A legtöbben ismerjük Jeanne d’Arc hőstetteinek legendáit, ha máshonnan nem, a Milla Jovovich és John Malkovich főszereplésével készült 1999-es Luc Besson-filmből, és annyit biztosan tudunk róla, hogy férfiruhába öltözve csatlakozott a francia hadsereghez, és az ő vezetésével arattak végül győzelmet, ami jelentős fordulópontot jelentett a százéves háborúban. Ám nem Jeanne d’Arc volt az egyetlen a történelem során, aki úgy érezte, egyéniségét korlátok közé szorítják a fűzők.
Számtalan inspiráló nő akad, aki férfinadrágban adott új irányt a történéseknek, amelyekhez az adott kor női szerepkörei és szigorú szabályai aligha engedtek volna hozzáférést. Míg sokan mit sem törődtek a közvéleménnyel, mások sírba vitték titkukat, vagy ameddig lehetett, ügyesen álcázták kilétüket, épp úgy, ahogy Billy Tipton, akiről mi is megírtuk, hogy haláláig még családja sem sejtette, valójában nőnek született. Bárhogyan is döntöttek, érdemeik a mai napig mesélnek akadályokat nem ismerő személyiségükről, melyet olykor fáraóként, máskor orvosként vagy épp maratonfutóként csillogtattak meg egy férfiak uralta világban.
Hatsepszut fáraó, aki még műszakállat is hordott
Henemetamon Hatsepszut közel húsz éven át uralkodott Egyiptomban, mint azon kevés fáraók egyike, akik nőként játszottak szerepet az ókori civilizáció felvirágoztatásában. Rendhagyó hatalomra kerülése miatt – férje, II. Thotmesz elhunyt, mostohafia pedig még túl fiatal volt a tisztség betöltéséhez –, folyamatosan arra kényszerült, hogy legitimálja jogait, ezt pedig főként férfi öltözékekkel, különféle trükkökkel és műszakállal igyekezett elérni. Így vezette legendás katonai és kereskedelmi expedícióit, melyek során hosszú uralkodása alatt Egyiptom valódi nagyhatalommá vált. A híres Dejr el-Bahari templomkomplexumok építtetése szintén a jelentős intézkedései közé tartozott. Ábrázolásai a fizikailag női jellemvonásoktól a férfias megjelenésig, lapos mellkasig, erős testfelépítésig terjednek, beleértve a híres szakállt is, de egyes szoborábrázolásokon még kosszarvat és katonai ágyékkötőt is visel.
Mary Read, katonából rettenthetetlen kalóz
Kapcsolódó
Nők férfiruhában II. – A boszorkányszurkáló
Az angol gyökerekkel rendelkező Mary Read számára nem voltak ismeretlenek a férfi ruhadarabok. Már gyermekként ezekbe öltöztette édesanyja, aki a megélhetés reményében szolgálóként adta bérbe őt tehetősebb családokhoz. Alig volt tizenhárom éves, amikor már egy brit hadihajón szolgált, puskaporos zsákokat hordott a legénységnek, akik közül egy később felkeltette érdeklődését. Mindent bevallott hálótársának és később az egész ezrednek is álcázott kilétéről, majd végül úgy döntött, kilép a hadseregből.
Hátrahagyta férfi alteregóját és feleségül ment egy katonához. A férfi azonban nem sokkal később elhunyt, így Mary Read végleg úgy döntött, férfiként folytatja életét, méghozzá a tengeren.
Épp Nyugat-Indiába tartott egy holland hajón, amikor a hírhedt kalóz, Calico Jack vezetésével martalócok támadtak rájuk. Anne Bonny volt az a kalóznő, akinek javaslatára Marynek felajánlották, csatlakozzon hozzájuk a portyázásokon. Ezeken egészen 1720-ig együtt harcoltak, mígnem a kormányzó egyik hajója megadásra nem kényszerítette Calino Jack csapatait. A két nő bíróság elé állt a jamaicai tárgyalóteremben, ahol mindketten ártatlannak vallották magukat minden vádpontban. Mivel mindketten állapotosnak vallották magukat, nem végezték ki őket, ám Mary Read nemsokára a börtönben elhunyt egy fertőző láz következtében. Mary Read kalandos élete viszonylag fiatalon véget ért, nem úgy mint a kínai kalózkirálynőé, akiről tudjuk, hogy nyugdíjasként még kaszinót és bordélyházat is nyitott.
James Barry, aki elsőként végzett császármetszést
James Barry sem tétlenkedett, a brit hadsereg katonai sebésze és főfelügyelője volt. A 19. század elején több katonai kórházat is a felügyeletére bíztak, de a hadsereg második legmagasabb orvosi hivatalában egyaránt dolgozott. Mindezt természetesen férfiként. A Margaret Ann Bulkley néven született Barrynek nem sok mindene volt katonai ambícióin, határozottságán és tettrekészségén túl. Alig múlt 18 éves, amikor megdorgálta idősebb bátyját, amiért az abbahagyta jogi tanulmányait, hiszen számára ez a lehetőség egyáltalán nem adatott meg.
„Ha nem lennék lány, katona lennék!” Ezt írta levelében és később úgy döntött, nem hagyja, hogy női mivolta ellehetetlenítse álmait. Beállt a Brit Birodalom szolgálatába, ahol nem ismerve rangot, nemet vagy halálos betegséget, rengeteget küzdött azért, hogy a kórházak biztonságosabbak legyenek a páciensek számára. Mindenkit egyforma bánásmódban részesített, és a leprakórházakban sem félt szolgálni. Elsőként hajtott végre sikeres császármetszést Fokvárosban, amellyel a hírnév is megérkezett életébe. Előtte ugyanis senki nem tudta garantálni az édesanya és a gyermek életben maradását a gyarmatokon. Csupán halála derült ki, hogy a hadsereg tulajdonképpen nőt alkalmazott, ez olyannyira beárnyékolta hírnevét, hogy a brit hadsereg 1950-ig zárolta a hozzáférést minden James Barry életével kapcsolatos irathoz. (James Barryről részletesebben olvashatsz ebben a korábbi cikkünkben is – a szerk.)
Dorothy Lawrence kémként tudósított a frontvonalról
Fotó: Wikimedia Commons
Dorothy Lawrence is katonai pályáról ábrándozott az első világháború idején, ám ő haditudósítóként kívánta kivenni a részét az eseményekből. Már épp elhatározta, hogy lehetetlent nem ismerve megvalósítja oknyomozó újságírói ambícióit, amikor szerkesztői közölték vele, ne is eméssze magát ilyen múló szeszélyekkel. Pedig Dorothy számára ezek nem csupán pillanatnyi fellángolások voltak: kerékpárral járta a francia vidékeket, férfiként öltözött, és még egy speciális keveréket is használt, hogy elfedje sápadt bőrét és nőies vonásait.
Végül okiratokat hamisított és brit katonának adta ki magát, hogy bevonulhasson a Leicestershire-i ezredhez, mint Denis Smith. Katonatársai már így ismerték, velük indult a frontra és dolgozott aknász-katonaként
egy aknavetőket kezelő századnál. Itt miután megbetegedett, kénytelen volt bevallani parancsnokának valódi személyiségét. A dolog, mint az várható volt, meglehetősen rosszul sült el, a hadsereg tagjai ugyanis kémként letartóztatták. Attól tartva, más nők is követni akarják majd a példáját, arra kényszerítették Dorothyt, hogy aláírjon egy nyilatkozatot, miszerint soha nem fog írni élményeiről. Évekkel később végül teljes részletességgel megosztotta a világgal példátlan történetét a The Only English Woman Soldier című könyvében.
Kathrine Switzer, a maratonfutó, akit senki nem lökhet félre
Fotó: Bettmann/Getty Images
Óriási médiavisszhangot keltett az az ominózus jelenet, mely 1976-ban esett meg Kathrine Switzer amerikai maratoni futóval. Ő K.V. Switzer néven jelentkezett, mint hivatalos versenyző a Boston Maratonra. Esetében nem is kimondottan az öltözéke, mindinkább a neve okozott félreértéseket, ám az akkor 20 éves Switzer – mivel nem talált erre vonatkozó kitételt a szabályzatban – valóban úgy vélte, nőknek is joguk van részt venni a versenyen. Futás közben azonban az egyik hivatalos versenybíró, Jock Semple felfigyelt rá a tömegben, és megpróbálta eltávolítani a nőt a pályáról, mondván, az eseményen csak férfiak vehetnek részt. Kathrine Switzer azonban ellenállt a heves tiltakozásnak, kitartóan folytatta a futást, és sikerrel fejezte be a versenyt.
Nem sokkal azután, hogy lefutotta a Boston Maratont, a hivatalos szervek feloldották a női versenyzőkre vonatkozó tiltást, Kathrine pedig duplán történelmet írt – első lett az 1974-es New York-i maratonon. 2017-ben visszatért a Boston Maraton akkorra már legendássá vált helyszínére, hogy megünnepelje történelmi futásának 50. évfordulóját.
Ha olvasnátok még hozzájuk hasonló történelmi nőalakról, akkor Nők férfiruhában sorozatunk első részét se hagyjátok ki a harcmezőn is kiválóan helytálló édesanyáról.
Kiemelt kép: Wikimedia Commons, nőklapja.hu
