Húszas éveimben részt vettem egy távoli ismerősöm leánybúcsúján. A szokásos körök, azaz chippendale bérlés, fátyolban zajongás és vonulás az utcán, valamint lerészegedés után a menyasszony bevallotta, hogy több mint egy éve nem feküdt le a férjével.

Könnyes szemmel kérdezte a buli résztvevőit, hogy szerintünk nagyon gáz-e. Igen – felelte kórusban az ittas lánysereg. Mindenki kellően fiatal, naiv és persze részeg volt ahhoz, hogy őszinte döbbenetének adjon hangot. Az esküvő végül lezajlott, a házasság kevesebb, mint egy évig tartott. A felek azóta boldogan élnek mással. Mondhatjuk, hogy az ő történetük happy enddel zárult, még időben zátonyra futott a kapcsolatuk, nem lett belőle gyerek, elvesztegetett évek, vagy akár évtizedeken át tartó boldogtalan együttélés, amit sokan – tévesen – családnak neveznek. De számtalan esetben nem ez történik. Sok, egyre több párkapcsolat van, amelyben a felek már a házasság, a családalapítás előtt vagy nagyon az elején elvesztik a szexuális vonzalmukat egymás iránt, és ezt a problémát a szőnyeg alá seprik. Úgy folytatják a közös életüket, mintha minden rendben volna, és így vállalnak gyereket is. És mivel a természet törvényei ezt nem támogatják, a szexuális élet nélkül élő párok egyre rezzenéstelenebb arccal fordulnak termékenységi klinikákhoz, hogy valaki elvégezze helyettük ezt a nem elhanyagolható lépést, azaz valaki csinálja meg nekik a gyereket. Mert nekik nincs idejük, kedvük, és/vagy türelmük hozzá.

Utolsó esély vagy luxuskitérő?

„Az ilyen kapcsolatot úgy szoktam hívni, hogy házasság extrák nélkül – mondja pszichológus szakértőnk, Páli Patrícia. – Amit pedig csinálnak, azt hobbilombikozásnak neveztem el.

Lombik és lombik között hatalmas különbség van. Akik számára tényleg orvosi szükséglet az, hogy lombik programban vegyenek részt, azoknak ez az utolsó esélyt jelenti.

Ők már túl vannak egy érzelmileg és fizikailag is nagyon fájdalmas folyamaton, bennük megvan az az érzés, hogy mindent megtettek, amit lehetett. Ezekben az emberekben, nőkben és férfiakban mély és elkötelezett vágy van arra, hogy szülővé váljanak, számukra egy érzelmileg megalapozott és fájdalmas út vége a lombik. Mialatt ezek a párok eljutnak ebbe az »ez az utolsó esélyem« állapotba, a legtöbb esetben nagyon erős együttműködés és kapocs alakul ki köztük” – mondja szakértőnk, és azt is hozzáteszi, hogy ezzel szemben a hobbisták amolyan luxuskitérőként kezdik el ezt a megoldást választani, amivel az érzelmileg amúgy is stigmatizált és fájdalmakon végigmenő párokat még inkább stigmatizált helyzetbe hozzák. (A WHO jelentése szerint globálisan 6-ból 1 embert érint a terméketlenség.)

Fotó: Getty Images

„Az evolúció nagyon jól kitalált rendszer, és nem véletlenül épít fel folyamatokat – folytatja Páli Patrícia. – Hiszen az ember sokszor a folyamat közben érik meg arra az adott dologra, ami felé tart. A szexualitás, az intimitás a házasság fontos része, illetve fontos nyitóakkordja annak, hogy párok családot alapítsanak. Ez nem megkérdőjelezhető. Hiszen ebben van benne az az egymásra odafigyelés és az a közös akarat, ami megadja a stabilitást ahhoz, hogy gyarapodjunk, illetve megteremti azt a fizikai és érzelmi közeget, amelyben magabiztosan kimondhatjuk, hogy a családunk bővülni fog, és a gyereknek, aki érkezik majd, lesz helye ebben a közegben.”

Ha nincs szex, akkor mi van?

Azzal a jelenséggel nagyon gyakran találkozunk, hogy a gyerek érkezése után megváltozik, sok esetben eltűnik a pár szexuális élete. De ha ez már akkor megtörténik, amikor még ott sincs a gyerek, az nagyon sok kérdést vet fel. Van ugyebár egy technikai oldala, hogy lehetetlenné teszi azt, hogy a gyerek természetes úton megfoganjon, de ha nincs jelen az intimitás a kapcsolatban, az sokkal messzebbre vezető kételyeket ébreszt… ha ébreszt, és nem folytatnak a felek struccpolitikát. „A hobbilombikozók ezeket a kérdéseket nem gondolják meg – mondja szakértőnk. –

Nem történik meg annak a kérdésnek a feldolgozása, hogy hogyan jutott ide a kapcsolatunk?

Sokan úgy akarják megúszni, hogy a párkapcsolati armageddonukkal kelljen foglalkozniuk, hogy fedősztorinak összehoznak egy gyereket. Az érzelmi kapcsolódásnak nagyon sok színtere van. Egyrészt egy helyen élünk, fizikai kapcsolódás van közöttünk, másrészt van egy közös érzelmi alapunk, harmadrészt ott van az intimitás, a szexualitás, ami megadja azt a szintet, hogy mi tényleg összatartozunk, nemcsak egy bérleményen osztozunk. Ha erre nem tudunk időt szakítani, sem fizikailag, sem érzelmileg, akkor nagy kérdés, hogy mi a célja és funkciója a gyereknek, akit az arra kiszabott intézmény összelögyböl nekünk. A hobbilombikozók nem adják meg azt a kezdetet a gyereküknek, hogy érezze azt a biztonságot, hogy mind a két szülője elkötelezett, aki időt és energiát tesz abba, hogy ez az új élet létrejöjjön. A leggyakoribb kifogás, hogy nincs időnk. De ha erre nincs időnk, akkor amikor ott lesz a gyerek, hogyan lesz idő rá? Miről szól a kapcsolat, mire kell ez a gyerek? Mekkora a rizikója annak, hogy még nagyobb éket ver majd közénk? A hobbilombikozók ezek alól a kérdések alól húzzák ki magukat” – zárja le a gondolatot Páli Patrícia.

Fotó: Getty Images

Hova csöppen ez a gyerek?

Ma már tudományos tény, hogy a gyerekek személyiségének alakulása a fogantatás pillanatában kezdődik, és a magzati lét kilenc hónapja erre nagy hatással van. Tudjuk, hogy a nem várt gyerek traumatizálódik, de a terhesség alatti párkapcsolati gondok sem hagyják érintetlenül a babát. Szakértőnk szerint egy intimitás nélküli kapcsolatban vállalt gyerektől a szülők a háborítatlan életkezdet lehetőségét veszik el. „Egy baba érkezése lelki szempontból bonyolultabb dolog, mint maga a szexuális aktus – mondja Patrícia. –

Ha ezeket a lelki akadályokat nem akarjuk tudomásul venni és felszámolni, hanem odaadjuk a feladatot az orvostudománynak, hogy segítsen ezt a részt átugorni, akkor egy érzelmi időzített bombára tesszük rá a születendő gyereket.

Ez mérhetetlen felelőtlenség vele szemben, mert nem meleg családi fészek fogja várni, hanem ugyanazon lakcím alatt élő emberek csoportja, akik között a megosztottságot egy gyerek érkezése szinte biztos, hogy csak még jobban felnagyítja.”

Babaillatú illúzió

Bárki bármit mond, sajnos napjainkban is teljesen igaz, hogy egy családos ember társadalmi presztízs értéke még mindig magasabb, mint egy egyedülálló gyerektelené.

Sokakat ez motivál arra, hogy bármi áron családot alapítsanak. „Ha nem akarjuk belátni, hogy nincs közünk egymáshoz, akkor egy hobbilombikozással előállított gyerek tökéletes eszköze lehet, hogy elodázzuk saját kapcsolati reménytelenségünk feldolgozását – teszi hozzá szakértőnk. – Olyan ez, mint egy hallgatólagos szerződés: nem beszélünk róla, hogy rosszul vagyunk, összehozzuk a gyereket, és bármikor odatoljuk mint ellenérvet, ha bárki megkérdőjelezné a kapcsolatunkat. És bár a lombikhoz társul az a stigma is, hogy valami baj van, de közben jár vele egy védettség is, hogy senki nem fogja firtatni a hátterét, hiszen nagyon szenzitív téma. Senki nem fogja megkérdezni, hogy amúgy szexeltek ti eleget?”

Érdemes ezeket a kérdéseket átgondolni, mielőtt a hobbilombikozás olyannyira beépül a köztudatba, hogy már magától értetődő választás lesz. Jelen helyzet szerint ugyanis arrafelé tart.

Kiemelt kép: Canva