A több mint negyven áldozat profilja megegyezett: idős, védtelen, egyedülálló nők saját otthonukban. Elsősorban őket szemelte ki az a szemtanúk állítása szerint magas, robosztus férfi, aki ápolónőnek adta ki magát, hogy elnyerje kiszemeltjei bizalmát. A 2000-es évek elején Mexikóban kezdődő merényletsorozat elkövetőjét több sikertelen letartóztatás és ellentmondás után végül 2006-ban menekülés közben kapták el. A gyilkos azonban, a La Dama del Silencio (a csendes asszony) néven elhíresült Juana Barraza volt, egy nő a mexikói maszkos pankráció világából, akit harminc megoldatlan ügy ellenére életfogytiglanra ítéltek, és rémtetteiből most dokumentumfilm is készült.
Sorozatgyilkos pirosban
Sokan azt feltételezték, két gyilkos áll a sorozatos halálesetek mögött és egy rejtélyes festmény ugyancsak különös egybeesésnek bizonyult. Barraza áldozatai közül legalább háromnak volt a tulajdonában Jean-Baptiste Greuze francia művész festményének, a Fiú piros mellénybennek egy-egy lenyomata, mely szokatlan részlet volt annak fényében, hogy magát a gyilkost szintén piros álruhában látták menekülni több helyszínről. A korábbi gyilkosságokkal kapcsolatban is ugyanarról számoltak be: egy férfias kinézetű nőt írtak le, a rendőrség pedig úgy vélte, valószínűleg egy zavaros szexuális identitású férfit kell keresniük. Feltevéseik miatt komoly kritikák érték a nyomozókat a mexikói transzvesztita közösségek részéről.
De a sajtó sem kímélte a szövetségi szerveket: erősen bírálták őket, mivel 2005 nyarán még mindig csak médiaszenzációként tekintettek a bizonyítékokra, melyek szerint sorozatgyilkos ólálkodik Mexikóvárosban. Mindeközben Juana Barraza, vagy ahogy a közvélemény utalt rá, az idős hölgyek gyilkosa, rövidre nyírt, kiszőkített hajjal, sztetoszkóppal, nyomtatványokkal és szociális munkás igazolvánnyal járta éjszakánként a lakónegyedeket újabb áldozatok után kutatva.
A ringen kívül is az erőszak éltette
Juana Barraza egy kormányzati segélyprogram listáját szerezte meg, azt követve azonosította az idősebb nőket, akik egyedül éltek, és hamis igazolványokat használva úgy tett, mintha a kormány által küldött egészségügyi szakember lenne. Áldozatait telefonzsinórral vagy – a bostoni sorozatgyilkoshoz hasonlóan – harisnyával fojtotta meg, de távozásakor csak kisebb emléktárgyakat, főleg vallási csecsebecséket vett magához. Nem állt szándékában meggazdagodni az ingóságokból, ennél különb álmokat dédelgetett.
Mexikóban a pankrációhoz hasonlító professzionális birkózás, vagy ahogy helyileg hívják, a Lucha Libre különleges hagyományra tekint vissza, a sportolók színes maszkokban, akrobatikus manőverekkel küzdenek egymással.
Juana Barraza álma az volt, hogy egyszer ő is ilyen profi birkózó legyen, ezért nappal pattogatott kukoricaárusként, éjjel luchadoraként, vagyis harcosként dolgozott a mexikóvárosi birkózóhelyeken.
Zömök, erős testalkatával, fenyegető szótlanságával Csendes asszony néven híresült el az amatőr versenyeken, a ringen kívül pedig a város sötét utcáin vezette le a benne dúló erőszakot. Később szándékosan ültette el a hatóságok fejében a profi pankrátor képét annak elégtételeként, hogy sosem tudott kitörni a kezdők csoportjából, de az ügyön dolgozó kriminológus az agressziónál jóval szomorúbb magyarázatot adott Juana viselkedésére.
Az idős hölgyek elleni haragja szenvedélybeteg, szexmunkásként dolgozó anyjához vezethető vissza, aki elmondása szerint még tizenkétéves korában elcserélte őt egy doboz sörért, de a később őt ért szexuális visszaélések is hozzájárultak ahhoz, hogy idő előtt teherbe esett. Fiát huszonéves korában rablók gyilkolták meg, ám időközben még további három gyermeknek adott életet, akiket otthonok takarításából, utcai árusításból és lopásból tartott el, mígnem 2003-tól bejutott az idős hölgyek otthonába.
Biztosra vették, hogy férfi a gyilkos
Az áldozatokat mind megfojtották, otthonaikat feldúlták, az unokák ezért egyre jobban féltették rokonaikat, mely nyomás a rendőrséget is szorongatta: időről időre hamis gyanúsítottakat tartóztattak le. Egy bankból kirángatott nővér, egy női ruhába öltözött férfiprostituált és egy mezei betörő is az ártatlanul elfogott személyek között volt, mivel a rendfenntartók a fojtogatás nyomait látva továbbra is meg voltak győződve, a sorozatgyilkosnak férfinak kell lennie.
2006 januárjában, miután már 47 nő áldozatul esett, Joel Lopez tetten érte az idős hölgyek gyilkosát szomszédja, Ana Maria de los Reyes házában. Meglepődött, amikor az ajtót látogatásakor nyitva találta, és amikor belépett, egy kifelé siető, vörös kabátos nővel találkozott össze a tekintete. Elmondása szerint sokkolta a látvány, amikor belépett. Ana Maria de los Reyes a padlón hevert holtan, a fiókok kinyitva, a holmik a szőnyegen szétszórva, a nő nyakára pedig sztetoszkópot tekertek. Joel Lopez az ablakból látta, ahogy az épp elhaladó rendőrök a futásnak eredt gyilkos nyomába erednek, és letartóztatták, mielőtt eltűnhetett volna a metróállomáson.
Lehet, hogy bűntársa volt?
A mexikóvárosi ügyészek Juana Barraza személyét negyvenből legalább tíz gyilkossággal hozták összefüggésbe az ujjlenyomatok alapján, ám ebből ő kizárólag három nő megfojtását vállalta magára, és azt hangoztatta, nem egyedüli elkövetőként állt a bűntények mögött. „Minden tisztelettel a hatóságok felé, többen is részt veszünk a zsarolásokban és emberölésekben, akkor miért nem megy a rendőrség a többiek után is?” – kérdezte a sajtót egy alkalommal, de a hatóságok kitartottak amellett az álláspont mellett, hogy Juana bűntárs nélkül cselekedett. Az összegyűjtött bizonyítékok alapján a rendőrség végül 16 bűncselekménnyel vádolta meg Barrazát, de a feltételezések szerint ez a szám akár 49 is lehet a valóságban.
Juana Barraza napjainkban életfogytiglani börtönbüntetését tölti. Személye és múltbéli története iránt a Netflixen nemrég megjelent A csendes asszony: Idős hölgyek gyilkosa című dokumentumfilm okán támadt fel az érdeklődés, ám Mexikóban mindig is a történelem sötét fejezetének gonosz szereplője maradt, és nem valószínű, hogy a jövőben ez bármikor is változni fog.
Kiemelt kép: A csendes asszony: Idős hölgyek gyilkosa, Netflix, nőklapja.hu