Idén hatodik alkalommal porolják le a restaurált klasszikusokat és filmtörténeti gyöngyszemeket a Budapesti Klasszikus Film Maraton nemzetközi fesztiválja alkalmából. A vasárnapig tartó eseménysorozatnak ezúttal a Korda univerzum, a Sir Alexander Kordaként világhírűvé vált magyar rendező-producer, Korda Sándor születésének 130. évfordulója szolgál központi témájául. A rendező pályáját kikövező alkotásokkal egyaránt találkozhatunk a vetítéseken, ahogy annak az izgalmas szellemi közegnek a levegőjéből is magunkba szippanthatunk, melyben a második világháború utáni brit filmipar megszületett, és melyből olyan alkotók vették ki a részüket, mint Pressburger Imre vagy Tóth Endre. De Hollywoodhoz a Paramount stúdió és annak magyar alapítója, Adolph Zukor filmjein keresztül is kapcsolódhatunk. 

A fesztivál ikonikus filmjei valóságos időkapszulák, képkockáikat látva mindannyiunkban felderengenek fiatalkorunk azon időszakai, melyekben először pillantottuk meg őket. Ha szerencsések vagyunk, mi is olyan jóleső nosztalgiával tekinthetünk vissza a nemzetközi és főként a magyar filmkincsekre – melyek bemutatása az esemény egyik fő célja –, ahogy Ember Márk teszi a gyermekkorát végig kísérő történetekre gondolva. Tóték, Egészséges erotika, A tanú – csak néhány példa a színész klasszikus kedvenceiből, melyek még a szülői ház nappalijában ülve elevenedtek meg a képernyőn.

„Gyerekkoromban a szüleimnek hála találkoztam először az akkor már klasszikusnak mondható magyar filmekkel. Az első ilyen meghatározó élményem a A tanú volt, amit apukám mutatott meg.

Általános iskolás voltam még, de valahogy pár évente mindig előkerült ez a film, nagyon izgalmas volt, ahogy újabb és újabb rétegeit értettem meg. De az Egészséges erotika is ilyen számomra a klasszikusok közül, ahogy már a Kontrollt is besorolhatjuk ebbe a kategóriába.”

Jelenet a A tanú c. filmből, 1969 Fotó: MOKÉP

A fesztiválon azonban nem csupán fekete-fehér felvételeket, hanem olyan ’80-as,’90-es évekbeli kultkedvenceket is feleleveníthetünk, mint a Trainspotting vagy a Macskafogó, de női rendezők rövidfilmjeiből is kapunk ízelítőt. „Szakmai szemmel érdekes látni, hogyan fejlődik a színészet, hogyan finomul az újdonságokhoz, melyek azok az örökérvényű alakítások, melyekre mindig érdemes odafigyelni és melyeken jó érzés elidőzni egy kicsit. Mi az, amit ma már biztos, hogy nem így csinálnának, vagy mi az, amit nem lehetne másként. Ezeket mindig izgalmas megfigyelni” – válaszolja Márk arra a kérdésünkre, színészként milyen részletekre figyel egy-egy filmben, melyet sok esetben a benne szereplő legendás művész tesz emlékezetessé. 

„Ha választani kellene, rendezőként Jancsó Miklóst mondanám, egy filmjét mindenkinek meg kell néznie legalább egyszer az életében, kedvenc nagy magyar színész pedig Latinovits Zoltán. Az Örkény Tóték kisregényéből készült Isten hozta, őrnagy úr! filmben nagyon szerettem” – teszi hozzá, s bár laikusként azt gondolhatnánk, ezek a maradandó alakítások sorvezetőként szolgálnak a színészek számára, Márk vallja, a szerepeknek mindig önállónak kell lenniük. Még akkor is az számít, az adott színész miként mozgatja a szereplőt, ha feldolgozásról van szó. És ha már feldolgozás, szerencsére a magyar filmipart még nem érte utól a Hollywoodban már elharapódzó remake jelenség, melyről nemrég írtunk az újraforgatott sorozatok és filmek kapcsán, ugyanis

Márk idén ősztől egy vadiúj musicalen dolgozik, melyben azért a magyaroknak oly kedves nosztalgiaelemek is helyet kaptak – a filmben Demjén Rózsi slágerei szolgálnak aláfestésül egy nyári balatoni szerelemnek. 

„A film nem magáról Demjén Rózsiról szól, az ő dalaira lett írva egy szerelmi történet és valójában már több éve készítjük elő ezt a filmet, idén ősszel pedig úgy tűnik, összeálltak a csillagok és végre tényleg elkezdhetjük forgatni. Remélem, legalább akkora szeretettel fogadják majd a nézők, mint amivel mi dolgozunk rajta.” A Hogyan tudnék élni nélküled? című musicalfilm egy kalandos nyár történetét meséli majd el, mely örökre nyomot hagy a főszereplő szerelmespár életében, akik egymásra találását örökzöld slágerek, látványos táncjelenetek teszik érzelmes, egyben szórakoztató moziélménnyé.

A másik főszereplő Törőcsik Franciska, a forgatókönyvet Kormos Anett és Goda Krisztina jegyzi, a rendezői székben pedig az az Orosz Dénes ül, aki a Coming out és a Poligamy című romantikus filmekkel már megmelengette a nézők szívét. „A szerelem egy olyan érzés, amit szerintem mindenki szeretne érezni vagy mindenki érzett már. Azért ez egy jó dolog, és én is szerencsés vagyok, hogy a való életben van egy csodálatos párom, aki mindent megtesz, hogy kihasználhassuk a szabad pillanatokat, tehát van honnan merítenem a romantikus szerepekhez.”

Ha valakit máris átjárt az érzelemgazdag filmmusicalek iránti lelkesedés, hangolódásképp érdemes szombat este plédek és párnák közé fészkelődve újranézni az ikonikus Pomádét, melyet ingyenesen vetítenek a Bazilikánál, de Márk a fesztivál kevesebb rivaldafényt kapott alkotásait is szívből ajánlja az elfogulatlan filmszeretőknek. „Azért is jó egy ilyen esemény, mert olykor lutri moziba menni. Sokszor nem tudod, milyen élmény vár odabent, az mennyire lesz jó, de a fesztiválon szereplő filmek már mind kiállták az idő próbáját, tehát biztos, hogy az ember minőségi filmre fog beülni, amitől kap valamit. Ez egy olyan program, melyben biztos, hogy nem fognak csalódni.”

Valószínűleg azok sem, akik elsősorban Ember Márk miatt ülnek be a jövőben a mozitermekbe, ugyanis a színész elárulta, szerencsére az utóbbi időben többször nyílt alkalma forgatni és különösen hálás, hogy a sors vagy a szakma ellátja feladatokkal.

„Ez itthon még nagyobb dolog, ahol nyilván sokkal kevesebb lehetőség van a filmezésre, de szerencsére vannak filmes projektek tervben a jövőben, de sajnos csak akkor lehet róluk igazán beszélni, ha már megjelentek.”

– hangsúlyozza Márk, aki annyi kulisszatitkot azért elárul, főként az aspektus az, amiben a filmes forgatás eltér a színpadi munkától. „A színházban mindig van egy próbaidőszak, ami általában 6-7-8 hetet ölel fel, amíg előkészítjük, kidolgozzuk az előadást, miközben a filmezés egy sokkal gyorsabb folyamat. Naponta kell teljesíteni és nincs két hónapunk kidolgozni valamit, tehát egészen más koncentrációt igényel, másként kell az energiákat csoportosítani. A színházban előfordul, hogy van olyan próba, ami kevésbé megy jól, a film esetében nem engedheted meg magadnak, hogy rosszul csináld, mert örökre az marad a képernyőn.”

Talán még most korai, egyben különös érzés is belegondolni, hogy az olyan filmek, mint az említett Kontroll vagy a készülőfélben lévő Hogyan tudnék élni nélküled? egyszer majd klasszikusként szerepelnek egy nem is olyan távoli jövő filmfesztiválján, bár Márk szerint, ha ebbe belegondolna egy készülő projekt közepette, valószínűleg nem bírna kikelni az ágyból. Pedig ahogy a Velencében nemrég díjat nyert Magyarázat mindenre című film, úgy a most készülő alkotások is bekerülnek a magyar filmtörténet egyetemes körforgásába, és megvan rá az esély, hogy történeteik klasszikussá, színészeik pedig legendássá válnak. „Erre nem szabad gondolni, csak a munkánkat kell végezni és majd az idő eldönti, mi érdemes arra, hogy fennmaradjon az emlékezetben. Ha pedig ez megvalósul, azért mindenképp hálásnak kell lenni.”

A szeptember 17-ig tartó Budapesti Klasszikus Film Maraton vetítéseinek helyszínéért és a programbontásért kattints az NFI oldalára.

Kiemelt kép: Nemzeti Filmintézet