„Egy friss kutatásból tudjuk, hogy világszerte a munkavállalók hatvan százaléka »kicsekkol« a munkahelyén, vagyis bemegy ugyan, és elvégzi a feladatát, de ezen felül nem mozgósítja a kreativitását, nem kíváncsi a többiekre, nem keresi a megoldást – magyarázza dr. Füredi Júlia szervezetpszichológus, vállalatikultúra-szakértő, aki szerint ez a jelenség is azt igazolja, hogy új vezetői szemléletre van szükség. Hiszen a nagy többség nem egyszerűen „kicsekkol”, hanem szorongással, dühvel, szomorúsággal telve megy be dolgozni – így nehezen lehet jó eredményeket elérni, vagy megfelelni a növekvő profit elvárásoknak. (A kicsekkoló munkavégző ellentéte, aki hangoskodik ugyan, de szintén nem túl hatékony – erről a jelenségről, a loud labourről ebben a cikkünkben írtunk bővebben.)

Ezekről a negatív érzelmekről a vezetőiknek fogalmuk sincsen, hacsak nem alakítanak ki velük egy olyan kapcsolatot, ami lehetővé teszi ezek kibeszélését, megosztását. Sajnos azonban ma még kevesen mondhatják el magukról, hogy stresszmentes, jó emberi kapcsolatuk van a főnökükkel. Ennek alapja és egyben a vezető feladata, hogy pszichológiailag biztonságos közeget teremtsen a csapata számára. Egy ilyen környezetben a munkavállalók nemcsak kevesebbet stresszelnek, de együttműködőbbek, hatékonyabbak és nem állnak tovább. Ugyanakkor egy ilyen közeg kialakítása nem egyedül a vezető dolga, minden csapattagnak szerepet kell vállalnia a pszichológiai biztonság megteremtésében.

Zsarnok helyett partner

dr. Füredi Júlia (Fotó: Hajas Orsi)

„Ma mindenki szeret áldozatszerepben tetszelegni, és másokra mutogatni, vagy külső tényezőket okolni, miközben elmarad az egyéni felelősségvállalás. Az önsajnálat nem vezet megoldáshoz, sőt még tovább növeli a frusztrációt. A személyes felelősségvállalás alapja az önreflexió. Tisztában kell lenni azzal, hogy számunkra mi a fontos a munkahelyemen, és mit vagyunk hajlandók ezért megtenni, emellett elengedhetetlen a személyes határok meghúzása. Mert ha az elvárásaink nem teljesülnek, vagy az általunk húzott határt átlépik, akkor a legfontosabb, hogy ennek hangot adjunk és párbeszédet kezdeményezzünk akár a felettesünkkel, akár a HR munkatársaival. Ha azonban süket fülekre találunk, a megoldás lehet az, hogy mégis csak tovább állunk” – magyarázza a szakember, majd hangsúlyozza, ezzel senkit sem akar arra ösztönözni, hogy az első konfliktusnál munkahelyet váltson, de vannak helyzetek, amikor muszáj, mert csak így tudjuk megőrizni az integritásunkat, a lelki nyugalmunkat és az ép eszünket.

Eljött a pszichológiai biztonság ideje. Ez azt jelenti, hogy a főnök és a beosztott is úgy kell érezze, hogy szabadon elmondhatja a kifogásait, bevállalhatja, ha hibázott vagy nem tud valamit, esetleg segítséget kér. Ez a légkör a partnerségről szól. Mert minden beosztott elsősorban ember és csak aztán szakember. Ezt mindenkinek szem előtt kell tartani! Az új vezetői szemlélet célja, hogy emberszámba vegye a csapatának tagjait.

A gyakorlat teszi a mestert

Egy közeli személyes példa remekül szemlélteti, hogy milyen kimenete lehet annak, ha egy beosztott nem vállal a felelősséget az érzéseiért. Az érintett hölgy, Csilla egy nagyvállalat adminisztrációs munkatársa volt, aki eleinte minden elvárást maximálisan teljesített, dacára annak, hogy egy magánéleti változással küzdött. A felettesei szemében ez annyit jelentett, hogy Csilla szívesen túlórázott, és „jól bírta a kihívásokat”, ezért nem kímélték. Csakhogy az otthoni dolgok tovább gyűrűztek, és Csilla szép lassan összeomlott.

Egy napon azon kapta magát, hogy kirendelték egy elhagyott területre, hogy tegye rendbe a céges iratokat. A telephelyen nem volt mosdó, ráadásul a helyi emberek végig fenyegetőn bántak Csillával.

Ezen a ponton adta be a felmondását, hogy féléves munkaviszony után újabb helyet keressen. Csilla ott hibázott, hogy előtérbe helyezte a szakembert az emberrel szemben, és a saját szükségleteinek kielégítse helyett a felettesei igényére koncentrált. Pedig bátran mondhatta volna, hogy nincs abban az állapotban, hogy új telephelyet szedjen rendbe, miközben a saját életét kell gatyába rázni; vagy hogy ez nem az az időszak, amikor következmények nélkül túlórázhat. A felettesei ugyanott hibáztak: megfeledkeztek az emberről. Kirúgták volna Csillát, ha elmondja a magyarázatot arról, hogy éppen miért nem terhelhető? Aligha.

A munkavállalói felelősségvállalásról és az új vezetői szemléletről bővebben Füredi Júlia Csúcsragadozók – Tabuk és kamuk nélkül a vezetésről című könyvében olvashatunk.

Kiemelt kép: Getty Images