ők a leghitelesebb szervezet, akihez én nagyon szeretnék csatlakozni” – mondja. Úgy gondolja, hogy ha nem lenne ismert, akkor is ilyesmivel foglalkozna szabadidejében, ugyanis ez a fajta munka nagyon közel áll hozzá, és szerinte kötelességünk felhívni a figyelmet arra, hogy vannak emberek, akik segítségre szorulnak.

Léda és a gyerekek egyik kedvenc programja a fafaragó sarok volt (Fotó: Fekete András / MÖS)

Mint mondja, általában kap egy telefonhívást, hogy „Léda most ez lenne, tudsz-e segíteni”, vagy pedig az önkéntesek Facebook-csoportjába írják be, hogy ki miben tudna támogatást nyújtani. „Hiszen a lényeg az, hogy ne ad hoc módon segítsünk, hanem úgy, hogy az mindenkinek jó legyen – teszi hozzá. Már több turnust is végigcsinált a gyerekekkel, de az élménynapokat különösen szereti, főleg a fafaragásnak nevezett részleget, ahol a gyerekek mindenféle fúrószerszámokkal, kalapáccsal, fűrésszel ismerkedhetnek meg, természetesen felnőttek felügyelete mellett, és készíthetnek mindenféle apróságot.

Kiszakítani őket a hétköznapokból

„Amikor valamelyik gyermek elakad, akkor ott segítünk neki beverni egy szöget, kifúrni valamit, vagy éppen rajzolni, ha nem sikerül. Egyébként is szeretek otthon barkácsolni, szóval megtaláltam magam ebben a feladatban. Testhezálló – nevet, és látszik, hogy mennyire élvezi ezt a szerepet is – majdnem annyira, mint a játéktól kipirult ukrán gyerekek, akikkel sokszor metakommunikációval értenek szót, de azért persze vannak tolmácsok is, akik segítik a beszélgetés gördülékenységét. – Ahogy látható, itt vidám gyerekek vannak, akikről nem mondaná meg senki első pillantásra, hogy traumát éltek át. Azt gondolom, hogy ezt nekünk nem is dolgunk ezt sulykolni, hanem

az a dolgunk, hogy minél több boldogságot és örömöt vigyünk az életükbe, és kicsit kiszakítsuk őket a hétköznapjaikból.

Hiszen nem tudjuk, hogy otthon mi a helyzet, hogy esetleg valamelyikük apja a frontvonalon van, vagy bármi ilyesmi. Itt szerintem az örömszerzés az, ami nekünk a dolgunk.”

És valóban: látszólag semmiben sem különböznek a rohangáló, játszó, vagy éppen a kis barátaikkal elvonulva beszélgető gyerekek a többi napközis táborok résztvevőitől. Hajdú Márton, aki „civilben” pszichológus, a Magyar Cserkészszövetség programszervezője, lelkesen mesél arról, hogy mennyi programmal készültek és készülnek a gyerekeknek, hogy minden egyes hét felejthetetlen élmény legyen a számukra. „Minden turnus kicsit más, hiszen figyelembe kell vennünk a gyerekek összetételét, és hogy minden alkalom tartogasson izgalmakat.

Nagyon jó látni, ahogy a gyerekek felszabadultan tudnak játszani, különösen figyelembe véve, hogy min mentek keresztül.”

De nem csupán a táborozásban merül ki a segítség. Sipos Zoltán, az Ökumenikus Segélyszervezet budapesti Ukrajnai Menekülteket Támogató Központjának vezetője kiemelte: a menekült családok számára rendkívül összetett támogatást nyújt a Segélyszervezet. Ez nem csupán kézzelfogható természetbeni – élelmiszer, ruha, gyógyszer, vagy éppen higiéniás eszközöket tartalmazó – csomagok osztását jelenti, hanem többek között az egészségügyi, ügyintézési problémákkal, szállásigénnyel, jogi és pszichológiai- valamint albérlet fenntartási vagy éppen nyelvi nehézségekkel küzdők gondjait is igyekeznek orvosolni. A közösségi élmények szervezése – mint például a nyári táborok és az egész évben zajló szabadidős programok – pedig azért fontosak, mert a legsérülékenyebb korosztálynak, a gyerekeknek nyújtanak feltöltődést a számukra különösen is viszontagságos időszakban.

A segítségre mindig szükség van

„Segíteni sokféleképpen lehet. A segélyszervezet.hu-n van egy önkéntes aloldalunk, és ott azt érdemes megnézni, elolvasni, hogy milyen munkákat végez a Segélyszervezet, mihez lehet csatlakozni, és van egy űrlap is, ahol őt kellett tölteni. Ezáltal mi is kapunk némi információt, hogy hol él a jelentkező, mivel foglalkozik, mi az erőssége, mikor ér rá, és utána ha van olyan tevékenység, amibe be tudna kapcsolódni, akkor megkeressük Facebook-csoporton, e-mailen vagy akár telefonon keresztül, az adott szituációhoz igazítva. Igyekszünk mindig kicsit »kihasználni« azokat az adottságokat, amiben az önkéntesek erősek” – mondta el Fekete Dániel, az Ökumenikus Segélyszervezet marketing- és kommunikációs vezetője az önkéntesnek jelentkezés menetét.

Mint mondja,

az ukrán háború kitörése után az első pár hónap, fél év tényleg olyan mértékű szolidaritási hullámot indított el Magyarországon is, ami nagyon nagy erőt ad a munkájukhoz,

de fontosnak tartja kiemelni, hogy a Segélyszervezet nemcsak itthon, hanem Ukrajnában is nagyon komoly infrastruktúrát épített ki az elmúlt időszakban: Kelet-Kijevben saját irodájuk van, és a kezdetektől fogva dolgoznak a déli és a keleti frontvonalon, segítik az ottmaradottakat, illetve a belső menekülteknek az ellátását. – A szolidaritásnak is különböző fázisai szoktak lenni, tehát az első időszakban mindig van egy nagy hullám, utána ez részben alábbhagy, de nagyon sok olyan lelkes önkéntesünk, illetve rendszeres adományozónk, vállalati partnerünk van, akik azért most is itt állnak mellettünk és támogatnak.”

A gyerekek imádtak kézműveskedni (Fotó: Hartinger Emese)

Azt is kiemeli, hogy az ukrán gyerekek mellett természetesen a hazai intézményhálózatunk látókörében élő magyar gyerekeknek is tartanak táborokat, ami több mint 500 gyereket jelent a nyár folyamán. „Nagyon fontos, hogy próbáljuk ezt egyensúlyban tartani, hiszen a Segélyszervezet nemcsak a menekültellátásában nyújt támogatást, hanem itthon is huszonnégy intézményen keresztül több mint háromezer gyereknek segít egész évben. Igyekszünk odafigyelni minden olyan területre, ahol szükség van segítségre.”

Kiemelt kép: Fekete András / MÖS