„Mérhetetlen kár volna, ha a nők úgy írnának, mint a férfiak, úgy élnének, mint a férfiak, úgy néznének ki, mint a férfiak, hiszen a világ roppant terjedelméhez és változatosságához mérve még két nem is kevésnek tűnik, hogy lehetnénk meg akkor egyetleneggyel?” – írja Virginia Woolf kultikus Saját szoba című kötetében, a gondolattal pedig minden bizonnyal az a Jókainé Laborfalvi Róza is egyetértene, aki saját unokája szerint, ha férfinak született volna, valószínűleg hadvezérként érvényesül az életben. Elég egy pillantást vetnünk a budapesti Molnár Ani Galéria homlokzatára, már látatlanban is felkeltik az érdeklődésünket az odabent sorakozó izgalmas női alkotások, ugyanis ahogy az emléktábla írja, a kiállítótér épületének első emeletén tért örök nyugovóra Jókai Mór rendkívüli felesége. A művészek az övéhez hasonló feminin erőt sugároznak szerteágazó alkotásaikon keresztül, és egytől-egyig a modern női generációkról mesélnek a látogatónak.
A szeptember 30-ig megtekinthető, kizárólag női alkotókat mozgósító tárlaton Buda Anna Flóra díjnyertes animációs filmje, a 27 alapozza meg az élményt. Főszereplője, Alice számára is csupán otthoni hálószobája az egyetlen személyes tér, ahol kibontakozhat. A galéria – melynek vezetője Molnár Annamária – tíz, Oltai Kata kurátor által választott női alkotónak teremti meg ezt a bensőséges helyszínt, utalva a gyakran feminista kiáltványként emlegetett Room Of One’s Own könyvre, melyben a saját szoba nem pusztán fizikai tér, hanem a fennálló férfiközpontú rendszer szimbolikus kritikája. Varga Szabolcs Lajos, a galéria asszisztense megosztotta velünk, hogy a társadalmilag elkötelezett művészetszervező személyes merítése a tárlat, Oltai Kata célzottan a női nézőpontra kívánta helyezni a fókuszt a fiatal hangokat bemutató kiállításban.
„Mit jelent az a társadalmi tér, ahol bizonyos hangok megszólalhatnak? Ha nem létezik, ki az aki megteremti? A vizuális kultúra intézményrendszerére is lefordítható a kérdés, megvan-e az a tér, ahol ezek a hangok beszélnek? Van saját szobája a fiatal nőknek, ahova beléphetnek, amelyet egy idősebb generáció már kitaposott?” – teszi fel a kurátor az elgondolkodtató kérdéseket a kiállítás beharangozójában, utalva rá, hogy ahogy a társadalom legtöbb területén, úgy a művészetben is főként fehér férfiak hivatkoznak fehér férfiakra.
Oltai Kata középgenerációhoz tartozó nőként felelősnek érzi magát abban, hogy megteremtsen
egy olyan társadalmi teret, ahol nők hívnak be nőket, ahol egyik generáció ránézhet a másikra, és ahol olyan folyamatosságot lehet kiépíteni, melyre a későbbiekben is tudnak alapozni.
Varga Szabolcs Lajos, a galéria munkatársa szerint ez napjainkban szerencsére már nem csupán egy-egy alkalomra korlátozódik, a kereskedelmi galériáknál is érezhető a nők előtérbe helyezése (sőt, már a történelem során is éltek olyan női festőművészek, akiket illene ismerni). „A magyar és az egyetemes művészettörténetben egyaránt nagyobb a férfiak reprezentációja, ennek külön kultúrtörténete van, miért alakult így, ugyanakkor a kortárs művészetben már érezhető az inkluzív gondolkodás eredménye.”
Fotó: Digitális Képműhely
A nyugati országokban már tudatosan figyelnek rá, az eltérő nemek és a kisebbségek egyenlő arányban legyenek prezentálva a művészetben. A hazai piacon ellenben még nincs hagyománya ennek a tudatosságnak, pedig elnézve a kiállítás erőteljes alkotásait – melyek az intim-szférától a női jogokon és szerepeken át az abortuszig számtalan fontos vagy épp tabutémaként kezelt jelenséget is felölelnek – ez nem a művészeken múlik. Tovább árnyalja a felsorakoztatott művek mondanivalóját, hogy a szervezők ezúttal megtörték a budapest-centrikusságot és célzottan válogattak az ország más területeihez kötődő, fiatal alkotókból, akik nem csupán emiatt sokszínűek.
Eklektikus nézőpontokból beszélnek, kérdeznek, figyelnek, saját megküzdéseikbe engednek betekintést, vagy fiktív perszónát hívnak hozzá, fiatal anyák vagy éppen az egyetemet fejezik be,
miközben identitásról, univerzális és egyéni problémákról, a nők helyzetéről gondolkodnak. Ez a sokszínűség egyébként a választott csatornákban ugyancsak megmutatkozik. Festmények, hímzések, képregények és kerámiaalkotások is helyet kaptak a szelekcióban, melyből három alkotó a Budapest Contemporary vásáron szintén bemutatásra kerül a Molnár Ani Galéria által. A Room of their own kiállításon még szeptember 30-ig töltekezhetünk a friss női energiákból, melyek áthatolnak a művészet férfiak által felállított normáin, egy közös szobába eresztve a fiatalabb generáció határozott, egyéni hangját.
Kiállító művészek: Agg Lili, Buda Flóra Anna, Csatlós Asztrid, Dankó Boglárka, Juhász Villő, Koltay Dorottya Szonja, Mihály Gréta, Nyíri Orsolya, Poór Dorottya, Wirth Abigél
Kiemelt kép: Orsolya Nyíri – my hair, my room, my loves and my addictions, George C. Beresford/Hulton Archive/Getty Images/nőklapja.hu
