Afganisztánban két éve vették vissza a talibánok a hatalmat, Iránban pedig egy éve törtek ki az azóta is tartó zavargások egy fiatal lány halála miatt. A két közel-keleti országban közös, hogy az intézkedések leginkább a nők jogait csorbítják, mégpedig fizikai és jogi gyakorlatok alkalmazásával egyaránt, így a nőket véglegesen alárendelt helyzetbe taszítják.

Ezt, vagyis amikor az egyénnel szemben a neme miatt gazdasági és társadalmi diszkriminációt alkalmaznak, gender vagy szexuális apartheidnek is nevezik. Összeállításunkban végigjárjuk, hogy milyen változások történtek eddig, és mire lehet számítani.

Egyre kisebb a mozgástér

Afganisztánban 2021 augusztusában vették vissza a tálibok a hatalmat, miután az Egyesült Államok vezette külföldi koalíció két évtized után kivonult a nagyjából negyven millió lakosú országból. A hírre több tízezer helyi rohamozta meg a reptereket, hogy elmeneküljenek, mielőtt a határok végleg bezárnak, azonban rengetegen maradtak hátra.

A tálibok szóvivője, Zabihullah Mudzsahid akkor azt nyilatkozta, hogy ezúttal

„Nem lesz erőszak a nők ellen, nem lesznek előítéletek a nőkkel szemben”

– így próbálták meggyőzni a nemzetközi közösséget arról, hogy rendszerük sokkal konszolidáltabb lett. Két év távlatából visszatekintve azonban jól látszik, hogy ez egyáltalán nem így történt. 

Ahogy egy korábbi online összeállításunkban is beszámoltunk róla, a tálibok első intézkedései között szerepelt az, hogy a saríára (az iszlám egyházi és polgári jogrendszerére, az iszlám törvények összességére) hivatkozva elkezdték eltávolítani a nőket ábrázoló képeket a reklámplakátokról és a kirakatokból. Hamarosan bevezették azt a szabályozást is, hogy a nők csak indokolt esetben léphetnek ki az otthonukból, méghozzá teljes testet és arcot elfedő burkában, ha pedig 70 kilométernél messzebbre utaznak, azt nem tehetik meg férfi kísérő nélkül. Néhány hónapon belül fokozatosan leépítették az oktatásban való részvételüket is: először „csak” a felsőoktatásból zárták ki őket, de idén márciusban megszüntették azokat az osztályokat is, amelyekben a 7-12 éves lányok tanulhattak, így gyakorlatilag a nők elkövetkező generációit ítélték teljes írástudatlanságra. Korábban – igaz, csak maroknyi számú – nő is részt vehetett politikában és a közéletben, azonban a képviselők többsége a hatalomátvételkor elhagyta hazáját, illetve bujkálni kényszerül, tisztségét (hivatalosan) nem gyakorolhatják.

A televíziós műsorokban – egyelőre – szerepelhetnek nők, azonban egy május 19-i rendeletben foglaltak szerint kötelesek elfedni az arcukat műsorkészítés közben is. Júliusban pedig újabb csapást mértek rájuk, amikor a tálibok országszerte bezárták a szépségszalonokat. Ez különösen nagy érvágást jelent, hiszen az iparágban nagyjából 60 000 nő dolgozott, sokan közülük a háztartásuk egyetlen kenyérkeresője voltak, ez pedig több gondot okoz az amúgy is a megélhetésért küzdő családoknak. A szórakozást is ellehetetlenítették: a nők számára tilos a sportolás, a festés, és augusztus óta az ország első nemzeti parkjába, a Bamiyan tartományban található Band-e-Amirba is tilos ellátogatniuk.

Az ENSZ júniusi felmérése szerint mindezen intézkedések nemcsak az amúgy is gyenge lábon álló gazdaságot ingatták meg, hanem az afgán nők mentális állapotára is rányomták a bélyegüket:

a jelentés szerint a megkérdezettek csaknem 8%-a ismert olyan lányt vagy nőt, aki öngyilkosságot kísérelt meg.

A korlátozások és a gazdasági nehézségek a családon belüli erőszak és a lányok kényszerházasságának növekedéséhez is vezettek – áll a jelentésben. A tálib szóvivő elismerte a nők oktatásának problémáit, azonban tagadta azt, hogy ki lennének tiltva a munka világából; elmondása szerint sokan dolgoznak közülük egészségügyben, oktatásban, rendőrségen és útlevélirodákban is. De a valós helyzet közel sem  rózsás: az iszlám törvények szerint nőket csak női orvosok láthatnak el, viszont az ő számuk véges, és nincs utánpótlás, így egyre többen nem jutnak hozzá a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, és vesztik életüket emiatt. A Human Rights Watch szerint azonban a táliboknak viszont teljesen megfelel ez a helyzet.

Nem női, hanem társadalmi elnyomás

Irán sok mindenben különbözik Afganisztántól: míg utóbbiban a társadalom konzervativizmusa miatt alakult ki a jelenlegi rendszer, Iránban nem beszélhetünk ilyen jellegű női elnyomásról. „A közösségi terekben jelen vannak a nők – magyarázza Wagner Péter külügy-szakértő. – Ha kimegyünk egy iráni utcára, ugyanúgy ott vannak, mintha itt Magyarországon járkálnánk, és például több nő jár náluk (is) egyetemre, mint férfi.  Tehát ebből a szempontból nincsen női elnyomás. Ami az iráni rezsimnek a nők kapcsán fontos, hogy a

nyilvános közösségi terekben szétválasszák a nemeket, tehát a stadionban ne szurkoljanak együtt, a koncerten ne üljenek együtt a férfiakkal, illetve rákényszerítsék az iráni nőkre azokat a konzervatív öltözködési normákat, amiket viselkedési normákat, amit ők helyesnek tartanak.

Ilyen például a kötelező fátyolhordás is. Azonban vannak iráni nők, akik boldogan hordják ezt a kendőt, de leginkább a nagyvárosokban az a tendencia, hogy ezt nagyon lazán kezelik. Viszont ne felejtsük el, hogy Irán lakosságának a fele-háromnegyede városokban lakik, szemben Afganisztánnal, ahol a lakosság mindössze 10 százaléka vagy 20 százaléka él városokban, így az utóbbi sokkal konzervatívabb ebből a szempontból is. A fátyolviselés hordására vannak kampányok néhány hétig, amikor fokozottan is ellenőrzik mindezt, de főleg az értelmiségiek és a fiatalok egyáltalán nem tartják be olyan szigorúan az utasításokat.” A napokban nagy port kavart a hír, hogy ez változhat: hároméves átmeneti időszakra megszavazta az iráni parlament szerdán azt a törvényjavaslatot, melynek értelmében sokkal szigorúbb büntetést – akár börtönt is – kaphatnak azok a nők, akik megszegik a fejkendő viselésére vonatkozó szabályokat. A szakértő azonban úgy véli, hogy bár úgy tűnhet a híradásokból, ő szerinte

az iráni helyzet elsősorban nem „nőprobléma”, hanem társadalmi vagy politikai elnyomás.

Szegénység és etnikai elnyomás

Alig egy éve pont egy nem „megfelelően” viselt fejkenő az, ami miatt már csaknem egy éve tüntetések zajlanak Iránban: 2022 őszén a huszonkét éves, kurd nemzetiségű Mahsza Aminit szabálysértés miatt tartóztatta le az erkölcsrendészet (egy olyan speciális egység, amely a nőkre vonatkozó szigorú öltözködési szabályokat, például a kötelező hidzsáb-viselést felügyeli) Teheránban, majd a lányt egy úgynevezett „átnevelési” központba szállították, ahol tisztázatlan körülmények között életét vesztette. A hivatalos álláspont szerint spontán szívinfarktus miatt halt meg, ám a jelentések arról tanúskodnak, hogy brutálisan összeverték az intézkedés során.

A tüntetések Amini temetésén kezdődtek az iráni Kurdisztán tartományban, majd végigsöpörtek az ország nagy részén, és összecsapásokhoz vezettek a biztonsági erőkkel, amelyek megpróbálták elfojtani őket.

Wagner Péter szerint a lány halála és a kendőkérdés csak berobbantotta azt a hagyományosan meglevő feszültséget, ami már évek óta feszítette az országot, melynek oka elsősorban a rendkívül rossz gazdasági helyzet és a szegénység. „Irán szankciók alatt áll, ami miatt szenved a helyi gazdaság, hogy tudjon növekedni, hogy az emberek jobb legyen. Másrészt Mahsza Amini kurd származású volt, ezért ezeknek az utcai tüntetéseknek volt egy ilyen aspektusa is, mert a kurdoknak mindig volt egy szeparatista törekvésük, és folytonos harcban állnak az iráni rezsimmel.”

Az elmúlt egy évben a tüntetésekhez több híresség, köztük színésznők csatlakoztak, akik nyilvánosan is fedetlen fejjel mutatkoztak. Világszerte több helyen is utcára mentek az intézkedések ellen tüntetők, amelynek keretében ismert színésznők vágták le a hajukat, hogy ezzel is kimutassák az iráni nőkkel való együttérzésüket. A hatóságok idén júliusban jelentették be, hogy újraindítják a fejkendő viselését ellenőrző őrjáratokat. Egyébként Iránban az 1979-es iszlám forradalom nyomán tették kötelezővé a hidzsáb hordását, és az elmúlt időszakban a rezsim egyre csak keményedett.

A tüntetőkkel szemben rendkívül szigorúan lépnek fel a hatóságok: jelentések szerint tavaly szeptember végén a rendőrség halálosan megsebesítette Hadisz Nadzsafit, egy húszas éveiben járó iráni influenszert is, ami még inkább fokozta a feszültséget, majd a teheráni bíróság vasárnap halálra ítélt egy tüntetőt, további öt ember börtönbüntetést kapott a közrend megzavarására irányuló összeesküvés miatt. Januárban pedig mi is beszámoltunk arról, hogy az elfogott tüntetőket megalázó kínzásoknak vetik alá, és mindössze 15 perc alatt hoznak ellenük ítéletet, ami sokszor több évtizednyi börtönt vagy éppen halált is jelenthet.

Az oktatásban – Afganisztánnal ellentétben – még részt vehetnek a nők, bár sok konzervatív ezt nem nézi jó szemmel: emberi jogi csoportok és kormányzati tisztviselők szerint 2022 novembere és 2023 márciusa között több tucatnyi iskolában, mintegy 7000 diáklányt mérgezhettek meg egyelőre ismeretlen tettesek. Bár az iráni vezetőség szigorú büntetést ígért az elkövetőknek, egyre több nemzetközi kritika is érte őket amiatt, hogy a mérgezéses esetek kapcsán csak nagy késlekedéssel reagáltak.

De nem csak a kendőviselési szabály szigorodott Iránban: tilos az alkoholfogyasztás, az alkoholtartalmú italok és kábítószerek birtoklása, az „iszlámellenes öltözködés”, valamint az ellenkező neműek iránt történő nyilvános szeretetnyilvánítás bűncselekménynek minősül. A nem muzulmán férfiak és muzulmán nők közötti kapcsolatok, valamint a házasságtörés és a házasságon kívüli szex is illegális, a szexuális kapcsolatokat ábrázoló DVD-k és a fedetlen nőket bemutató magazinok tiltottak. Az illegális kábítószerek birtoklásáért, használatáért vagy kereskedelméért Iránban súlyos büntetések járnak, és az elítélt elkövetők hosszú börtönbüntetésre és súlyos pénzbírságra számíthatnak, az országban évente több kivégzés is történik kábítószerrel kapcsolatos vádak alapján. A tánc (főleg a nyilvános helyen történő, és ha nők az „elkövetői”) több mint 40 éve illegális az országban vallási okokra hivatkozva, miután az 1979-ben hatalomra jutó rezsim szerint elősegíti a nemek keveredését. Emiatt sokan a táncot választják a tiltakozásuk kifejezésének eszközéül, mint ahogyan az a fiatal pár, akik az Instagramra is feltöltött akciójuk miatt fejenként 10 év börtönt kaptak. 

A „bűnös” videóból a BBC közölt részleteket (a tánc 0:11-től látható):

És hogy mikor lesz a tüntetéshullámnak vége, és győzhetnek-e a tiltakozók, a szakértő pesszimistán nyilatkozott. „Iránban a tüntetők vannak kisebbségben, a rezsimnek nagy a legitimitása. Milliószámra vannak, akik betartatják a konzervatív vallási, társadalmi értékeket, ami szerintük helyes. És biztos vagyok benne, hogy milliószámra vannak olyanok is, akik sehogy nem gondolkodtak, egyszerű, tanulatlan emberek, akik csak azt szeretnék, hogy legyen meg a napi betevőjük, és ne legyenek ilyen tüntetések, amik csupán »értelmiségi problémák« számukra.”

Kiemelt kép: Tüntetők X-szel a szájukon állnak ki az iráni nők mellett 2022. december 17-én Torinóban, Olaszországban – Stefano Guidi/Getty Images