A Club Kids egy hedonista és polgárpukkasztó közösség volt, amelynek tagjai a mértéktelenséget és saját csodálatosságukat hangsúlyozták, extravagáns viselkedésüktől és felháborító jelmezeikről váltak hírhedté. Itt mindenki önmaga lehetett, kinézettől, származástól és szexuális hovatartozástól függetlenül.
A csapatot Michael Alig vezette, aki partiszervezés tekintetében Andy Warhol magasságaiba kívánt emelkedni annak 1987-es halála után. Az eredeti ötlet az volt, hogy ne öltözzenek ki a bulikba úgy, mint mindenki más, hanem csináljanak viccet azokból, akik kiöltöznek. Felháborítóan őrült, saját készítésű ruhákba – vagy inkább jelmezekbe – bújtak, hogy kicikizzék a többséget, de végül ők maguk is olyanná váltak, mint akiket eredetileg gúnyolni próbáltak. A csoportot művészi és divattudatos ifjúsági kultúraként is elismerték, a Club Kids számos tagja hosszútávon hozzájárult a mainstream művészethez és a divathoz. A közösség hatása tehát vitathatatlan – amit ma popkultúrának gondolunk, annak számtalan eleme belőlük inspirálódott.
Klubok és gerillabulik
Ahogy a csoport befolyása nőtt, a kevésbé ismert klubok hátsó szobáiból New York legmenőbb helyeit hódították meg, a Palladium, a Tunnel és a The Limelight voltak ikonikus klubjaik. Annak érdekében, hogy tömegeket vonzzanak ezekre a szórakozóhelyekre,
gerilla stílusú „törvényen kívüli partikat” szerveztek, ahol gyakorlatilag jelmezben és bulira készen foglaltak el unalmas helyeket, mint a Burger King, a Dunkin’ Donuts, a McDonald’s vagy ATM pénzkiadó bódék előterei.
De lementek a New York-i metró aluljáróba is, ahol egy boomboxból bömböltették a zenét és táncoltak, amíg a rendőrség el nem takarította őket onnan. Ezeknek a flashmob-jellegű megmozdulásoknak éppen a rendőrség általi feloszlatás volt a célja (néha saját maguk hívták ki a rendőröket), hogy az összegyűlt embertömeg aztán bemeneküljön valamelyik Club Kids klubba és fogyasztani kezdjen. A főszervező Alig nagy partiarc volt, aki mindent megtett, hogy felhívja magára a figyelmet: előfordult, hogy százdolláros bankjegyeket dobált a zsúfolt táncparkettre, csak azért, hogy lássa, ahogy az emberek kapkodnak érte.
Michael Alig szülinapi partija a Red Zone nevű klubban New Yorkban 1989. április 29-én (Fotó: Catherine McGann/Getty Images)
Hírességek a Club Kids tagjai között
Björk, a világhírű izlandi énekesnő is Club Kids tagjaival lógott, csak úgy, mint RuPaul, a leghíresebb drag-queen vagy Chloë Sevigny színésznő is.
A nagy divatmárkák ekkoriban kezdtek el utcai modelleket és klub-arcokat castingolni divatbemutatókhoz, reklámkampányokhoz és zenei videókhoz.
Chloë Sevigny ebben az időben emelkedett ki a csoportból, és gyakran modellkedett olyan márkák számára, mint a Calvin Klein és Jean-Paul Gaultier. Ki gondolná, hogy Lisa Edelstein színésznő, a Dr. House című sorozat szimpatikus és visszafogott Lisa Cuddy doktornője is „club kid” volt fiatal korában? A Club Kids korszakról több film is készült, a 2003-as Party Monster című egy kitalált történet a főszervező Alig életéről, Macaulay Culkin főszereplésével.
Vérfagyasztó gyilkosság és egy korszak vége
Michael Alig, a Club Kids kulcsembere súlyos drogfogyasztó volt, és utólag úgy tűnik, pszichiátriai eset is. Drogdílereket kezdett felvenni a Club Kids listájára, és egyre többen váltak drogfüggővé a csoport tagjai közül. A mozgalom hanyatlása egy 1996. március 17-én történt eseményhez köthető, amikor Alig és szobatársa, Robert „Freeze” Riggs megölte és feldarabolta a Limelight egykori alkalmazottját és állítólagos drogdílert, Andre „Angel” Melendezt. Egy droggal kapcsolatos elszámolási vitán veszhettek össze, amelynek az lett a vége, hogy – a drogoktól teljesen beállt – Alig és Riggs megölte Melendezt. Nem tudták, mit kezdjenek a holttesttel. Kezdetben a fürdőkádban hagyták, amelyet jéggel töltöttek meg, de néhány nap múlva a holttest bomlásnak indult és büdös lett.
Riggs elment a Macy’s áruházba, hogy késeket és egy dobozt vegyen. Alig tíz zacskó heroinért cserébe beleegyezett, hogy feldarabolja Melendez holttestét. Levágta a lábait, és mindegyiket külön szemeteszsákba, majd külön zsákokba tette, és a Hudson folyóba dobta őket. A holttest többi részét egy nagy dobozba tették, és azt is a folyóba dobták. 1997-ben mindkettőjüket tíztől húsz évig terjedő börtönbüntetésre ítélték, végül Alig 17 év után szabadult, és 2020-ban halt meg. Az ok: herointúladagolás. A Club Kids csoport a kilencvenes évek közepén feloszlott, miután 1994-ben Rudy Giuliani lett New York polgármestere, aki a város éjszakai életének megtisztítását tűzte ki célként, és a „Quality of Life” elnevezésű program keretében jelentős szigorításokat vezetett be a manhattani éjszakai klubokkal kapcsolatban.
Amanda Lepore és Michael Alig a Club USA nevű szórakozóhelyen New Yorkban 1993. május elsején (Fotó: Steve Eichner/Getty Images)
Világhírű író a Club Kids árnyékában
Tavaly iszonyú tragédia rázta meg a világot, azon belül Paul Auster amerikai író rajongóit. A New York Trilógia, az Üvegváros és a Holdpalota ünnepelt szerzőjének elhunyt tízhónapos unokája, miután heroin került a szervezetébe kábítószerfüggő apja készletéből, aki mindeközben bedrogozva, öntudatlan állapotban feküdt otthon. Később a kislány apja, Auster fia, a negyvennégy éves Daniel maga is drogtúladagolásban halt meg. És hogy mindez hogy kapcsolódik a Club Kids-hez?
Úgy, hogy az akkor tizennyolc éves Daniel Auster is jelen volt az említett szörnyű Mendelez-gyilkosságnál, ugyanis akkoriban Michael Alig szeretője volt. A nyomozók nem hallgatták ki Daniel Austert, amihez állítólag az apjának is lehetett némi köze. Az író ugyanis jóban volt az akkori manhattani kerületi ügyésszel, és ő intézhette el, hogy Daniel Austert ne kezeljék bűnsegédként a Melendez-gyilkosságban. Daniel Auster ezt megúszta, de drogfüggősége végül újabb tragédiához vezetett, a Club Kids korszak legszomorúbb utórezgéséhez, amelynek saját kislánya lett a legfiatalabb és legártatlanabb áldozata.
Erőteljes hatás a divatra
Az iD magazin egyik 2004-es címlapja. A sminkmester Pat McGrath
A Club Kids csoporthoz kapcsolódó szörnyű eseményeket félretéve egy pillanatra, az vitathatatlan, hogy a mozgalom jelentősen befolyásolta az akkori divatéletet, sőt, a mai napig érezteti hatását. A „club kidek” kinézete rendkívül fantáziadús volt, sokkal extrémebb, mint amit a kifutókon lehetett látni abban az időben. Vagányságuk inspirálta a divatot, különösen Jean Paul Gaultier tervezőt, aki gyakran megfordult a The Limelight nevű szórakozóhelyen, később a Guccinál vagy Lady Gagánál is felfedezhetőek voltak Club Kids inspirációk. A „club kidek” sminkje furcsa volt, gyakran élénk színekből és kemény vonalakból állt. A leginkább zsírkrétáiról ismert Crayola 2018-ban olyan sminkkollekciót adott ki, amely sokkolta az internetet. Bár a termékek minősége megkérdőjelezhető, a promóciós képek lenyűgözőek voltak, és a ’90-es évek ismerős esztétikáját utánozták, megmutatva, hogy a smink mindenkié, beleértve a színesbőrűeket és a férfiakat is.
A Club Kids jelentette az egyik fő inspirációforrást az olyan underground divat- és művészeti magazinok számára, mint az iD, a The Face, de a merész, kísérletező olasz Vogue is gyakran merített ihletet ebből az extrém esztétikai vonulatból. Pat McGrath, aki a világ egyik legelismertebb sminkmestere, nagy rajongója annak a fantáziadús merészségnek, amit ezek a fiatalok képviseltek.
A Dior 2003-2004-es őszi téli kollekciója. A tervező, John Galliano inspirációs forrásai között egyértelműen felfedezhető a Club Kids esztétikum. A bemutató sminkmestere Pat McGrath volt. (Fotó: Stephane Cardinale/Corbis via Getty Images)
Végül a Club Kids csoport tagjai elérték a céljukat: a felháborító stílusválasztásokat arra használták, hogy mindenáron híresek legyenek. De ez nem csak erről szólt. Ezek az éjszakai klubok mindenkit befogadtak, és itt mindenki önmaga lehetett. Egyfajta támogatási rendszer volt ez a marginalizált csoportok számára, lehetővé téve az elidegenedetteknek, hogy felfedezzék szexualitásukat, nemüket, és kísérletezzenek kinézetükkel. Ez a csoport megmutatta, mit jelent egyedinek lenni. A kísérletezésen keresztül a Club Kids egy olyan esztétikát teremtett, amely átszivárgott a modern kultúrába, előkészítve az utat odáig, ahol ma tart a popkultúra: amikor egyre többen (és már nem csak a popsztárok) válaszhatnak szabadon külsőt, öltözködést és stílust, legyen az furcsa és szokatlan is.
Kiemelt kép: Jean Paul Gaultier, a Club Kids esztétika nagy rajongója, és Madonna, akinek az imázsához szintén hozzátartoznak a meghökkentő, eredeti öltözékek, 1995-ben, Párizsban (Fotó: Stephane Cardinale/Sygma via Getty Images)
