Városi lakóként naponta akár több alkalommal is használunk mozgólépcsőt. Nemcsak a metróhoz vagy az aluljárókba szállunk alá velük, de a bevásárlóközpontok, egyes középületek emeletei közt, és a reptereken, pályaudvarokon is igénybe vesszük ezeket. Egy-egy huncut pillanatunkban mindannyian elgondolkodtunk már, mi lenne, ha egy unalmas vagy épp bosszantó munkanap végén csak úgy megnyomnánk a vészleállítót, vagy ha nagy rössel lecsúsznánk a gumiszalagon, vagy ha csak fordítva indulnánk el a lépcsőn. Ne is gondolkodjunk ilyesmit, szigorúan tilos ilyesmit csinálni.
Azon viszont érdemes lehet tűnődni, hogy vajon milyen célt szolgálnak a lépcsősor melletti kefék (az úgynevezett láblemezi terelőkefék)? Bár adja magát, hogy az ember cipőtisztító alkalmatosságnak gondolja ezeket (és valamennyire egyébként tényleg leviszik a sarat), valójában nem a lábbelik ápolására valók, sőt, tulajdonképpen egyáltalán nem kellene oda kapartatnunk a sarat a cipőnkről. De akkor mégis mi a csudára valók?
A mozgólépcsők keféje és a biztonság
A mozgólépcsőkefék valójában biztonsági okokból vannak ott, ahol. Egyrészt ezek a sörték távol tartják a cipőket, lábakat, hosszú szoknyákat és laza ruhákat, az egyébként a lépcsősor és annak oldalfala közt lévő keskeny, de sunyi résektől. Miért van szükség a távolságtartásra? Nos azért, mert a résbe könnyen beleszorulhat ez-az. Ha csak egy ruha akad bele, az is nagyon bosszantó kellemetlenség, viszont ha egy babakocsi kereke vagy épp egy kisgyerek szandálból kilógó lábujja, vagy idős ember botja csúszik be, annak akár tragikus következménye is lehet. A kefék persze nem képeznek olyan erős gátat, de arra jók, hogy
hozzájuk érve az ember odébb kapja a lábát, vagy legalábbis figyelme legyen arra, hogy nagyon a lépcsősor szélén áll.
Biztonsági funkció még, hogy a sörtekerítés megakadályozza azt is, hogy mindenféle szennyeződés, szemétdarab essen ugyanebbe a résbe. Ez utóbbi ugyanis működési rendellenességhez, sőt balesethez is vezethet. Nem is akármilyenhez!
1987-ben a londoni metróban következett be robbanásos baleset, amit a szeméttel való túltelítődés okozott (a beesett hulladék és összegyűlt olaj egyszerűen lángra lobbant) ami összesen 31 ember halálához vezetett. A kefék a bedobált, beeső szemét legalább egy részét felfogják, így az időről-időre kötelező tisztítás és karbantartás során valamivel kevesebbet kell bíbelődni vele.
Óvjuk a kutyákat a mozgólépcsőn!
A mindennapi közlekedés során gyakran a kutyák is gazdáikkal tartanak. Sokan tudják, ám nem mindenki, hogy a négylábúakra különösen veszélyes lehet a mozgólépcsőzés. A szerkezet ugyanis könnyen becsípheti az állat szőrét, farkát, sőt akár a lábai is beakadhatnak, és akár a karmaikat is leszakíthatja. Ezekre a veszélyekre a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) is felhívja az állattartók figyelmét. Ha kutyánk nagytestű, és nem tudjuk felemelni, a mozgólépcső helyett válasszuk a klasszikus lépcsősort vagy a liftet. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, megkérhetjük a BKK személyzetétől, hogy használhassuk a tartalék, vagyis az éppen álló mozgólépcsőt.
Mi van a mozgólépcső alatt?
Ha azt már tudod, mire jó a kefesor, talán felmerül benned, mi van vajon a lépcsősor alatt. Karbantartások során (bár gondosan el szokták fedni a munkaterületet), látható, hogy a lépcsősor alatt egy azt mozgató, bonyolult fogaskerekekből és zsinórokból álló rendszer van, ami minden nap sok-sok órán keresztül, fáradhatatlanul forgatja körbe a lépcsősort. Amikor az ember így kibontva látja az (egyébként körülbelül harminc méter/perces sebességgel közlekedő) szerkentyűt, még inkább megerősödik benne az érzés: nem volna jó, akár csak szoknyánk szélével is beleakadni.
Mozgólépcsős érdekességek
Szeretnél még többet megtudni a mozgólépcsőkről? Most figyelj!
- Bár a mozgólépcső ma már mindennapos használati tárgyunkká vált, itthon még száz éves sincs. 1931-ben történt, hogy a Corvin Áruházban üzembe helyezték az első ilyen szerkezetet.
- A mozgólépcsőfóbia létező és nem is annyira ritka állapot. A mozgólépcsőfóbiás emberek félnek mozgólépcsővel utazni, vagy azért, mert nem érzik stabilnak, eleséstől, vagy beeséstől tartanak, vagy valamilyen más, megmagyarázhatatlan okkal magyarázzák, hogy nem szállnak fel. Én a mindennapokban elég jól elboldogulok a lépcsőkkel, de megmondom őszintén, a Széll Kálmán téri metrómegálló extra hosszú lépcsőjén nekem se mindig esik jól leereszkedni.
- Az első mozgólépcsőt (minden valószínűség szerint) a gízai Nagy Piramis építésénél alkalmazták. A monumentális piramis építése során több mint 2 millió kőkockát fektettek le fatörzsekre, és lassan gurították őket felfelé az építési területet körülvevő mesterséges földhidakon. A szállított súly alatt gördülő kerekek mozgása (hogy mindig előre rakták azt, amin a rakomány vége már átgördült) lett a mai mozgólépcsők működésének egyik alapelve.
- A ma ismerthez már jobban hasonlító mozgólépcsőt 1859-ben alkotta meg az amerikai Jesse Reno. Ez a kivitel még gőzzel hajtotta meg a 25 fokos szögben mozgó lépcsős szállítószalagot.
- A világ leghosszabb metrós mozgólépcsői a szentpétervári földalatti állomásain találhatók. A leghosszabb kültéri fedett mozgólépcsőrendszer pedig a Central–Mid Levels mozgólépcső, amely egy 18 mozgólépcsőből és három mozgójárdából álló rendszer: Hongkong Központi kerületét (Central District) köti össze a Mid-Levels negyeddel. 800 méter hosszú és 135 méter szintkülönbséget hidal át.
- A világ legrövidebb mozgólépcsője pedig Japánban van bevásárlóközpontban. Mindössze öt lépcsőfokból áll, és csak mintegy 83 cm-es függőleges emelkedés jellemzi.
- Új-Delhi metróállomásain a mozgólépcsőkön száriőröket helyeztek el. Ezek a mi keféinkhez hasonló funkciójú távtartók megakadályozzák, hogy a laza ruhák beszoruljanak a mozgólépcsőkbe.
Kiemelt kép: Getty Images