A 46 éves jogi szakember bejegyzésében arról írt, hogy egy ALS-ben, azaz amiotrófiás laterálszklerózisban szenved, és hogy szeretné elkerülni a betegséggel óhatatlanul együtt járó méltatlan kiszolgáltatottságot, ezért (az itthon jelenleg illegális) aktív eutanáziáért küzd.
A betegség, mellyel idehaza évente mintegy 500 ember diagnosztizálnak (és aminek világszerte egyik legismertebb érintettje a 2018-ban elhunyt Stephen William Hawking), egy az akaratlagosan mozgatható izmokat beidegző agyi és gerincvelői mozgató idegsejtek pusztulásával járó gyógyíthatatlan kór. Kései stádiumaiban az érintett beteg gyakorlatilag csak a vegetatív létezésre képes, a halált pedig a légzési funkciók leállása okozza. A betegség a méltó életet fokozatosan ellehetetlenítő stációi azért is nagyon ijesztőek, mert a kognitív képességeket nem érintik, azaz a beteg a teljes mozgásképtelenségig terjedő szakaszokon tiszta fejjel megy végig.
A betegségnek jelenleg nincs olyan kezelési módja, mely azt vissza tudná fordítani. A különféle gyógyszeres kezelések: a fizioterápia, beszédterápia, a gyógytorna, majd az asszisztált lélegeztetés csak a lefolyást tudják valamelyest lassítani, illetve hozzájárulhatnak az életminőség szinten tartásához, de sajnos csak ideig-óráig odázzák el az elkerülhetetlent. Az alkotmányjogász posztjában annak a szilárd meggyőződésének adott hangot, hogy egy olyan helyzetben, amikor a betegség kilátásai ennyire nyilvánvalók, elkerülhetetlenek és lesújtók, az embernek joga van értelmetlen szenvedés helyett méltósággal befejezni az életét.
Méltón élni
Azaz csak joga lenne. Hazánkban ugyanis jelenleg a törvényi szabályozás nem teszi ezt lehetővé. Az úgynevezett aktív eutanáziát ráadásul területen kívüli hatállyal tiltja, azaz magyar állampolgárok számára külföldön is ellehetetleníti, és büntetőjogi eszközökkel szankcionálja. A gyógyíthatatlan betegeket itthon kizárólag az ellátás visszautasításának jog illeti meg, bizonyos körülmények fennállása esetén.
„A cselekvőképes beteget (…) megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné – fogalmaz az 1997-es egészségügyi törvény, ami arra is kitér, hogy „a visszautasítás csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja és egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak következményei tudatában hozta meg.”
Az életvégi döntésekkel kapcsolatos kérdések világszerte az érdeklődés középpontjában állnak.
Arról dönteni, hogy szeretnénk-e magunkat vagy szeretteinket kitenni annak, amivel gyógyíthatatlan betegségünk jár, egyesek szerint a méltóságteljes halálhoz való jog, mások szerint viszont a legalizált gyilkosság felé vezető csúszós lejtő.
Az álláspontok uniós szinten sem egységesek, míg például idehaza bűncselekménynek minősül az asszisztált aktív eutanázia (azaz például életet kioltó szer beadása a beteg kérésére), Svájcban akár a depresszióval küzdő betegek is élhetnek az asszisztált öngyilkosság lehetőségével, Olaszországban pedig (ahol 2019 óta szigorú szabályozás alapján legális az eutanázia) épp tavaly teremtett precedenst egy 44 éves beteg esete, aki 12 éve élt lebénulva, és aki végül otthonában, saját magának egy gombnyomással beadva a szert vethetett véget az életének.
Dr. Karsai Dániel a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult ügyével kapcsolatban, a Bíróság pedig helyt adva a sürgősség iránti kérelmének 2023. november 28. napján nyilvános tárgyalást fog tartani az ügyben. Dr. Karsai úgy fogalmaz, hogy ügyét társadalmi párbeszéd indítására szeretné használni, mégpedig úgy, hogy abban minden értelmes, a különböző álláspontokat maximálisan tiszteletben tartó egyeztetés alakuljon ki.
Lesz mit tárgyalni
Az alkotmányjogász posztjának már most hatalmas visszhangja (bejegyzése közzétételének másnapján sajtós kellett fogadnia, hogy kezelhessék az elképesztő mennyiségű megkeresést) arra utal, hogy nemcsak érzékeny és megosztó, de tömegeteket foglalkoztató problémára világított rá.
Az ügyet övező érdeklődés éppúgy szélesnek tűnik, mint ahogy az abortusszal kapcsolatos tavaly bevezetett szigorítások is megszólalásra késztették a két tábor (abban az esetben abortuszellenesek és választáspártiak) képviselőit, és tulajdonképpen hasonló a két látszólag eltérő kérdés kapcsán felvetett kérdés is. Kinek van joga rendelkezni az emberi életről?
Az egyes ember személyes esetén jócskán túlmutató ügyben az elkövetkező hetekben bizonyára nagyon sokféle véleményt lehet majd olvasni, és reménykedhetünk benne, hogy ebben a fontos témában valóban megfelelő nívójú beszélgetés indul majd el. Ha minden jól megy, nemcsak az érintett betegek és családjaik kapnak akár jogi, akár lelki támogatást, de mi, akik csak kívülről szemléljük az ügyet, és magunkat az eutanáziát feltétel nélkül ellenzők vagy támogatók körébe soroljuk is, árnyalni fogjuk saját véleményünket.
Például úgy, ahogy ebben a korábbi cikkünkben Hulej Emese és Bus István tette.
Kiemelt kép: Getty Images