Elsőre logikusabb lenne valamilyen drappos, barnás szín, nem? Olyan, mint a nyers papíré, vagy az iskolából ismert félfamentes rajzlapé: laikusként például úgy képzelem, valami ilyesmi gördül le a papírgyártó szalagról, ha nem avatkoznak bele mesterségesen a színbe. Ha pedig arra gondolunk, hogy ezt a papírtípust eleve arra tervezik, hogy beszennyezzük, kifejezetten feleslegesnek tűnik kifehéríteni. Aztán emlékszem arra is, hogy nem is olyan régen még viszonylag sokféle színes verziót is lehetett kapni, ma viszont alig látok ilyet. Így rögtön két kérdésem van:

miért fehérítik a papírt, és ha lehet éppen színes is, hol vannak a szivárvány minden színében pompázó verziók. 

Egy kis papírtörténelem

Toalettpapírt a legtöbb háztartásban (ahol nem álltak át a különféle újrahasznosítható eszközökre) mint nap használunk, és annak ismeretében, mi mindent voltak kénytelenek alkalmazni elődeink, igazán áldhatjuk  a praktikus tekercs feltalálóit. A toalettpapír történetének nyomába eredve azt találjuk, hogy bár papíralapú eszközöket már a kínai császárkorban is használtak higiéniai célokra, a maihoz már nagyon hasonlító (vékony lapokból álló; körülbelül tenyérnyi szélességű) vécépapír a 19. század közepére alakult ki, majd nagyon sokat fejlődött az azt követő évtizedekben is, mígnem elérte mai, rendkívül praktikus formáját. Jó pár évet kellett várni arra, hogy tekercsbe gurigázzák, még pár évet arra, hogy laponként perforálják, és egészen a múlt század ötvenes éveiig arra, hogy ki is fehérítsék őket. A vécépapír történetével kapcsolatban érdekes részlet még, hogy bár a legtöbb családban vérre menő viták folynak arról, hogy a gurigát melyik irányból kell letekerni, egy néhány évvel ezelőtt előkerült korabeli illusztráció eldönti a kérdést, legalábbis azt, hogy eredetileg merről kellett volna tekerni. 

Hogy készül a vécépapír?

A toalettpapírok vagy újrahasznosított papírból, vagy faforgács alapú „szűz” papírból készülnek. A folyamat során egy az újrahasznosított papír őrlésével, vagy szűz fa esetén a fa aprításával és vegyszerben való főzésével, majd rostokra redukálásával keletkezett pép a vécépapír alapja, ezt később speciális hálóra terítik, préselik, szárítják, óriási tekercsekbe tekerik, majd az általunk ismert méretűre vágják és csomagolják.  

Fehérítés

A fenti gyártási eljárást ismerve az tűnne logikusnak, hogy a végtermék valamilyen drappos, de legalábbis a fa természetes színére jobban hasonlító dolog lenne, de több okból sem ilyen a végeredmény. Az egyik ok, hogy a papírpépet összefogó ragasztó fehér, ez pedig már eleve világosítja a végterméket, ami fehérítés nélkül is világos, apró sötétebb szemcsékkel.

Ma már alig lehet ilyesmit kapni. (Fotó: Getty Images)

A másik ok, hogy a papírt még szárítás előtt fehérítik is. A fehérítés megint csak több okra vezethető vissza. Az egyik hogy a fehér színnel a legtöbb kultúra a tisztaságot és a higiéniát kapcsolja össze, ez pedig kiemelkedően fontos érzet, ha fürdőszobaügyeinkről van szó. Bár sosem gondoltam erre eddig így, ha magam elé idézem a MÁV viszonylatok, a nyilvános vécék vagy a kilencvenes évek általános iskolai mosdóinak gyanús, már eleve szennyezettnek tűnő papírjait, rögtön értem a dolgot. A fehérítés másik oka pedig az, hogy a világosító eljárás során használt vegyi anyagok puhítják is a papírt, amit így nemcsak kellemesebb élmény használni, de ami

sokkal jobban szívja a nedvességet is.

Egyéb színek, arany, sudokus, szagsemlegesítős…

Néhány évvel ezelőtt még itthon is viszonylag sokféle színes vécépapírt lehetett kapni, Amerikában pedig a hetvenes-nyolcvanas években volt valóságos divatja a színes papíroknak. Sokan a vécépapírra egyfajta lakberendezési kiegészítőkét is gondoltak, és fürdőszobájuk színéhez igazították őket. Ma már idehaza is puritánabb a fürdőszobadivat, mégsem ez az oka annak, hogy a már csak 1-2 gyártó kínálatában lehet kapni ilyen papírt.

A háttérben a színezéshez használt anyagok egészségre ártalmas volta áll: a különféle (olcsóbb) színezékek végbélirritációt, vagy épp a külső nemi szervek viszketését okozhatják, a kíméletes, hipoallergén színezékek viszont nagyon megdrágítják a papírkészítés folyamatát, így a legtöbb gyártó (és várásló) marad inkább a sima fehér kiadásnál.

És még ebből is létezik luxusverzió! Vagyis létezett: 2013-ban az ausztrál The Toilet Man nevű oldal 1,3 millió ausztrál dollárért adott el egy 22 karátos aranyból készült vécépapírt. Egyetlen tekercset. És persze léteznek különféle mókás nyomatokkal, akár sudokuval díszített vécépapírok, illetve a Zewa idei innovációja a szagsemlegesítő toalettpapír. Ez speciális összetételének köszönhetően olyan anyagot bocsájt ki, amelyek az orrunkban lévő azon receptorokra hatnak, melyekkel a kellemetlen szagokat érzékeljük, ezáltal semlegesítve azokat. Az egyedülálló illatanyag a tekercsek gurigáiban található meg, így a gyártó ígérete szerin nem irritálja bőrünket.

Egyéb wc ügyek

Bár alapvetően kényes témának tartjuk, mindaz, ami a vécén történik, a világ legtermészetesebb dolga, és fontos róla (természetesen kulturált keretek közt) beszélni. Nemcsak, mert sokan a legalapvetőbb higiéniai szabályokkal sincsenek tisztában, de azért is, mert mindig van mit tanulni a dologról, és azért is, mert székletünk és vizeletünk is fontos visszajelzést adhat általános egészségi állapotunkról. 

Kiemelt kép: Getty Images