Budapest olyan, mint egy vonzó nő, aki nem csupán szépségével hódít, de a felszín alatt is izgalmas titkokat rejt. Az egyik ilyen a kétmilliós lakosú főváros alatt ötven-hatvan méterrel húzódó több kilométernyi barlangrendszer is, amelyet az ásványi anyagokban gazdag hőforrások vájtak ki az évmilliók során. 1937 óta birtokolja a Fürdők Fővárosa címet, nem is alaptalanul: a 21 és 78 Celsius fok közötti termálvíz a világon egyedülálló módon 118 fúrt kúton és természetes nyíláson át tör a felszínre városszerte, amelyet 5 történelmi gyógyfürdőben is élvezhet a kikapcsolódásra és szépülni vágyó közönség.
De hőforrások tekintetében egész Magyarország a nemzetközi élmezőnybe tartozik, hiszen nem sok olyan hely van a világon, ahol ilyen mennyiségben fordulna elő hévíz, mint itt.
Olyan vulkanikus eredetű vidékeken fekvő országok kelhetnek csak versenyre vele, mint Japán, Peru, Izland, Olaszország, Bali, Törökország, és az egyesült államokbeli Kalifornia. De míg ezeken a helyeken általában több kilométert is utaznunk kell a belvárostól a fürdőkig, addig Budapesten akár a város közepén, exkluzív környezetben is élvezhetjük a jótékony hatású vizet és a különféle kezeléseket. Budapesten nagyjából két tucat hagyományos és 13 gyógyminősítést szerzett fürdő található, amelyeknek a történelme több ezer évre nyúlik vissza. Már a fürdőkultúrájukról ismert ókori rómaiak is felfedezték a budai hegyek alól feltörő vizek áldásos hatását, így – az angliai Bathban található római fürdőhöz hasonlóan – számtalan helyet létrehoztak, ahol hódolhattak e szenvedélyüknek. Ennek az egyik ma már romos bizonyítéka található az óbudai Aquincumban. (Erre a korábbi cikkünkre kattintva tesztelheted, mennyire ismered a magyar városok római kori neveit.) Később, a középkorban a török hódítók élesztették újra és terjesztették el a fürdőzés hagyományát, mely építészeti emlékeit a mai napig őrzik a Rudas, Király és Rácfürdő kupolás termei. De nem csak emiatt érdekesek a budapesti történelmi gyógyfürdők: a patinás épületekből áradó különleges hangulat miatt olyan érzésünk lehet, mintha a medencébe ereszkedve egyenesen a történelemben mártóznánk meg. De lássuk, milyen titkokat őriznek még!
Gellért Gyógyfürdő
Gellért Gyógyfürdő, 1953. (Fotó: Fortepan/Fortepan)
A budai hegyek tövében, a Duna-part egyik legszebb részén fekszik a Gellért Gyógyfürdő. A csaknem százéves épület szecessziós stílusú termei sokaknak ismerős lehet: a különleges atmoszférájú fürdő számtalan művészt ihletett már meg. Pusztai Sándor, a fürdő úszómestere 1930-1939 között készített fotókat a Gellért prominens vendégeiről, amelyeket Miniszterek gatyában címmel a fürdő előcsarnokában be is mutattak. De nem ő volt az egyetlen trükkös művész: a lengyel Katarzyna Kozyra férfinek maszkírozva, a látogatók között elvegyülve készített felvételeket a látogatókról, az elkészült videó-installációt Férfi fürdő címmel pedig a velencei biennálén is bemutatták. (Nem sokkal később készített egy hasonló installációt Női fürdő címmel is, amit szintén itt forgatott.)
Egyébként valóban sok államférfi és más prominens személyiség járt ide kiereszteni a gőzt, megfordult itt Richard Nixon és Yehudi Menuhin is, Julianna holland királynő – akinek a házassága 67 évig tartott – pedig a nászútját töltötte itt.
Nem is gondolnánk, hogy
a Gellért Gyógyfürdő alatt húzódó barlangrendszer Rákosi idejében börtönként szolgált,
később óvóhelyként is használták, a tárók építése során pedig a munkások állítólag csontvázakat is találtak itt. Korábban a fürdő vizét az épület alatt mintegy tizenöt méterre található ősforrásból nyerték, de ez ma már sajnos olyan szennyezett, hogy máshogy oldják meg a víz utánpótlását. Pedig a kedvező hatásait már a középkorban is ismerték: II. András magyar király a 13. században ispotályt és fürdőt alapított itt (persze, akkor még nem a mai nevén), és a gyógyhatásairól 15. században is találhatóak feljegyzések.
Egyébként a fürdő – amely egy épületben található a tavaly felújítás miatt bezárt Gellért Szállóval – megnyitása óta mindössze egyszer zárt be, méghozzá egy csőtörés miatt. A II. világháború során is végig üzemelt, még akkor is, amikor a női részleg egy belövés következtében gyakorlatilag teljesen megsemmisült. Vicces adalék, és jó játék a szemfüles látogatók számára, hogy annak idején a belső mozaikok kivitelezője a saját telefonszámát is belekomponálta a mozaikpadlóba – vajon megtalálod?
Szent Lukács Fürdő
Árpád fejedelem útja, Lukács Gyógyfürdő, 1937. (Fotó: Fortepan/Uj Nemzedék napilap)
A művészvilág másik kedvelt helye a Szent Lukács Fürdő, ahol számos ismert ember fordul meg naponta, nem véletlenül: ezt tartják ugyanis az egyik leghatásosabbnak az összes budai forrás közül. A környéken a 12. században hoztak létre gyógyfürdőt és ispotályt a János-lovagok, majd a rodoszi és máltai lovagrendek, majd később a törökök is élvezték a jótékony hatásait. De nem csak ezt: a feltörő források erejét kihasználva lőporgyártásban használt örlőmalmokat is emeltek a környékére, amelynek egyik tornyát a fürdő helyreállító munkálatok során tárták fel, és ma is látható az épületben.
Itt működött a „zuhanyhíradónak” nevezett pletyka- és hírkör is, ami az idelátogató helyiek között alakult ki, és ahonnan tájékozódni tudtak mindarról, amit a Rákosi- és Kádár-korszak médiája elhallgatott. A medencében szigorú haladási irányt kellett betartani mindenkinek, kivéve az ismert zeneszerző Kodály Zoltánnak – ő egyedül úszhatott a sávok haladási irányával szemben. Egy korabeli népszerű anekdota szerint a kedvelt színész, Greguss Zoltán egyszer ezt másnaposan nehezményezte, és fennhangon kijelentette, hogy az ismert zeneszerzőnek „kilóg a töke”.
Sokáig Lukas fürdőnek nevezték, valószínűleg a német gyógyfürdő (Lochbad) tükörfordításaként,
ami aztán ismeretlen okokból a sokkal bizalomgerjesztőbben hangzó Szent Lukáccsá változott. Más érdekességgel is találkozhat az ide látogató: a magas platánokkal teli udvaron ugyanis emléktáblák sorakoznak a falakon, régebben ugyanis szokás volt, hogy az itt gyógyuló páciensek így mondtak köszönetet. lllyés Gyula így emlékezett meg a fürdőről 1968. szeptember 19-én a naplójában: „Ősz van, szél és napsütés: özönben dől a lomb a fákról. Közép-Európának tán legsudárabb platánjai Budapest egyik legszebb udvarán állnak, a Lukács fürdő hosszúkásan elhelyezett, önmagukat kerítő épületei közt.”
Veli Bej
Árpád fejedelem útja (Újlaki rakpart), Császár fürdő, 1935. (Fotó: Fortepan/MZSL/Ofner Károly)
A Lukács tőszomszédságában található a Veli Bej, más néven a Császár Fürdő, ami ma az Irgalmasrendi Kórház épületéhez tartozik. A hosszú évtizedekre bezárt fürdő teljes felújítást követően mára ismét régi pompájában ragyog, csodálatos mozaikos ornamentikájával megidézi a hajdani Oszmán Birodalmat, csak épp modern technológiával felszerelve.
Ez Budapest egyik legrégebbi fürdője, amit a nevével ellentétben nem Veli bej (régiesen bég), hanem Szokoli (vagy Szokollu) Musztafa építtetett 1574-ben,
majd Hild József tervei alapján az 1800-as években emelték köré a Császár Fürdő épületegyüttesét klasszicista stílusban. A fürdő egyébként nem nagy kapacitású: legfeljebb nyolcvanan férnek el benne (éppen ezért mindössze 3 órára válthatunk jegyet), de pont ettől sokkal családiasabb a hangulata, mint a többieknek.
Edward Brown híres angol utazó így írt róla 1669-ben úti naplójában: „Látható itt néhány szép mecset és karavánszeráj (nagy és üres házak, melyek fogadók az utasok részére) és számos kiváló fürdő, amelyekből nyolcat láttam, és fürödtem is bennük. Ezek közül a legpompásabb a Velibey (sic!) fürdő, amelynek szépségét nagymértékben emelte Szulejmán [szultán].”
Rudas Gyógyfürdő
Erzsébet híd budai hídfő. Rudas gyógyfürdő, Hungária forrás a parkban, 1941. (Fotó: Fortepan/Saly Noémi)
Szintén néhány éve újították fel a már több mint 450 éves Rudas Gyógyfürdőt is: a fentiekhez képest szerényebb méretű épület tetején egy néhanap éjszakánként is használható panorámamedencét alakítottak ki, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Gellért-hegy sziklás oldalára és a szemközti Pest polgári házaira. Hasonlóan a Gellérthez, a Rudas Gyógyfürdő is ispotályként indult, amit IV. Béla uralkodása alatt alapítottak a johannita lovagok. Később ugyanezt az épületet építtette át Szokoli Musztafa 1566 és 1572 között, amivel egy hangyahossznyival beelőzte a Veli Bejt, és Európa legrégebbi Gyógyfürdőjévé vált.
A fürdő török neve egykor a „zöldoszlopos fürdő” volt, amelyet azért kapott, mert a fürdőmedencéje fölötti boltozatot tartó nyolc oszlop közül az egyik zöld színű volt. A különleges atmoszférája megihlette a filmeseket is, többek között
itt forgatták a Borgiák című sorozat első évad 3. részének fürdős jelenetét is.
A mai nevének eredetét sokan találgatták már: az egyik népszerű elmélet szerint a vendégeket Pestről ideszállító komp rúdjáról kapta. Azonban sokkal valószínűbb, hogy a délszláv-török eredetű Rudna ilidzsa elnevezésből (ami szó szerint ásványfürdőt jelent), némi német ráhatással lett végül magyarul is Rudas.
A fürdő történetének azonban van egy sötét fejezete is: egy időben ugyanis ide jártak az emberek önkezükkel véget vetni az életüknek a kádfürdőként berendezett kabinokban. Ennek az vetett véget, hogy felépültek a Pestet és Budát összekötő hidak – onnantól már azokról vetették a mélybe magukat az elkeseredett és segítség nélkül maradt lelkek.
Azonban az itt tevékenykedő kéjhölgyeket a város minden igyekezete ellenére a temérdek rendelettel sem sikerült sokáig kitiltani az intézményből.
Széchenyi Gyógyfürdő
Széchenyi fürdő, 1967. (Fotó: Fortepan/FŐMTERV/Domonkos Endre)
A Duna bal partján elterülő Pest sem szenved hiányt a felszín alatt megbújó, folyékony kincsből. Ezen az oldalon, a Városligetben található Széchenyi Gyógyfürdő, becenevén Szecska, amelyet nemcsak napsárga falairól, hanem a medencéiben lebegve sakkpartizó idős urakról is könnyen azonosíthatunk. Az eklektikus, több stílust is magán viselő épület impozáns látványt nyújt a park dús lombú fái között, mintha nem is fürdő, hanem valódi palota volna, amit az olyan építészeti megoldásainak köszönhet, mint a különböző vízi motívumokkal, sellőkkel, halakkal és kagylókkal díszített oszlopoknak, kandellábereknek és kupoláknak.
Ez nemcsak Budapest, de Európa legnagyobb fürdőkomplexuma is: nyitása után tizennégy évvel, 1927-ben mintegy 6900 m²-rel bővítették,
jelenleg 21 medencével és 9 db szaunával üzemel. Az itt működő elődje, az Ártézi Fürdő ennél jóval szerényebb volt, mindössze 20-25-en fértek el egyszerre benne.
A fürdő vizéről egyébként úgy tartják, hogy afrodiziákum, amire a közeli Fővárosi Állat- és Növénykert szolgáltat bizonyítékot. Az itt élő vízilovak fürdővizét ugyanis a Szecskát tápláló egyik forrásból nyerik (mivel annak vegyi összetétele hasonlít a Nílus vizének összetételéhez), és nagyon szaporának számítanak: az európai állatkerti vízilovak többsége bizony magyar származású.
Kiemelt kép: Getty Images / Canva
