2021 nyarán, néhány héttel a 14. születésnapja előtt Martha Mills a walesi Snowdoniában nyaralt szüleivel, Merope-pal és Paullal, valamint húgával, Lottie-val – írja a The Telegraph. A kirándulásuk második reggelén, miközben a tengerpartról hazafelé kerékpároztak, Martha megcsúszott, leesett a biciklijéről, a kormány pedig megütötte a hasát, ami egy O alakú véraláfutást okozott.
A kislányt a szülők azonnal bevitték a helyi kórházba, ahol megállapították, hogy Martha hasnyálmirigye megrepedt, emiatt pedig helikopterrel azonnal átszállították egy dél-londoni kórházba. Az ottaniak is tudták, hogy baj lehet a sérülésből, ugyanakkor megnyugtatták a szülőket: náluk még egyetlen gyermek sem halt bele. Egészen ezidáig.
„A Rays of Sunshine kórterembe kerültünk, amelyet világszínvonalúnak tartanak, magas rangú gyermekgyógyászati csapat felel az itteni gyerekekért. Férjemmel, Paullal napokon át felváltva őrködtünk Martha ágya mellett, a kórházi dolgozók pedig folyton azt mondogatták, hogy a legjobb helyen vagyunk, és hogy Martha hamarosan visszamehet az iskolába – emlékezett vissza a gyászoló édesanya, Merope Mills. – Tévét néztünk vele, a barátai is meglátogatták, és a macskánk képeivel volt tele a kórterem fala.”
Hogy halhatott bele a kislány ebbe a sérülésbe?
Az édesanya beszámolója szerint a nővérek folyamatosan arra kérték őt, hogy bízzon az orvosokban, kis idő elteltével azonban a kislány fertőzés tüneteit mutatta, nem sokkal később pedig állapota rohamosan romlani kezdett. Hevesen vérzett a testnyílásaiból, szapora légzése, gyors szívverése és láza is volt – mégsem szállították át az intenzív osztályra, hiába kérték ezt a nővérek a döntéshozóktól.
A Rays of Sunshine kórteremben az édesanya elmondása szerint sajátos hierarchia uralkodott: a vezető orvosok nem sokat adtak az ápolók véleményére. Az ottani szakorvosok még soha nem láttak a Martháéhoz hasonló vérzést, és a fertőzés kiváltó okával sem voltak tisztában. Utólag derült csak ki, hogy az orvosok ekkor már tudhatták, hogy Martha súlyos szepszisben, azaz
vérmérgezésben szenvedett, de ezt a szüleivel nem közölték.
„Azt mondták, hogy a vérzés csupán a fertőzés normális velejárója volt – mondta Merope. – Utólag visszatekintve ez szörnyen félrevezető volt, nem tájékoztattak minket az újabb súlyos tünetekről. Még ha azzal érvelnénk is, hogy azért tartották vissza az információt, hogy ne aggódjunk, végeredményben az történt, hogy elvették tőlünk a lehetőséget, hogy megfelelő ellátást követeljünk a gyermekünk számára.”
Martha halála ügyében nyomozás indult, a nyomozók pedig egyetértettek a nővérekkel: a kislánynak ebben a szakaszban már az intenzív osztályra kellett volna kerülnie – ő mégis a Rays of Sunshine kórteremben maradt. A vizsgálatok szerint mindez azért történhetett így, mert a nagyon tapasztalt szakértők közül sokan semmibe vették a fiatalabb kollégák véleményét. Martha édesanyja úgy fogalmazott: „A büszkeség és a túlzott magabiztosság végzetes hibákhoz vezethet”.
Tovább bonyolítja az ügyet, hogy egy országos hírnevű szepszisszakértő is épp akkor a gyermekintenzíven dolgozott, de a véleményét senki nem kérte ki. Az is kiderült, hogy a Marthát ellátó orvosok soha nem vettek részt a kórházban tartott fakultatív szepszis-továbbképzéseken, és hivatalosan senki nem felelt a kislány kezeléséért. Minden nap más-más szakorvos látta el, emiatt senki sem szánt elég figyelmet a betegre (és arra sem, hogy a szemük láttára romlott a kislány állapota). A nyomozás azt is kiderítette, hogy a dolgozók még csak feljegyzéseket sem írtak Martha egészségi állapotának változásairól, még a kórház is elismerte, hogy a dokumentáció „borzalmas” volt.
Martha vérzése később a véralvadásgátló gyógyszerek hatására elállt, de a láza ekkor sem enyhült, és még mindig nem látogatta meg egyetlen orvos sem az intenzívről. Ezt azzal indokolták a kislány édesanyjának, hogy „az intenzív osztály egyik tagjának potenciálisan életmentő ágy melletti látogatása csak növelné az aggodalmakat”. Martha nem sokkal később rohamot kapott. „Az ágyán fekve elmondta nekem, hogy szerinte az állapota javíthatatlan.
Olyan sokáig volt magára hagyva, hogy tudta, meg fog halni”
– idézte fel az összetört szívű édesanya. Az orvosok csak ekkor kaptak észbe és szállították át a lányt az intenzív osztályra – de már túl késő volt. Martha szeptikus sokkot kapott, amiből már soha nem épült fel.
Édesanyja szerint nem halhatott meg hiába a kislány
„Válsághelyzetben az orvosokra támaszkodunk, és számítunk a szakértelmükre. De ahogy Martha halála óta sokan elmondták nekem: az orvosok is csak emberek, és egyesek jobbak a munkájukban, mint mások. Vannak arrogáns, briliáns, lusta orvosok és olyanok is, akik figyelmetlenek. Tehát a betegeknek, ha aggódnak, nem szabad megfélemlítve érezniük magukat. Nem szabad úgy érezniük, hogy minden beszélgetés azzal ér véget, hogy az orvos jobban tudja – foglalta össze Merope. – Párbeszédre van szükség az orvoslás és a kórházak kultúrájáról. Több beleszólást kell adni a betegeknek. Ha az orvosok meghallgattak volna, megmenthettem volna Martha életét. Ezért
szorgalmazom a Martha-szabály bevezetését, amely formalizálná a sürgős másodvéleményhez való jogot,
ha egy beteg vagy családtag úgy érzi, hogy a kórházi osztályon nem foglalkoznak eléggé az állapotromlással.”
A kórház úgy fogalmazott: mélységesen sajnálják, hogy cserbenhagyták Marthát, amikor épp a legnagyobb szüksége lett volna rájuk. A halálát követően új alapvető irányelveket vezettek be, például kötelező szepszis-tréninget, a „szülői aggodalom megfelelő elismerését”, valamint a gyermekintenzív osztály bevonásával működő kihelyezett szolgálatot kezdtek működtetni.
Kiemelt kép: Illusztráció – Getty Images