Költő, műfordító, a slam poetry fontos alakja. Négy önálló verseskötete jelent meg, amelyeket nemcsak a szakma, de a közönség is lelkesen fogadott. Rókák esküvője című verseskötete elnyerte a legnagyobb hazai könyves közösség, a moly.hu Merítés-díját. Legutóbbi kötete, az Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni a Jelenkor kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. Japán és amerikai nyelvből fordít, feleségével, Tóth Réka Ágnessel közösen ültette át magyarra Lana Del Rey verseit, de ő fordította Jennifer Egan Manhattan Beach című regényét is.

A beszélgetés rövid kivonata a videó alatt olvasható.

A nagy trió

Simon Márton első meghatározó olvasásélményeivel indul a beszélgetés: Ady és Hrabal  fontos szerepet játszottak abban, hogy költő lett. Egy tanára javaslatára kezdte olvasni őket, és 16 évesen a korai Ady versek gyakoroltak rá kivételes hatást – a Léda asszony zsoltárai ciklus kimagaslóan fontos volt akkoriban a számára. Ma már nem feltétlenül azok állnak hozzá a legközelebb, de Hrabaltól a Túlságosan zajos magány – amit akkor olvasott először – most is a kedvenc könyvei közé tartozik.
Juhász Anna megkérdi, hogy Ady Endre után Simon Mártonnál is magától értetődően jött-e József Attila? Marci válasza egyértelmű igen, és ő még idehozza Pilinszky Jánost is, a Pura Poesia egyik leggyakrabban emlegetett alkotóját – „idegesítő mennyiségű Pilinszky verset tudok fejből”. „Ez a három szerző elég jó hatásfokkal lefedi a felnövésnek ezt a szakaszát.”

Ami kimarad, és ami bekerül

Már 18 éves korára tudta, hogy költő szeretne lenni, rengeteget olvasott, és rájött, hogy jó ebben, van hozzá tehetsége, ez volt az ő terepe, ahol el tudott kezdeni kibontakozni. Felidézi egykori tanárát, akihez korai verseit hordta – a tanárnő évekkel később mondta el neki, hogy „ugye tudod, hogy én ezeket a verseket annyira nem szerettem?” Ennek ellenére nagy felhajtóerőt jelentett Marcinak, hogy a tanárnő rászánta az időt ezek átolvasására, és visszajelzéseket adott velük kapcsolatban.
Anna rákérdez, hogy mi van Marci kimaradt verseivel? Mennyire szigorú a szelektálásnál? Hogyan válogatja össze, mi kerüljön be egy kötetbe, és mi ne? Marci szerint van több olyan kimaradt szöveg, amihez érdemes majd visszatérni, illetve ő nagyon szeret hommage-verseket írni, több ilyen alkotása is van (Nemes Nagy Ágnes, Kormos István hommage-versek, többek között), amik soha nem kerültek be kötetbe, bár ő jónak tartja őket, csak most épp nem túl népszerű ez a műfaj.

Japán és a slam poetry

Anna említi a slam poetryt, Marci elmondja, hogy nagyon sokat köszönhet a műfajnak, az embereknek, akikkel a slam poetry összehozta. Volt egy pillanat, amikor 800 ember előtt állt a színpadon a Pilvakeren – elementáris élmény volt a számára. Magyarországon nincs hagyománya a performance poetrynek, az előadott költészetnek, a ’80-as évek szövegcentrikus underground zenéje áll talán műfajilag a legközelebb ehhez, épp ezért még inkább fantasztikus, hogy ez ennyire népszerűvé tudott válni itthon: „akár egy kapudrog az irodalomhoz”.
Természetesen nem zárulhat le a beszélgetés anélkül, hogy ne ejtsenek szót Japánról, Simon Márton rajong a japán kultúra bizonyos szeleteiért (irodalom, fotográfia, film), és izgalmas szellemi kihívást jelent neki a japán nyelv, az az élethosszig tartó tanulási folyamat, ami a japán írásrendszer elsajátításához szükséges.

A Pura Poesia korábbi részei itt nézhetők meg.

Kiemelt kép: nőklapja.hu