Az utóbbi időben egyre többet olvasunk arról, hogy bár a női egyenjogúság ügye, főleg a világ jobbik felén – ha döcögősen is, de – halad, világunkat alapvetően férfiakra szabták. Nagyon sok orvosságot vagy gyógyászati segédeszközt csak férfiakon teszteltek, kalóriaszükséglettel kapcsolatos számításokban egy férfi átlagsúlyát vették figyelembe, sőt sokáig az autók töréstesztjeit is csak férfiméretű bábuval végezték. (Utóbbi témáról ebben a cikkünkben részletesen is írtunk.) Amikor pedig a kifejezetten nőknek szóló termékekről van szó, nos, a tesztek, reklámok és a témáról folytatott közbeszéd prüdériája lesz egészen megdöbbentő. Hát miért nem lehet egy az emberek fele számára hétköznapi testi működésről őszintén beszélni?

A menstruációt övező tabu sok kultúrában nagyon erős volt az elmúlt évszázadok során, de mielőtt kényelmesen hátradőlnénk és megállapítanánk, milyen előrehaladott korban és társadalomban élünk, kapaszkodjunk meg. 2023-ban először történt meg, hogy a különféle menstruációs termékeket sóoldat, víz vagy más anyag helyett vérrel tesztelték.

Egy forradalmi tanulmány a menzeszről

A BMJ Sexual & Reproductive Health című folyóiratban augusztus 7-én megjelent tanulmány az első, amely emberi vér felhasználásával hasonlítja össze a menstruációs termékek nedvszívóképességét. A menstruációs termékek gyártói korábban sóoldatot vagy vizet használtak annak mérésére, hogy termékeik mennyire nedvszívóak, a menstruációs vér azonban sokkal sűrűbb, mint a víz, emellett endometriális szövetet, nyálkát és más váladékot tartalmaz, ezért egészen más sebességgel szívódik fel, mint a víz, vagy akár a sóóldat, olvasható a tanulmányban.

„Korábban nem létezett olyan tanulmány, amely a jelenleg kapható menstruációs higiéniai termékek kapacitását vérrel vizsgálta volna”

– írták a tanulmány szerzői, akik kiemelték, hogy bár a mostani, vérrel való tesztelés előre lépést jelent, a szimuláció még így sem teljesen olyan, mintha menstruációs váladékot használnának a célra. A tényleges menstruációs váladék helyett ugyanis (amelyet nehéz lenne tesztelési célokra beszerezni) a kutatók speciális vérkészítményt használtak. „Míg a tényleges menstruációs vér felhasználása a menstruációs higiéniai termékek gyűjtőkapacitásának teszteléséhez egyelőre kihívást jelentene, a most alkalmazott vérkészítmények jóval közelebb állnak ahhoz a váladékhoz, mint a víz vagy a sóoldat” – írták.

Nem mindegy, hogy víz vagy vér

A mostani kutatás nemcsak azért formabontó, mert objektív összehasonlítást tesz lehetővé a különféle termékek (tamponok, betétek, menstruációs alsóneműk, kelyhek és más alternatív eszközök) között, de azért is, mert kimutatta, hogy

bármelyik eszközről legyen is szó, vérből kevesebbet tud felszívni/megtartani, mint amennyit korábban vízből vagy sóoldatból tudtak belediktálni.  

Annak, hogy korábban miért nem használtak vért, illetve, hogy a reklámokban miért használtak kék, vagy a vér színére még csak nyomokba sem emlékeztető folyadékokat, elsősorban kulturális okai vannak. A menstruációt mindig is olyan intim dolognak tekintették, amiről beszélni, amit bemutatni, amivel érintkezni illetlenség és furcsamód a menstruációt övező finnyásság még annál is nagyobb, mint amennyire egyéb testváladékainkkal kapcsolatban elutasítóak vagyunk. Ugyanakkor az, hogy a korábbi tesztek nem vért, hanem más anyagokat használtak, sok szempontból félrevezető volt. Mint most kiderült, félrevitt a termékek kapacitásával kapcsolatban, továbbá lehetetlenné tette annak vizsgálatát is, hogy a (többek közt) túl sokáig fennmaradt tampon okozta toxikus sokk szindróma esetében mennyi is ez a túl sok… A prüdéria tehát nemcsak kényelmetlenséghez, de egészségügyi kockázatokhoz is vezetett.

A menstruációról vagy nem beszélünk, vagy igyekszünk minél inkább elemelve megmutatni (Fotó: Getty Images)

Évtizedek eredménye a vérrel tesztelés

Nem csoda, hogy a mostani kutatás kapcsán több közösségi médiás bejegyzés is született, és a nők jelentős részét leforrázta az információ, miszerint egészen eddig vér nélkül tesztelték a vér elnyelésére kifejlesztett eszközöket. „Most le kell ülnöm egy percre. Nem tesztelték a menstruációs termékeket vérrel? Nemhogy tényleges endometriális szövetekkel, de vérrel sem???” – tette fel a költői kérdést egyikük.

A témában megszólalt az amerikai Menstruációs Cikluskutató Társaság is, akik szerint üdvözlendő az új kutatás és teljesen érthető az t kapcsolódó felháborodása. Mint mondták, társaságuk évtizedek óta kampányol a kutatási rutin megváltozatásáért, de valamiért csak 2023-ra ért be a dolog. 

Maga a tanulmány egyébként megállapította, hogy a 21 vizsgált menstruációs higiéniai termék közül a menstruációs korongok (itthon még kevésbé ismert, leginkább egy pesszáriumhoz, vagy menstruációs kehelyhez hasonló kis csészék) a nyelik el a legtöbb folyadékot, mintegy 80 millilitert. A tamponok, betétek és menstruációs kelyhek mintegy 20 és 50 milliliter között tartanak meg, mielőtt szivárogni kezdenének, a menstruációs alsóneműk viszont átlagosan csak néhány millilitert fognak fel. Fontos viszont a kontextus: egy átlagos menstruáció teljes időtartama alatt 5 és 80 milliliter közötti vérmennyiség távozik, így a néhány millilitert felfogó nadrágoknak is van létjogosultságuk, főleg az enyhébb napokon, vagy óvintézkedésként mondjuk a tamponok mellé. 

Vannak viszont, akik nem válogathatnak a különféle termékek közül. A menstruációs szegénység világszerte óriási probléma, a menstruációt övező tabu lebontása hozzájárulhat, hogy ennek megoldása is prioritás legyen.

Kiemelt kép: Getty Images