Öt hónapja kezdődött az életmódváltó program, mostanra kialakult egy tartható rutin és szembetűnő a változás. Arra kértük a résztvevőket, meséljenek arról, milyen új szokásokat visznek tovább magukkal.

Polgárné Pintér Edit 

Polgárné Pintér Edit

Jelenleg 11 kg fogyásnál tartok, még 10-et szeretnék leadni, de azt látom, hogy mindennek meg kell adni az időt. Elindultam egy úton a Nők Lapja segítségével, és csak rajtam múlik, hogy folytatom-e. Ez valóban egy életmódváltás, nem ér véget a hat hónap leteltével, és azt sem lehet mondani, hogy most egy kicsit abbahagyom. Most már így kell élni; cukor és liszt nélkül, sok zöldséggel, vízzel, mozgással, jókedvűen, pozitívan, szeretettel. Sok dolog teljesen természetes lett, például a napi két liter víz fogyasztása, hogy nem keresem folytonosan a rágcsálnivalót, és megelégszem napi két kávéval. Nagyobb lett az önbizalmam is, imádok öltözködni, turkálóba járni, igyekszem minőségi kozmetikai szereket használni, újra lakkozom a körmöm – tűzpirosra! –, és látványosabb, extrább bizsukat hordok! És ez mind-mind az életmódváltásnak köszönhető! Amin javítanom kell, az a halogatás, sajnos ha valamit nem szívesen csinálok, azt képes vagyok magam előtt tologatni, majd holnap, majd jövő héten. Sokáig ezért nem sikerült fogyni sem. Ez a program ebben is segített, és ennek nagyon örülök. 

Szabó Dorottya 

Soha nem éreztem, hogy a sport ennyire a napi rutinom része lenne. Ebben mindenképpen rengeteget változtam az elmúlt öt hónap során, pedig nem egyszerű időt szakítani rá a két kisgyermekem mellett. Régen sokkal több alkalmam lett volna a mozgásra, mégsem tettem. Most igyekszem a napom a legjobban beosztani, hogy legyen legalább egy órám, hogy részt vegyek a tornákon, vagy megcsináljak egy Gyerünk, anyukám! részt. 

Az étkezés nehezebb téma, de a tervezés egyre jobban működik. Mindig szakítok időt rá, hogy a saját ebédemet is elkészítsem. Minden napra megtervezem, mit fogunk enni, és megmaradt étel is sokkal kevesebb így. Amin még fejlesztenem kellene, illetve amire azt lehet mondani, hogy kifogást keresek, az a maradék elfogyasztása. Például a gyerekek szeretnének lángost enni, én megsütöm nekik, de amit meghagynak, abból csipegetek. És akkor hitegetem magamat, hogy „abban úgysincs sok liszt!” Valahogy több akaraterő kellene, hogy ezeket a kis bűnözéseket meg tudjam állni. Eddig nagyon jól ment, de most az ötödik hónapban komoly kihívást jelentett. Jelenleg így állok, néha megingok, de nem adom fel! 

Vérten Gizella 

Vérten Gizella

A minap bűnözni akartam, ilyet az elmúlt öt hónapban tényleg nem tettem, de mostanában sajnos történt egy-két kellemetlen dolog az életemben, gondoltam megajándékozom magam egy somlóival a kedvenc cukrászdámban. Bementem, kikértem, hozzákezdtem, de nem bírtam megenni a felét sem! Egyszerűen annyira édes és sok volt, hogy nem ment. Mivel elég hosszú szabadságon voltam, kiestem a megszokott ritmusból főleg a mozgás terén. Bevallom, egy hónapig nem jártam jógára, és alig-alig tornáztam. Ellenben rengeteget túráztunk a szlovéniai nyaralás alatt. A kihagyás számomra lelkiismeret furdalást okozott, szóval próbálok visszaállni. Amikor hétfőn voltam jógán, (végre) az elcsendesedés alatt ugrott be, hogy az elmúlt egy hónapban meg sem álltam, a szabadságom alatt elfelejtettem pihenni. Úgy igazán. Ezért is van szükségem a heti minimum két jógaórára, mert feltölt. A változások közül, amik velem maradnak a legfontosabb, hogy reggelizem. Éveken át szinte az ebéd volt az első étkezésem, de most már nem hagyom el a házat reggeli nélkül. Mivel hús nélkül nagyon jól működöm, maradok vega. A program előtt is főztem, de ha esetleg nem volt időm csomagolni, simán vettem vagy rendeltem valamit. Ilyen már nem fordulhat elő. Szigorúan minden nap főzök, és szakítok időt összecsomagolni az elviteles ételemet. 

Dr. Magyarné Szilva Monika 

Dr. Magyarné Szilva Monika

Mostanában lassabban halad a fogyás, 12 kg körül járok, de még mindig van rajtam felesleg, főleg a hasi tájékon. A Gyerünk, anyukám! tornák során a combom fogyott a leglátványosabban, ami 5-6 centimétert jelent. A jógát szorgalmasan csináljuk minden nap a férjemmel, és esténként biciklizünk továbbra is. Ha véletlenül valami miatt kimarad, nagyon hiányzik. Úgy érzem, hogy ilyenkor elgémberednek az izmaim és alig várom, hogy újra mozogjak, nyújtsak. A diéta továbbra is jól megy, a program dietetikusa, Nagy-Kónya Rebeka  nagyon megdicsért, azt írta, hogy szuperek az étkezések, példaértékűnek nevezte! Nagyon jónak találta a rostfogyasztást is, de nekem a székrekedésem miatt még több vizet kell inni. Kiemelte például, hogy amikor chia magot eszek, előtte és utána is igyak meg egy pohár vizet. Rebeka dicsérő szavai nagyon jókor jöttek, éppen amikor kicsit kezdtem elkeseredni a fogyás lassulása miatt. Az elmúlt öt hónapban az étkezésben, a mozgásban és hozzáállásban is hatalmas változások álltak be. Annak örülök a legjobban, hogy sok minden rutinná vált. Eszembe sem jut este nassolni, de napközben sem csokit, sütit, fagyit enni. A napi minimum tízezer lépés általában sikerül és a napi néhány perces hüvely, mell, has, toka erősítés is gyakrabban eszembe jut. Sokat fogytam, formálódtam, erősödtem, energikusabb és könnyedebb lettem. A hőhullámok mennyisége csökkent, a székrekedésem sokat javult, kisebb lett a tokám és a gyakori fejfájásom szinte nullára csökkent.

Sokkal pozitívabban gondolkodom és magabiztosabb lettem. Ebben a környezetemből jövő sok dicséret, elismerés is megerősít. 

Horváth Andrea 

Múlt hónapban diagnosztizálták a pajzsmirigy betegségem, azóta még többet foglalkozom a helyes táplálkozással, a megfelelő mértékű vitamin- és ásványi anyag bevitellel. Nekem már – ha tetszik, ha nem – „kötelező” a diétát tartanom annak érdekében is, hogy az állapotom rosszabbra ne forduljon, vagy bekövetkezzen a teljes tünetmentesség, gyógyulás. Nyilván, ez utóbbi a célom. A mérleg 8 kilóval mutat kevesebbet a kiinduló állapotnál. Hatalmas előrelépés ez nekem, és a környezetem is észreveszi. Az elmúlt öt hónapban megtanultam, hogyan viszonyuljak az ételekhez. Többször eszem keveset (azelőtt ritkán, de sokat!), és azt is jól megválogatom, hogy mit! A gondosan előre megtervezett heti étrend ismeretében konkrét bevásárlólistával érkezem a boltba, ahol csak a szükséges termékeket szerzem be, így időt, energiát, pénzt takarítok meg. Bővült a gasztronómiai tudásom, változatosabb, színesebb ételek kerülnek a családi asztalra és sokkal többet iszom, mint azelőtt. Az egészségtelen, bő zsiradékban való sütés kiküszöbölésére beszereztem egy air fryert, így minimális olaj felhasználásával készítem az ízletes, ropogós húsféléket, pékárukat. Szinte minden könnyen elkészíthető benne úgy, hogy az élelmiszer megőrzi a benne levő tápanyagokat. Remek társ lett a konyhámban. 

Vinkóné Kovács Mária 

Bevallom, négy-öt éve már nem szeretem a nyarat, a kánikulát. A napjaim többnyire egyformák, nyaralni, kikapcsolódni nincs lehetőségem annak ellenére sem, hogy júliusban és augusztusban nem szoktam órákat tartani. Egyedüli örömforrásom az Életmódváltó program, amelynek most is örülök, hiszen változást hozott az életembe. A meleg napok ellenére is elvégzem a tornákat reggelenként és esténként, és úgy látom, hogy a gyakorlatok egyre precízebben mennek. Ráadásul a teherbírásom is megnőtt. A Gyerünk, anyukám! vegetáriánus és gluténmentes kiegyensúlyozott étrendje alapján főzök minden nap. Vacsorára általában salátát eszem, reggelire pedig szendvicset sok zöldséggel. Már annyira megszoktam, hogy ezek nélkül nem tudnám elindítani a napomat. Április 1-én Rebeka mérése alapján a súlyom 92,4 kg volt, ma 86,3 kg-ot mértem. Sajnos a külső megjelenésemen semmi sem látszik, de a cipzárak behúzásával szerencsére már nem kell erőlködnöm. Remélem, igaza lesz Rebekának és Györgyinek; hogy valóban jó úton haladok! 

Dr. Gál Andrea 

Dr. Gál Andrea

Szerencsére a nyaralások alatt is sikerül az új étkezési szokásaim szerint táplálkozni, bár tény, hogy egy svédasztalos reggeli során többet és többfélét eszem, mint otthon. A mozgásban nincs változás, örömmel edzek, kikapcsol és sikerélményt ad. Összesen 11 kg feletti a fogyásom és elmondhatom, hogy súlyban egy karnyújtásnyira van az eredeti célom, utána már csak a további alakformálás és a súlytartás a feladatom. Szóval összességében nagyon elégedett vagyok az eredményemmel. Mostanra össze is állt a fejemben, mi az, ami rutinná vált, és viszem magammal tovább. Nem eszem meg semmi olyat a gyerekek után, ami ellenkezik az étrendemmel. Rendszeresen mozgok és fogok is mozogni. Továbbra is célom, hogy az egyes étkezéseknél a tányér felét a zöldség és gyümölcs foglalja el. Keresem a minél kevésbé feldolgozott ételeket, alapanyagokat. Nem sanyargatom magam, az mert hosszútávon nem tesz jót.  

Sümeginé Hamvas Enikő 

Sümeginé Hamvas Enikő

Augusztusban végre szabadságon voltam, az idő is megjavult, sokat tartózkodtam vízparton. Amikor csak tehettem, nagyokat úsztam. Nyáron a családban sok volt az ünnepi összejövetel, de ilyenkor is próbáltam figyelni, hogy mit és mennyit eszem, iszom, és hogy miképp táblázok be hetente legalább három tornát. Rájöttem, hogy ennyire  szükségem van, már egészen eltűntek a narancsbőrök, izmosabb a lábam, laposabb a hasam. Mindig azt mondom, hogy nem izgat az öregedés, de valójában félek tőle. Nem attól, hogy hogyan nézek ki, hanem szeretném bírni energiával a hetvenes éveimet is, jó lenne majd a leendő unokáimmal együtt játszani, sportolni. Fitt nagyi szeretnék lenni! A környezetemben azonban egyre több korombeli nő és férfi kerül kórházba, szív-, térd-, vagy csípőprotézis műtétek, epebajok miatt. Ezért van bennem félelem, mert nem szeretnék én is így járni. Remélem, az életmódváltás segít! Példaképeim a kedvenc strandomon nyaraló ismerős hölgyek, akik 70 fölött is úsznak a Balatonban, mindenkihez van egy-egy kedves szavuk, együtt kártyáznak, beszélgetnek, és számíthatnak egymásra. Gondolom, hogy nekik is vannak problémáik, de ezekről keveset tudunk, a nyugodtságuk, bölcsességük elbűvölő! 

Antal Bernadett 

Antal Bernadett

A program ideje alatt sajnos számos negatív életesemény történt velem, amelyek oly mértékben padlóra kényszerítettek, hogy az alap célomtól, a fogyástól nagyon messze kerültem. A nagy életmódváltásba vetett hitem alábbhagyott és őszinte leszek, kicsit már fel is adtam az egészet. Távolinak tűntek a sorstársak és a program mentorai, mivel a prioritás számomra az volt, „csak ezt a napot éljem túl!” valahogy. Felértékelődtek olyan apró hétköznapi dolgok, mint az, hogy de jó, süt a nap vagy, hogy szükség esetén, különösebb gond nélkül eljutottam a konyhába. Mivel éppen elég időm volt átgondolni a kényszerpihenő alatt, hogy vajon miért is mutatott STOP táblát ez élet, rájöttem, hogy nekem ez a program sokkal többről szól, mint hogy a mérleg nyelve merre billen. A passzív időszakom alatt megismertem a határaimat, megtanultam bízni magamban és kitartani a fájdalmak ellenére, meglátni az apró pozitív dolgokat a hétköznapokban, sőt új élményként még arra is rájöttem, hogy kik azok a barátok, akikre minden körülmények között számíthatok.

Kiemelt kép: Canva