Még 2016-ban végeztek egy olyan felmérést az Amerikai Egyesült Államokban, amelyben a válaszadókat a monogámiával kapcsolatos érzéseikről és a monogámia definíciójáról kérdezték meg, majd a válaszokat megvizsgálták a résztvevő korcsoportja, neme, származása és egyéb kritériumok szerint is.
A kutatás már csak amiatt is egyedülálló volt, hogy a válaszadókat arra kérték, skálán értékeljék a „monogámia iránti elkötelezettségüket” – azaz ahelyett, hogy „Ön hisz-e a monogámiában?”, azt kérdezték: „Egy olyan skálán, ahol a nulla a teljesen monogám és a hat a teljesen nem monogám, milyen lenne az Ön ideáli párkapcsolata?”. Ezt a 0-tól 6-ig terjedő skálát emlegették később sokan a „monogámia spektrumaként”.
Ezután több, a felmérés eredményeit szemléző cikk üdvözölte ezt a felvetést, sokan pedig külön kiemelték a feltárt eredmények közül, hogy az ezredfordulós, azaz Y-generáció (az 1981 és 1996 között születettek) ragaszkodnak a legkevésbé a szigorú monogámiához – ugyanis mindössze 51 százalékuk felelt úgy, hogy a számára ideális kapcsolat teljesen monogám lenne.
Pedig az, hogy „az Y generáció szerint a monogámia hülyeség” azért elég nagy csúsztatás lenne. Már csak amiatt is, hogy a kutatásban felvázolt monogámia-spektrum nem éppen a leghitelesebb mérőeszköz ennek megállapítására. Ha ugyanis a skálán a nulla a monogámiát, a 6-os pedig ennek ellentettjét jelenti, akkor mégis mit fed az 1-es? Talán azt, hogy másokat megbámulni még szabad – vagy belefér egy csók is? Adjunk 3-mast, ha szerintünk oké egy párkapcsolaton kívüli kalandra tett kísérletet – vagy ez meg is valósulhat, de, mondjuk, csak egy alkalommal? Az 5-ös pedig az, ha a párunk is végignézheti mindezt?!
Sok kérdést felvet tehát már maga a módszertan is, a másik gond viszont az, hogy amennyiben egy alaposabb pillantást vetünk a korcsoportok szerinti bontásra, hamar kiderül, hogy valójában olyan nagy statisztikai különbség sincsen a válaszok között. Valóban
a 65 év felettiek tűnnek a leginkább elkötelezettnek a teljes monogámia iránt,
de azt is láthatjuk, hogy ez az a korcsoport, amelyik a legnagyobb valószínűséggel adott „szélsőséges” válaszokat – azaz figyelmen kívül hagyták a spektrum spektrumjellegét. Ezzel szemben az ezredfordulós generáció viszont egy kicsit szabadabban szórta el szavazatait (de arra is következtethetünk az eredményekből, hogy ők nagyobb valószínűséggel próbálták kitalálni, mégis mi lehet a különbség a skálán a 2-es és a 4-es értékelés között).
A fiatalok is hisznek a monogámiában
Minden korcsoportnál megegyezett azonban a „teljesen nem monogám” (tehát a skálán 6-os értékelésbe tartozó) kapcsolatokat előnyben részesítő egyének aránya – a 30 év alattiaknál ez 7%, a 30–44 és a 45–64 évesek esetében egyformán 9% volt. Ez alapján pedig arra juthatunk, hogy a fiatalok és az idősebbek többsége számára sem kifejezetten vonzó elképzelés a (teljesen) nyitott kapcsolat, azaz
a különböző generációk képviselői valójában egészen hasonlóan vélekednek a párkapcsolatokról.
Érdekes kérdéseket vet fel azonban az, hogy a fehér válaszadók 69 százaléka szerint lenne teljesen monogám a számára ideális párkapcsolat, míg a fekete résztvevőknek mindössze 43 százaléka, a spanyolajkúaknak pedig csupán 35 százaléka mondta ugyanezt. De mégis mi állhat ennek a jelentős eltérésnek a hátterében? Kulturális eltérésektől társadalmi-politikai okokig szinte bármi magyarázhatja – és remélhetőleg a jövőben további kutatások erre a kérdésre is képesek lesznek választ találni.
Kiemelt kép: Illusztráció – Getty Images