A napokban érdekes beszélgetés zajlott a szerkesztőségben. A vitaindító egyikünk viszonylag indulatos messenger üzenete volt egy legutóbbi éttermi élményről. A frissen nyílt vendéglátóegységben a negyvenezer forintos számlához szervízdíjat is felszámoltak. A probléma abból adódott, hogy a számlát kihozó pincér a félreértések elkerülése végett jelezte, hogy a szervízdíj nem egyenlő a borravalóval, azaz ha a kedves vendég elégedett volt, nyugodtan megtoldhatja (értsd: ugyan, toldja már meg) azzal is a számlát.

A téma mindenkit lázba hozott, és nem is csak azért, mert mind úgy éreztük, hogy a burkolt felszólítás cseppet sem volt elegáns a felszolgáló részéről. Mind elgondolkodtunk rajta, hogy is van ez a dolog a szervizdíjjal és a borravalóval. Ilyen és ezekhez hasonló vélemények sorjáztak:

• „Ha nincs a számlán szervizdíj, akkor mindig adok jattot. Ha benne van, akkor viszont csak akkor, ha extrán kedvesek-gyorsak-pozitivak voltak.”
• „Én nem adok külön borravalót, ha eleve felszámítanak szervizdíjat. Ha nincs szervizdíj, akkor viszont mindig adok borravalót, kivéve, ha rossz volt a kiszolgálás.”
• „Kifejezetten jól szoktam jattolni, főleg ha nekem kedves helyen járok, ez részben vendéglátós tapasztalatomnak is köszönhető. Itthon általában, ha van szervizdíj, akkor már nem adok borravalót is külön, de mar előfordult az is.”

Bár abban, hogy pontosan hogy járunk el fizetéskor, ha a számla végösszegén szervizdíjat is látunk, nem értettünk mind egyet, és mást gondolunk arról is, hogy jár, vagy csak adható-e a borravaló, abban konszenzus volt közöttük, hogy egyenlőségjelet tettünk a a borravaló és a szervizdíj közé. Pedig míg az egyszeri éttermi vendég hajlamos egymás szinonimájaként használni a két kifejezést, két, valójában eltérő hátterű, nem azonos funkciójú és csak mértékében hasonló fizetni valóról van szó. 

A borravaló

A borravaló egyrészt jóval hosszabb ideje van velünk, mint a szervizdíj: állítólag a vendéglátás legkorábbi időszakaitól kezdve, és a világ számos pontján szokás volt némi apróval honorálni a színvonalas és kedves kiszolgálást. (Arról, milyen apró trükkökkel növelhetik a vendéglátásban dolgozók borravalójukat, ebben a korábbi cikkünkben írtunk.) A borravaló és annak mértéke alapesetben a vendég szolgáltatás iránti elégedettséggel függ össze, azt önkéntesen, és egyébként nem is csak a vendéglátásban adjuk: ha megtehetjük, szívesen örvendeztetjük meg vele a taxist vagy épp a futárt is.

Bár

mára a legtöbben akkor is adunk, ha nem volt különösebben jó a szolgáltatás,

azaz úgy kalkulálunk, hogy azt a 10-15 százalékot mindenképpen betervezzük a költségbe, eredeti funkciója a pincér munkájának megkülönböztető elismerése volna. Borravalót ma sokféleképpen adunk, és sokféle módon fogadják azt a vállalkozások is. Van, ahol közvetlenül a felszolgálónak adjuk, pultos kiszolgálásnál többnyire egy a pulton kihelyezett edénybe dobjuk a készpénzt, és ma már sok vendéglátóhely rendelkezik olyan informatikai rendszerrel is, aminek a segítségével kártyás fizetésnél is könnyedén tudunk valamivel többet ott hagyni. Bár a borravaló a vendégek többségének célja szerint azé a pincéré lenne, akinek a munkáját el szeretnénk ismerni, a gyakorlatban inkább az jellemző, hogy a nap végén összdobják, majd egyenlő arányban osztják szét a kollégák. Sőt olyan is van (megtörtént már, hogy erről suttogva maga a pultos tájékoztatott, amikor többet szerettem volna adni), hogy a borravaló nem a felszolgálókhoz jut vissza, hanem a bevétel részét képezi.

A borravalóval elégedettségünket fejezzük ki. (Fotó: Getty Images)

A szervizdíj

A külföldön jóval elterjedtebb szervizdíj a fentiektől sok szempontból különbözik, és csak jóval rövidebb ideje, idehaza 2005 óta része az életünknek. Míg borravalót minden hazai vendéglátóhelyen szívesen fogadnak, a szervizdíj nem mindenhol szerepel a számlán. Fontos különbség az is, hogy bár mértéke általában hasonló, mint a borravalóé (jellemzően 10-15 százalék közötti), a pontos összeg nem a vendég ízlésétől függ, hanem egy az étlapon feltüntetett, pontosan meghatározott százalékban megadott  érték, aminek törvényileg szabályozott felső határa egyébként nincs. A szervizdíj funkciója is más:

ez egy, a felszolgáló közreműködésével történő kiszolgálásért felszámítható külön díj, amely felszámítása esetében kötelező részét képezi a fizetendő számla összegének, és elsősorban a vendéglátásban jellemző.

A borravalóval ellentétben a szervizdíj esetében az abból befolyó összeg elosztása nem a vendéglátós döntésétől függ: azt mindenképpen bérezésre kell fordítani, és funkciója szerint nemcsak a szakácsok, konyhai kisegítők, felszolgálók részesülnek a felszolgálási díjból, hanem a vendéglátó egységben alkalmazott munkavállalója között osztják szét. 

Miért kell kettő?

Bár a különbséget most már nagyjából értem, mégsem teljesen világos a dolog. Adott két olyan összeg, amit vendégként az ételek költségein felül kell (lehet) fizetnem, és amelyek bár nem teljesen azonos funkciót töltenek be, vendégoldalról mégis az éttermi munka elismerésének tűnnek. Akkor miért különböztetik meg őket? Csoda, hogy az ember elbizonytalanodik a végén?

Elsőre ráadásul vendéglátói oldalról is nehezen érthető, mi szükség rá. A mintegy 10-15 százalékos borravaló itthon nagyon széles körben, régóta elterjedt és elfogadott szokás, a szervizdíjon felül viszont sokan már nem szívesen adnak, így a pincér rosszabbul járhat akkor is, ha remekül dolgozott. Ráadásul a szervizdíjat muszáj a dolgozók bérezésébe fordítani, tehát nem a vendéglátós tiszta haszna nő vele. Akkor meg minek? 

Szervizdíj és borravaló a gyakorlatban 

Arról, hogy vendéglátói oldalról hol is van a különbség, Nemesvölgyi Attila étteremtulajdonost kérdeztem. Attila elmondása szerint egyre több vendéglátóhelyen találkozunk szervizdíjjal, melynek mértéke jellemzően 10-15 százalék közötti, borravalót pedig szintén széles körben és hasonló mértekben szokás adni. „Bár a vendégek nagy része keveri a két fogalmat, két, egymástól független dologról van szó. A szervizdíj elsősorban egy fizetési könnyítés a munkaadó részére – kezdi Attila.

A szervizdíj után ugyanis némileg kedvezőbb kulccsal adózik a vállalkozás, így ez a díj egy leheletnyit csökkenti a munkáltató bérköltségét.

A munkaadó ezt nem tarthatja meg: ha szervizdíjat állapít meg, azt csak és kizárólag bérfizetésre fordíthatja” – folytatja, én pedig kezdem kapiskálni, miért érdemes felvezetni az étlapra.

Attilát arról is kérdeztem, hogy ezen az összegen felül elvárás-e, hogy borravalót is adjunk. 

„Míg a méltányos bért a munkaadó kötelessége megfizetni,

a borravaló egy extra juttatás, amiről a vendég dönt, akár van szervizdíj, akár nincs.

Ő dönti el, hogy a liftesnek, a taxisnak, a pincérnek ad-e. Az én megítélésem szerint akkor adjuk, ha a felszolgáló a normál munkáján (és ebben beletartozik nemcsak az, hogy felszolgál, de hogy kedves, hogy tájékoztatni tud az ételekről, italokról is) túl ad extra mosolyt, extra odafigyelést. Nem elvárás, a pincérnek a borravalóért meg kell dolgoznia. Azt viszont, hogy a szervizdíj és a borravaló más-mást célt szolgálnak, jó lenne tisztázni, hogy ne okozzon kellemetlen szituációkat” – folytatja.

Most akkor adjunk borravalót vagy ne?

Azt, hogy adunk-e borravalót, ne annak alapján döntsük el, hogy az adott vendéglátóhely számít-e fel szervizdíjat. Ez a díj a munkavállalók alapbérébe csepeg, és tulajdonképpen megjelenhetne úgyis, hogy az árakba építenek be némi plusz, adózási szempontból viszont valamivel kedvezőbb az egyébként meglehetősen nagy kihívásokkal (gondoljunk csak a megtöbbszöröződő villanyszámlákra) vendéglátóhelyeknek.

A borravalónak ehhez nincs köze, azt továbbra is akkor érdemes (ízlésünk és lehetőségeink szerint) adnunk, ha nagyon elégedettek voltunk azzal, ahogy az adott vendéglátóhelyen bántak velünk. A borravaló emellett szimbolikus gesztus is lehet. Két és fél éve, a covid ki tudja hányadik lezárási hullámának kapcsán írtunk arról a hűvösvölgyi vendéglátóhelyről, amit tulajdonképpen a borravaló mentett meg: a törzsvendégek pénzt adtak össze, hogy a kis családi vállalkozás túl tudjon élni. Az, hogy a vállalkozás ma is működik, rávilágít, milyen fontos a vendégek szerepe abban, hogy az elmúlt években több oldalról megcibált vendéglátásban fennmaradjanak kedvenc helyeink. Bár az utóbbi időszakban egyre kevesebbünknek és egyre kevesebbszer van alkalmunk étterembe menni, ha megtehetjük, támogassuk ottlétünkkel a kisebb, helyi vállalkozásokat és ha az ottani vendéglátás kivívja elismerésünket, fejezzük is ki azt a szerintünk méltányos borravalóval.

Kiemelt kép: Getty Images