Az elmúlt években már itthon is úton-útfélen találkozhatunk klasszikus borbélyüzletekkel, ahol nemcsak a férfiak haját, szakállát teszik helyre, hanem néha még a lelkét is. Ezért biztosan már rég kiszúrtad, ha nem is tudatosan, hogy van valami, ami mindegyikben közös (a felnyírt hajú, tetkós és szakállas borbélyon kívül): egy kék-fehér-piros csíkos rúd vagy pózna áll előttük, ami gyakran forog is. És igen, ez nem random alakult ki, hanem történelmi oka van, hogy úgy néz ki, ahogy.
A borbélyszakma – vagy divatosabban szólva barber – nem újkeletű foglalkozás, több száz éves múltra tekint vissza. Tipikus férfimunkának számított (hiszen mennyire illetlen lehetett egy hölgynek csupa férfiú között lenni egész álló nap, pláne hozzájuk is érnie), és a késhasználat mestereinek számítottak. Pont ezért a munkájuk nemcsak haj- és szakállformázásból állt, hanem képesek voltak különböző betegségeket gyógyítani, akár sebvarrásról, akár foghúzásról, akár erek vágásáról volt szó.
A középkorban és azt megelőzően a borbélyok egyszemélyben voltak sebészek és fogorvosok is, és a többi szolgáltatóhoz hasonlóan nekik is jelezni kellett valahogy a szakmájukat a külvilág számára, amihez egy tál vért választottak (nyilvánvaló okok miatt). Ez az eléggé direkt cégér végül finomodott az idők során, a tálat felváltotta egy sokkal praktikusabb rú vagy henger, amin végigfutó
piros csík a vért, a fehér a kötést, a kék pedig az ereket szimbolizálta.
Végül a 18. században az orvosi szakma végleg elvált a borbélyszakmától, és a borbélyok úgy döntöttek, hogy megtartják az évszázadok során jól bevált szimbólumot, hiába közel sem olyan véres már a munkájuk, mint korábban. Így valójában csak megszokásból olyan színű a henger, amilyen. Sok borbélyrúd elektromechanikus, forgó dobbal és tetejére erősített lámpával is rendelkezik, míg akad, amely tömör fából készült, de mindez már csak ízlés – és pénztárca – dolga. A céljuk ugyanaz: ha borbélyüzletre van szükséged, egyszerűen keresd a piros, fehér és kék színt.
Egy másik eredettörténet szerint az Egyesült Államokból származik az ikonikus megjelenés: a borbélyok a polgárháború során felcserként is dolgoztak, és fahengerre tekerték fel a véres gyolcsokat, így a piros és fehér színhez már csak kéket kellett hozzáadni, hogy meglegyen az Amerikai Egyesült Államok trikolórja. Hogy melyik az igaz, azt inkább az olvasó véleményére bízzuk.
Modern borbélyok
A fodrászok és borbélyok közötti alapvető különbség az, hogy utóbbiak a kezdetektől fogva pengével dolgoztak, és (ha nem sebészi vagy fogorvosi munkáról volt szó) kizárólag férfiakat fogadtak. Nagy tapasztalattal rendelkeznek az arcszőrzet terén is (több helyen akár a fül- és orrszőrök eltávolítását is kérhetik a vendégek), míg a fodrászok a fejbúbon nőtt sörénnyel foglalatoskodnak, és természetesen nőket is fogadnak.
Fotó: Getty Images
A ma is népszerű „hagyományos” ún. barber shopok az I. világháborút követően kezdtek elterjedni, amikor a borotvált arc és rövidre nyírt frizura kezdett divatba jönni, és ezzel párhuzamosan megjelentek az elektromos haj- és szakállvágó készülékek is. Ennek köszönhetően pedig az egész világon terjedni kezdtek a borbélyszalonok, azaz barber shopok, amelyek jellegükből adódóan valódi férfibarlangokká váltak. Mivel maguk között voltak, többször kerültek elő „férfias” témák, és beszéltek meg mindenféle dolgot, legyen az üzlet, házasság vagy bármi más, amiről ilyen helyeken szoktak.
Itthon a hipszerkultúra elterjedésekor jelentek meg az első barber shopok 2010 környékén, amik aztán gombamód szaporodásnak indultak, jól jelezvén, hogy az uraknak nagy igényük van erre a fajta szolgáltatásra. Az első budapesti üzlet Ibrahim, született Haji Mohammad Barzan, a szíriai kurd borbélyhoz kötődik, akinek nem mindennapi életútjáról már mi is beszámoltunk.
Kiemelt kép: Getty Images
