Emlékszem, gyerekként az egyik legkedvesebb hétvégi programom az volt, amikor eső után családilag elmentünk az akkor nekem hatalmas erdőnek tűnő közeli faiskolába gombát szedni. A kosarunkon kívül vittük magunkkal a gombahatározót, és buzgón hasonlítgattuk a rajzokon szereplő kalaposokat a földből kibújókkal – ehető, mérgező vajon? Aztán hazamenve az így gyűjtöttekből készült az aznapi ebéd, én pedig büszkén kanalaztam kemény munkám eredményeként a gombapaprikást.
Ezek az emlékek mai napig felébrednek bennem, amikor a nyári zápor után sétálok a fák között a kutyával, és látom, hogy mennyi gomba terem az életadó cseppek nyomán. Mindig arra gondolok, hogy milyen jó is lenne szedni egy jó nagy marékkal, és megidézni azokat a gyerekkori gombapörköltözéseket, de aztán elbizonytalanodok, mert Kis növényhatározó digitális utódja, a Google Lens ide vagy oda, nem merném megfőzni a zsákmányt anélkül, hogy megnézné at egy szakember – mint ahogyan azt senkinek sem kellene. Az ízletes gombákhoz ugyanis megtévesztésig tudnak hasonlítani a mérgező fajták, amelyek súlyos betegséget, és akár halált is okozhatnak.
Egyre népszerűbb hobbi a gombaszedés
Bár az igazi szezon még várat magára, az elmúlt időszak nagy esőzéseinek köszönhetően elszaporodtak a gombák, és ezzel együtt sokan megindultak a hűs erdők felé, hogy learassák a csapadék „kalapos gyümölcseit”. Magyarországon több mint 3-5000 gombafaj található, amiből 100 mérgező és mintegy 50 védett – utóbbiakat természetesen tilos leszedni, de látható, bőven akad még így is, amiből csemegézhetünk.
Ezért sem meglepő, hogy sokan választják a gombaszedést mint hobbit, hiszen amellett, hogy a friss levegőn sétálni egészséges, gyakorlatilag ingyen juthatunk hozzá a finom alapanyaghoz, ami ebben a mostani inflációban nem utolsó szempont.
Bár sokszor vita kíséri, hogy melyik a finomabb: a termesztett vagy a szabadban gyűjtött gomba, hogy kinek van igaza, az ízlés, pénztárca- és persze kényelemfüggő. Általánosságban azonban elmondható, hogy a szabadban termett gomba magasabb D-vitamin tartalommal bír, és változatosabb gasztronómiai értéket képvisel, hiszen sokkal többféle gomba gyűjthető, mint amennyi a boltokban és piacokon kapható, de mindkét változat rengeteg vitamint, nyomelemet és élelmi rostot tartalmaz, tehát ez is, az is jó választás.
Ennek ellenére a hazai lakosság nem fogyaszt belőle valami sokat: a KSH 2020-as adatai alapján a magyarok mindössze 1 kg gombát esznek évente, amivel jócskán elmaradunk a 4-5 kg-os európai átlagtól, pedig egy nagyon értékes, sokszínű és fenntartható alapanyagról van szó, amit számtalan izgalmas módon el tudunk készíteni.
Fotó: Getty Images
Ha kedvet kaptunk hozzá, akkor mielőtt belevetnénk magunkat a gyűjtésbe, érdemes tisztában lenni néhány írott és íratlan szabállyal, hogy ne az egészségünk – és pénztárcánk – bánja a vidámnak indult kalandot.
Finom, de veszélyes
„Sokan nemcsak hobbiból, hanem megélhetésből is űzik a gombaszedést, de természetesen ezt csak a megfelelő engedélyek birtokában lehet – mondja Rikter István gombaszakellenőr. – Hivatalosan az állami erdőkben naponta fejenként 2 kilogrammot lehet gyűjteni, és csak olyan területen, ami nem védett.
Tehát elvileg még nemzeti parkban sem lehetne gyűjteni, az más kérdés, hogy sokan megteszik.” A szakértő szerint ha kirándulás közben meglátunk egy érdekes példányt, semmiképp se szedjünk le belőle többet egy-két darabnál, mivel ezeknek is fontos szerepük van az ökoszisztémában. Ellenőrzés nélkül pedig eszünk ágában se legyen elfogyasztani egyiket sem, hiszen könnyen tragédiába torkollhat a természetjárás. „Ez nagyon-nagyon fontos, mert a gombaszakellenőr, akinek kötelező legalább háromszáz kalapos gombafajtát felismernie, nemcsak azt vizsgálja meg, hogy a gyűjtött gomba valóban ehető-e vagy mérgező, hanem azt is, hogyha ehető gombáról van szó, az valóban fogyasztható-e még. Ugyanis sok esetben olyan állapotban viszik már be a szakemberhez mondjuk az előző nap gyűjtött gombát, hogy az már fogyasztásra nem ajánlott. Rendkívül gyorsan romló dologról van szó, a benne lévő kitint egyébként is nehezen lehet megemészteni, így a már elkészített gombaételt se együk meg 1-2 naposan.”
Mint mondja, a gyűjtéshez vigyünk magunkkal egy kosarat, mert például egy nem szellőző nejlonszatyorban könnyebben megromlik a gomba, illetve könnyen össze is törhet. Semmiképpen se rugdossuk szét azokat sem, amelyikről tudni véljük, hogy mérgező: ezek a példányok is fontosak a természet körforgásában.
Így (is) néz ki a gyilkos galóca, de különböző színváltozatokban is előfordul – figyelmeztet a szakértő (Fotó: Getty Images)
A szakértő szerint az egyik, ha nem a legfontosabb szabály, hogy gombászás előtt mindenki nézzen utána a gyilkos galócának, hogy az véletlenül se kerüljön a kosarába. Ez a hazánkban előforduló mérgező fajták közül a legveszélyesebb, ami a legtöbb halálos gombamérgezést is okozza, ráadásul ártalmatlannak tűnő kinézete sokszor becsapós, hiszen össze lehet téveszteni az ehető galambgombával is, mint ahogyan az már sajnálatosan előfordult.
Egyetlen kifejlett gyilkos galóca 4 felnőtt embert képes megölni, de ha csak egy része is belekerül a gyűjtött mennyiségbe, azonnal ki kell dobnunk az összeset, tilos kockáztatni és elfogyasztani a többit, ami már érintkezett vele a kosarunkban.
A gyilkos galóca legfőbb ismérvei a fehéres-halvány zöldtől a sárgás-barnás zöldig terjedő kalapja, hogy lemezei fiatalon sötétebb színűek, míg később kifehérednek, kígyóbőrszerűen mintázott tönkjének aljában nagy bocskora van, és jól fejlett gallérral rendelkezik.
Finom, de vigyázni kell vele
Ezen kívül több olyan fajta is van, amelyik nem okoz azonnal tüneteket, sokszor csak hetek múlva érezzük rosszul magunkat tőle, de akkor már késő lehet, és súlyosan károsodhatnak szerveink, illetve akár halál is bekövetkezhet. „Ilyenkor azért is lehet már nehezen segíteni, mert az emberek sokszor nem kapcsolják össze a hetekkel korábban elfogyasztott gombás étellel a dolgot” – teszi hozzá István. De több olyan tinórufélék közé tartozó ehető és kifejezetten finom fajta is van, amit „húszperces gombának” is neveznek, ami annyit tesz, hogy ennyi ideig kell legalább főznünk, sütnünk, hogy a benne található galibát okozó anyagot semlegesíthessük. Viszont
akár egy sima csiperkegomba is okozhat panaszokat, ha túl sokat eszünk belőle.
Ezért fontos: ha bármilyen gombás étel elfogyasztása után hasi görcsöket, hányingert, szédülést érzékelünk, érdemes azonnal orvoshoz fordulni.
Mint István is megerősítette, egyre népszerűbb hobbi a gombászás, de szerencsére gombaszakellenőrökből is folyamatosan érkezik utánpótlás – még ha nem mindenhol is elérhető ez a fajta szolgáltatás. Mint mondja, sok szakellenőr azért nem vállal bevizsgálást, mert ezért nem kap külön juttatást (hacsak nem az adott piac alkalmazásában áll), de így is elérhető egy országos lista, ahol megtalálhatjuk a hozzánk legközelebb eső szakembert. A szakellenőrök országos nyilvántartását erre a linkre kattintva érjük el (korábban a NÉBIH weboldalán volt elérhető, de most már kicsit bonyolultabban a Kormányhivatalén találjuk, méghozzá letölthető formátumban, a honlap jobb oldalán, alul.) Hogy a budapesti piacokon mikor érhető el gombavizsgálat, azt pedig itt nézhetjük meg.
Tehát semmi akadálya, hogy nyakunkba szedjünk a határt, és gombaportyára induljunk, csak ebben az esetben hatványozottan igaz a közhely: jobb félni, mint megijedni.
Kiemelt kép: Getty Images
