Az emberiség egyik ősi vágya, hogy meghódítsa az eget, és felérjen a csillagok közé, hogy onnan isten módjára tekinthessen le a törékeny halandókra. A múlt században mindez kézzelfogható közelségbe került, bár azt sejteni lehetett, hogy az űrhajózás nem veszélytelen, de az emberi kíváncsiság mindig is erősebb volt a halálfélelemnél – ez hajtja előre a világot. Vlagyimir Mihajlovics Komarov is ilyen rettenthetetlen volt, és bár sokan nem biztos, hogy ismerik a nevét, alakja megkerülhetetlen az űr meghódításának történetében, még akkor is, ha a története tragédiával végződött.
Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között a múlt század hatvanas éveiben tetőzött az űrversenyt, amiben sokáig úgy tűnt, hogy a szovjetek állnak vezetésre. Eleinte minden fontosabb mérföldkövet nekik sikerült hamarabb teljesíteni, az már más kérdés, hogy milyen áron – ugyanis a korabeli propaganda szinte kizárólag a sikerekről számolt be, az esetleges dugába dőlt próbálkozásokról már jóval halkabban szólt a fáma.
Űrverseny életre-halálra
A világon elsőként a Szovjetunió állított földkörüli pályára egy műholdat, a Szputnyik-1-et 1957. október 4-én, majd az első élőlényt, a Lajka kutyát is ők juttatták először a világűrbe, mindezt pedig az első ember a kozmoszban, Jurij Gagarin 1961. április 12-én végrehajtott űrutazása koronázta meg, amit alig két évvel később Valentyina Tyereskova, az első (?) női űrhajós követett.
Mindezekre válaszul John F. Kennedy akkori amerikai elnök ígéretet tett arra, hogy az évtized végéig embert juttat a Holdra, ezzel elindítva a Gemini programot, ami a Holdra szállást végül véghezvivő Apolló-programot hivatott előkészíteni. Célja az volt, hogy az űrhajósok gyakorolhassák a hosszabb társas űrutazást, illetve bonyolultabb manővereket is végezzenek, hogy tapasztalatokat gyűjthessenek későbbre.
A három hős űrhajós, Vlagyimir Mihajlovics Komarov, Konsztantyin Petrovics Feoktyisztov és Borisz Boriszovics Jegorov portréjával ellátott bélyeg, ami az 1964-es űrrepülésük alkalmából készült (Fotó: Getty Images)
A szovjetek persze nem hagyhatták mindezt szó nélkül, ezért ők is belevágtak a Voszhod-programba, amivel ismét hatalmas sikert értek el: 1965. március 18-án az űrkutatás első űrsétáját hajtotta végre Alekszej Leonov. Azonban a két szuperhatalom közötti különbség egyre fogyatkozott, az amerikaiak mindössze másfél év alatt tíz űrsétát hajtottak végre, először végeztek el két űrrepülő közötti dokkolást, majd megdöntötték a leghosszabb űrséta és a leghosszabb űrben töltött idő rekordját is.
Emiatt (is) a szovjetekre hatalmas nyomás nehezedett: bár titokban már évek óta dolgoztak ők is a Holdra szálláson, de szorította őket a verseny, minél hamarabb eredményt kellett produkálniuk, azonban hiányzott a megfelelő indítórakétájuk ehhez, amit aztán végül az 1967-ben elhunyt zseniális rakétamérnök, Szergej Pavlovics Koroljov tervei alapján elkezdtek kidolgozni Szojuz néven, de rengeteg nehézségbe ütköztek közben.
Komarov kiképzés közben (Fotó: Getty Images)
Minden az űrséta ellen szólt
Ambíciózus céljuk szerint a Szojuz-1 és a kicsit később indított Szojuz-2 orbitális pályára állva találkozik és összekapcsolódik egymással az űrben, majd a Szojuz-1-en utazó űrhajós átűrsétála Szojuz-2-be (műszaki okok miatt nem volt lehetséges a belső átszállás). A feladatra a tapasztalt, 1964-ben az űrt is megjárt Vlagyimir Mihajlovics Komarovot választották ki, tartaléknak pedig Jurij Gagarint jelölték ki, az időpontot pedig 1967 áprilisára tűzték ki.
A Szojuz első három ember nélküli tesztje nem volt sikeres: a mérnökök összesen 203 megoldandó műszaki problémát írtak össze, amit Gagarin további kétszázzal egészített ki. Ezt a listát egyenesen az SZKP főtitkárának, Leonyid Iljics Brezsnyevnek küldte el, és az űrutazás halasztását kérte a hibák elhárításáig, azonban nem kapott választ a Kremlből. Így április 23-án az előzetes aggodalmak ellenére Komarov az égbe emelkedett bajkonuri űrrepülőtérről.
Gagarin és Komarov egy vadászaton (Fotó: Getty Images)
A problémák gyakorlatilag azonnal jelentkeztek, többek között az űrrepülő energiellátásáért felelős két napelem közül az egyik azonnal megadta magát, tönkrement a fedélzeti optikai szenzor és szivárogni kezdett az üzemanyag is. Mindeközben a Földön vihart tört ki, amiatt nem indították el a Szojuz-2-t, Komarovot pedig utasították, hogy térjen vissza.
Mivel a meghibásodások miatt az űrhajó visszatérését teljesen kézi vezérléssel kellett végrehajtania, Komarov pihent egy keveset, mielőtt eleget tett a parancsnak.
A későbbi hivatalos közlemény szerint a pilóta teljesen nyugodt volt, és azt kérte, hogy ne aggódjanak érte,
amikor a fékezőhajtómű bekapcsolásakor utoljára jelentést tett. Azonban visszatérés közben, a légkör alsó réteihez érve a fékezőszárny nem nyílt ki, a kinyílt tartalékernyők pedig összecsavarodtak, így a Szojuz-1 gyakorlatilag fékezés nélkül Orszktól 65 kilométerre a földbe csapódott, amelynek erejétől felrobbant az üzemanyagtartály. A roncsokat csaknem egy órán keresztül oltották. A tragédia leírhatatlan erejét jól jelzi, hogy Komarov maradványa – amit nyitott koporsóval ravataloztak fel – alig fél méteresre zsugorodott össze…
Amerikai olvasat
Komarovot nemzeti hősként ünnepelték halála után, a propaganda szerint pedig az űrhajós nemcsak nem érzékelt semmilyen problémát a repülés és a visszatérés közben, hanem végig teljesen higgadtan viselkedett. Azonban az amerikaiak ezt másként tudják: mint ismert, a két nemzet előszeretettel kémkedett egymás után, így nem túl meglepő, hogy lehallgatták a földi irányítás és Komarov utolsó beszélgetését is, ami (érthető módon) egyáltalán nem volt olyan nyugodt, mint ahogyan azt az oroszok állították.
Komarov temetése (Fotó: Getty Images)
Szerintük az űrhajós utolsó mondatai így hangoztak: „Rohadékok! Beraktatok ebbe a sz.r űrhajóba! Irányítóközpont, nem tudom irányítani az űrhajót, nem hallak titeket! Az életem múlik rajta, beszéljetek már hangosabban, ti rohadékok!” Majd ezek után megszakadt az adás. Hogy mi volt az igazság, talán sosem tudjuk meg, de a lényegen nem változtat: az űr meghódításért rengetegen fizettek hatalmas árat eddig. A kérdés, hogy megérte?
Kiemelt kép: Getty Images / Canva
