Teljesen körülvettük magunkat műanyagokkal: így a mikroműanyagokkal is; hiszen gyakorlatilag az élet minden területen használunk vagy érintkezésbe kerülünk műanyag eszközökkel. Arról, hogy a mikroműanyagok sok olyan helyre is eljutottak már, ahová nem kellene, egyre többet hallani: mikroszkopkus méretű műanyagdarabokat pedig, ezek után nem meglepő módon, már az emberi vérben, az anyatejben és a méhlepényben is kimutattak.
A mikroműanyagok környezetromboló hatása mellett, a jelek szerint egyre inkább számolnunk kell azok egészségkárosító következményeivel is. A helyzetet csak tovább súlyosbítja, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) előrejelzésére szerint 2060-ig megháromszorozódhat az éves műanyagtermelés, elérve az 1,2 milliárd tonnát, a műanyaghulladék tömege pedig meghaladhatja az évi egymilliárd tonnát.
Már az agyunkban is jelen van
A Nanomaterials című tudományos lapban publikált – a Debreceni Egyetem és a Bécsi Orvostudományi Egyetem kutatói által jegyzett – tanulmány szerint az egereken végzett kísérletek azt mutatják, hogy a lenyelt mikroműanyag könnyűszerrel képes átjutni a vér-agy gáton, méghozzá nagyjából két óra leforgása alatt – számolt be a kísérletről ez év tavaszán az IFLScience.
Az agyban pedig ezek a műanyagrészecskék gyulladást okozhatnak, valamint olyan idegrendszeri és neurodegeneratív betegségekhez vezethetnek, mint például az Alzheimer- és a Parkinson-kór
– fogalmazott az akkori, egereken végzett kísérlet egyik vezetője. A vizsgált egereknek szájon át adtak mikroműanyagot, majd 2-4 órával később elaltatták és felboncolták őket. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy nem az összes, csak a legkisebb mikroműanyagok jutottak el az állatok agyába. Ezek azok, amik a legnagyobb eséllyel jutnak be a szövetekbe, és az agyszövetbe is, a vér-agy gáton keresztül.
Az időjárás csak tovább aprózza
Egy friss vizsgálat azonban ennél is tovább menve arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen mértékű károsodást okoznak az agysejtekben azok a nagyon kicsi, műanyag részecskék, melyek az időjárás hatására tovább aprózódnak. Az időjárásnak kitett mikroműanyagok ugyanis az eső, a szél és a napfény hatására megváltoztatják alakjukat és szerkezetüket, mielőtt visszakerülnek az élő szervezetbe – állapítják meg tanulmányukban a Daegu Gyeongbuk Institute of Science & Technology (DGIST) kutatói. A szemcsék további apró részecskékre, úgynevezett másodlagos mikroműanyagokra töredeznek a környezetben, a szervezetünkbe kerülve pedig úgy károsítják az egészségüket, hogy közben mit sem sejtünk róla. A dél-koreai tudósok egy héten keresztül etették ilyen mikroszemcsékkel az egereket, és azt látták, hogy ennek hatására a gyulladásos részecskék szintje megemelkedett a vérükben,
agyukban pedig fokozott sejthalált tapasztaltak.
„Most először értük tetten, hogy a környezetbe szivárgó műanyag az időjárási hatásoknak kitéve egy gyorsított folyamaton megy keresztül, és másodlagos mikroműanyaggá alakul át. Ezek pedig fokozott gyulladáshoz és sejthalálhoz vezetnek az agyban” – állapították meg DGIST által jegyzett elemzésben.
Bár az eddigi megfigyelések élő egerek és emberi szövetminták megfigyelésen alapulnak (laboratóriumi körülmények között), mindez mégis erősen arra enged következtetni, hogy a mikroműanyagok valóban hatással vannak az agyunk egészségére. A kutatók ugyanakkor, az eredményeik igazolásához hosszabb távú vizsgálatokat terveznek: több mintával és olyan dózisokkal, melyek jobban tükrözik a környezeti feltételeket az idő múlásával.
Kiemelt kép: Getty Images
