Vajon ki dönti el, hogy mikortól számít valaki hivatalosan középkorúnak, majd öregnek? Vannak egzakt, általánosan érvényes határszámai a különféle életszakaszoknak, vagy ez (pláne ma) semmit se számít, mert mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát?
Az, hogy az életkor csak egy szám, szerintem remekül hangzik, főleg, mióta olyan korba értem, amikor jól esik kicsit lebecsülni a számok jelentőségét. De akármennyinek is érezzem magam belül, a képletnek része az is, hogy a külvilágnak mi a benyomása rólam. Bár alapvetően nincs bajom a korommal, bevallom, megborzongnék, ha valaki középkorúként kezdene hivatkozni rám, még akkor is, ha a 41-et már magam is nehezen hívom szemtelenül fiatalnak. Vajon az az állítás, miszerint a középkorúak a legboldogtalanabbak a világon, azért nem talál rám, mert én vagyok az üdítő kivétel, vagy azért, mert nem vagyok még középkorú?
Lássuk, mit mondanak a hozzáértők és az utca embere: mikortól nem vagyunk már fiatalok?
Kitolódott életszakaszok
Egyes források, például a vezető amerikai pszichológiai folyóirat, a Psyhology Today szerint „a középkorúság az ember életének központi szakasza, amely körülbelül 40 éves kortól 65 éves korig tart”. A Britannica enciklopédia nagyon hasonlóan gondolkodik a dologról: „Bár a középkorúságot meghatározó életkori szakasz némileg önkényes, és személyenként nagyon eltérő, általában 40 és 60 éves kor közötti időszakként határozzák meg.” Ha innen nézzük, eldőlt: középkorú vagyok.
A hivatalos, vagy ha úgy tetszik, szakértői álláspont szerint viszont van még néhány évem, mielőtt elérem a kicsit még idegennek tűnő kort. A középkorúság kezdő és végpontjának meghatározása nem is olyan egyszerű, mert az elmúlt évtizedekben világszerte jelentősen megnőtt a várható élettartam, ezzel párhuzamosan pedig a korábbiaknál később lépünk át egy-egy új életszakaszba. Míg az ötvenes-hatvanas években egy hatvan év feletti ember már biztosan idősnek számított, nők esetében pedig még szigorúbb volt ennek megítélése, ma Jennifer Lopez, Heidi Klum és Salma Hayek definiálják újra a dolgot. A WHO persze azért nem belőlük indul ki, de természetesen figyelembe veszi a születéskor várható élettartam az elmúlt évtizedekben folyamatos növekedését és azt, hogy ezzel párhuzamosan sokkal későbbi életszakaszainkig vagyunk aktívak, mint szüleink vagy épp nagyszüleink.
Az egészségügyi világszervezet a középkor alsó határának a 45 évet tekinti, öregedésnek nevezi mindazt, ami a 60 és 74 éves korunk között történik velünk, öregkorként pedig a 75–90 közötti éveket jelöli meg.
Mitől függ, ki mikor lesz középkorú?
És mi van, ha az utca emberét kérdezzük? Egy korábbi tanulmányból, mely nagy számú, különböző életkorú ember megkérdezésével készült, az derült ki, hogy „az átlagember úgy gondolja, hogy a fiatalság már 35 évesen véget ér, az öregkor pedig már 58 évesen elkezdődik. Ezért a közte lévő évek (mind a 23) középkornak számítanak”. Viszont – és itt jön a csavar – ez sem egységes értékítélet, inkább nézőpont kérdése.
Minél fiatalabb ugyanis valaki, annál fiatalabb életkorban húzza meg a középkorúság és az idősödés időpontját, ahogy pedig idősödünk, egyre jobban kitoljuk ezt a képzeletbeli határt.
Ahogy mi anno a szüleinket, úgy a mai gyerekek és fiatalok is minimum középkorúnak látják negyvenes-ötvenes őseiket, és ahogy szüleink akkor, bizony mi is megsértődünk a dolgon.
Ki kivel van? (Fotó: Getty Images)
Földünk jelenleg élő lakóit a tudomány egyébként hét életkori csoportba sorolja, az pedig, hogy melyikbe tartozunk, jelentősen befolyásolja azt, ahogy az életkorról gondolkodunk. Bár többféle beosztás létezik, az alábbi egy viszonylag konszenzusos. Eszerint:
- az Alfa generációba tartoznak a 2010-es évek után született, ma még gyerekkorú fiatalok
- a Z generációba tartoznak azok, akik 1997-2010 között születettek
- Y generációnak (esetleg milenniáloknak) nevezzük azokat, akik 1981 és 1996 vagy 1980-1995 között születtek
- az X generáció tagjai 1965-1980 között születettek
- a baby boomerek 1946-1964 közt látták meg a napvilágot
- az úgynevezett néma generáció tagjai az 1928 és 1945 között születtek
- a veteránok, vagy nagy generáció tagjai közé pedig azok tartoznak, akik 1901-1927 között jöttek világra.
Jól látszik, hogy az egyes generációk mennyire máshogy gondolkodnak öregségről és középkorúságról.
Egy 2017-es amerikai tanulmány szerint például a Z generációsok és az Y-ok (pláne az alfák) már 59 éves kortól öregnek néznek valakit, az X-generáció tagjai szerint viszont az öregség csak 65 éves korban kezdődik el. Sőt! A baby boomerek és a veterán generáció mélyen egyetért abban, hogy az ember nem igazán öreg, amíg el nem érte a 73. életévét.
Egy 2021-es felmérés, mely a középkorúságra kérdezett rá, megerősíti ezeket a különbségeket. E tanulmány szerint a fiatalabb Y-ok ma 35 (!) és 50 év közöttre teszik a középkorúság időszakát. Ez nem rímel az X generáció középkorúságról alkotott felfogására: ők ugyanis 45 és 55 év között határozzák meg mindezt, a baby boomerek szerint pedig 45 és 60 év között (vagyis ahogyan a WHO is mondja) tart ez az időszak.
Ez utóbbi tehát a hivatalos, bár némiképp boomer álláspont volna? Bár örök életre valószínűleg nem teszünk szert egyhamar, az azért várható, hogy az emberi élettartam egy ideig még növekedni fog, így az életkorral kapcsolatos határok még sokat változnak majd. Könnyen lehet, hogy néhány év múlva a középkor alsó életkori határát már az ötvenes mérföldkő jelzi. Én legalábbis valami ilyesmiben reménykedem, addig is igyekszem minél idősebbeket kérdezni életkori besorolásomról, és figyelmen kívül hagyni mindazt, amit 16 éves lányom gondol a dologról.
Számítanak egyáltalán ezek a besorolások?
Az életkorunk természetesen számít, ha arra gondolunk, hogy nem végtelen az az idő, ami a rendelkezésünkre áll. Fontos akkor is, amikor az életkorhoz kapcsolódó orvosi szűrővizsgálatokról van szó, vagy amikor kell tudni, hogy hány gyertyát kell vásárolni a születésnapi tortára. Gondolkodásmódunk szempontjából viszont tényleg csak egy szám, ami nem határozza meg sem azt, hogy hogy kellene kinéznünk, sem azt, hogy milyen ruhákat viselhetünk, vagy hogy mik a mi korunkban elfogadható szórakozási és időtöltési, meg úgy egyáltalán: viselkedési formák. A közösségi oldalakon, de közvetlen környezetünkben is egyre több példáját látjuk annak, hogy nemcsak a sztárok, de a hétköznapi emberek is rácáfolnak az életkorral kapcsolatos korábbi sztereotípiákra, és akár ötven felett tanulnak új szakmát, hatvanas éveikben kezdenek komolyabban sportolni, vagy esetleg hetvenévesen keresnek maguknak új párt. Ha innen nézzük, valójában semmi jelentősége nincs a kornak addig, míg egészségben és tetterővel érjük meg.
Kiemelt kép: Getty Images
