Hetek óta a Velencei Filmfesztivál Orizzonti szekciójának fődíját elhozó magyar filmtől hangos az itthoni, és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a külföldi filmes sajtó. Reisz Gábor harmadik filmjének diadalmenete azonban itt még messze nem ért véget. Az alkotás azóta már az Európai Filmdíjért versenyez, az óriási kritikai- és közönségsikerről nem is beszélve, melynek még nagyobb kontrasztot ad a keserédes, ám mégis árnyaltan felvázolt társadalmi téma és a mindössze húsz napos forgatás jól ismert körülményei.
A rendező közéleti tematikát is behozó játékfilmje azonban annak ellenére, hogy egy maroknyi stábbal és még annál is kisebb büdzsével készült, lélekben valamennyiünket gazdagabbá tett, éppen úgy, ahogy az elmúlt évek rangos nemzetközi díjátadói, ahol rendre hazai sikereknek tapsolhattunk. A tervezett magyarországi bemutatóval egy időben beszélgettünk a rendezővel, aki többek között azt is elárulta, milyen érzés volt díjazottként állni egy nemzetközi fesztivál színpadán, míg a magyar filmek külföldi megítélése kapcsán Ronyecz Antónia Dániában élő, nemzetközi filmértékesítéssel foglalkozó szakember számolt be tapasztalatairól.
Miben rejlik a magyar filmek sikere?
Hét éve már annak, hogy Nemes Jeles László filmje, a Saul fia harmincötév kihagyás után – az azt megelőző magyar Oscar-nyertes az 1981-es Mephisto volt – elsőként nyerte el az akadémia díját, s bár történtek azóta változások a hazai filmiparban, még számtalan további alkotással feltettük magunkat a filmes világtérképre. Elég, ha olyan vászonra vitt emlékezetes történetekre gondolunk, mint a legjobb élőszereplős rövidfilmnek járó Oscarral jutalmazott Mindenki, a Gera Marinának Nemzetközi Emmy-díjat hozó Örök tél vagy a Testről és lélekről, ami a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválról hozta el az Arany Medve-díjat. Természetesen a külföldi fesztiváldíjazott magyar filmek sora a végtelenségig folytatható, és akkor még nem is beszéltünk a Saul fia előtti idők kultikus alkotásairól, vagy Hollywood legendás magyar származású alapítóiról. De vajon miben rejlik a magyar filmek sikere?
Nemes Jeles László és az Oscar-díj (Fotó: Dan MacMedan/WireImage)
„Nehéz lenne pontosan megmondani, mert ez nagyon szerteágazó” – kezdi a gondolatot Antónia, aki szerint magyarként alapvetően úgy gondolunk magunkra, mint kitartó, keményen dolgozó emberekre, másrészt a legtöbb magyar film egészen sajátos világot ábrázol, ami valahol lenyűgöző élményt nyújt más európai közösségeknek.
„Sok magyar film, rendező ismert és szeretett szerte a világban, ráadásul köztudott, hogy már Hollywood kezdete óta jelentősen hozzájárultak a tehetséges magyar filmesek a nemzetközi filmipar fejlődéséhez.
Ami számomra talán a legtöbbjükben közös, az a hatalommal szembeni ambivalens viszony, az ellenszegülés egy formája. Ez szerintem olyan téma, amit Magyarországon az emberek jól ismernek, sokat olvastunk, tanultunk erről a jelenségről a történelmünk során, és ez tökéletes alapot ad az olyan egyedi megközelítésekre, mint ami például a Saul fiában vagy a Mindenki esetében érvényesül.”
Reisz Gábor szerint a magyar filmtörténet jelentős alkotásai miatt mindig van, lesz egy fokozottabb figyelem az újabb és újabb filmek iránt, mivel általánosságban ismeretes, hogy kiváló szakmai háttérrel és különleges alkotókkal készülnek. Bár hozzáteszi, a jelenlegi hazai filmhelyzet túlságosan komplikált ahhoz, hogy egységként tekintve lehessen erről véleményt formálni.
„A Saul fia egyébként különösen közel áll a szívemhez, mert azt a filmet a cannes-i bemutatón láthattam, ott ültem a közönség soraiban,
míg a Testről és lélekről számomra Enyedi Ildikó miatt fontos, mert a Filmművészeti Egyetemen a tanárom volt. De szeretem Hajdú Szabolcstól az Ernelláék Farkaséknált, ami egyébként Karlovy Varyban nyert díjat, vagy ott van Horvát Lilitől a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre, s bár nem tudom, szerepelt-e fesztiválokon, az utolsó magyar film, ami úgy igazán megütött, az a Larry volt.”
Enyedi Ildikó (Fotó: Maurizio Gambarini/Anadolu Agency/Getty Images)
A titok tehát ezek alapján mondhatjuk, főként a kemény munkában, a jól megválasztott nézőpontban és a kiváló alkotókban rejlik, ám az már kevésbé világos, mitől lesz egy filmből díjvárományos alkotás. „Ezt nehéz megmondani, inkább azt lehet tudni, az adott film melyik fesztivál profiljába illeszkedik leginkább. Egy európai művészfilm természetesen nagyobb eséllyel indul a Berlini Filmfesztiválon, mint a Golden Globe-on. Az elmúlt években részt vehettem a koppenhágai rövidfilm fesztivál szervezésében, ahol a beküldött filmekről szavaztunk, melyeknek mindenképp át kell mennie egy sor kitételen, mielőtt a zsűri elé kerül. A döntést minden esetben megelőzi egy technikai folyamat is, ami a képet, a hangot, a történetvezetést és a színészi teljesítményt értékeli” – fogalmaz Antónia, de az általa körülírt, díjátadókat körül lengő bizonytalanságot a velencei versenyprogram kapcsán a Magyarázat mindenre stábja is megtapasztalhatta.
Egy magyar film útja a fesztiválokig
Reisz Gábor a 2020-as SZFE-tüntetés kellős közepén sétálva fogalmazta meg magában az érettségin megbukó fiú történetét, akinek a zakóján maradt a kokárdája. „2021 végén kezdtem el írni a film forgatókönyvét Schulze Éva tanárommal közösen, akivel folyamatosan egyeztettünk a szerkezetről és a dramaturgiáról, tehát egy nagyon szoros írói folyamat révén jutottunk el oda, hogy 2022 augusztusában forgatni kezdtünk” – vázolja fel a kezdeteket a rendező, majd hozzáteszi, noha a színészekkel folytatott próbafolyamat megváltoztatta a dialógusokat, szeptemberre már a First Cut Lab nemzetközi programjában dolgozhattak a vágáson, ami felgyorsította az eseményeket.
Az utómunkát követően tavasszal a velencei bejutás lebegett a szemük előtt, miután a film átment a First Cut Lab előválogatójának szűrőjén.
„Folyamatosan előjött ez a számunkra beteljesültté vált álomkép, hogy mi lenne, ha a film Velencében mutatkozhatna be,
és májusban tudtuk meg Berkes Juli producerrel a nagy hírt, ami az egész stábnak mindenképp az egyik legnagyobb nemzetközi elismerése. Sokkolt bennünket, és még azóta is feldolgozás alatt van.” Reisz Gábor azt mondja, Julival gyakran elhessegetik a jövő alakulásának kedvezőbb verzióit, de a jobbnál jobb külföldi kritikák mellett már ők sem mehettek el szó nélkül, és szép lassan megengedték maguknak az örömteli várakozás izgalmát.
Fotó: Vajda Réka
„Velencében nagyon jól sikerült a vetítés, és a kritikák is azt erősítették, hogy bármennyire a magyar nézőknek készült ez a film, mások számára is működik, mi pedig elkezdtünk azon gondolkodni, mi van akkor, ha kapunk valamilyen díjat.”
Gáborék már visszatértek Velencéből az ottani vetítést követően, és a stábtagokkal a miskolci bemutató benyomásairól beszélgettek, amikor megérkezett a telefonhívás. „Pénteken délután hívták a Julit, hogy vissza kell mennünk, és rá 24 órára ott voltunk Velencében a díjátadón, egészen elképesztő volt.
Egyik pillanatról a másikra ott találtuk magunkat sztárok és sztárrendezők között, előtte egy nappal pedig pont erről szólt a diskurzus – egy egyszerű keleti pályaudvari kocsmában ültünk –, amikor megcsörrent a telefon. Elkezdtem sírni örömömben.”
„Egy film útja a fesztiválokra nagyon különböző lehet” – válaszolja Antónia arra a kérdésünkre, milyen utat jár be egy mozgóképes alkotás a külföldi vetítésekig. „Egyrészt a legtöbb filmfesztiválnak megvan a maga profilja. Gondolok itt egy tematikai fókuszra, ami lehet műfaji sajátosság is. Ha egy feature filmet be szeretne nevezni valaki a rangosabb európai fesztiválokra – Berlin, Velence, San Sebastian stb. – meg kell felelnie az adott fesztivál követelményeinek, melyeket ők állítanak. Ami általában közös követelmény, az a premier státusz, vagyis nem lehetett előzetes nyilvános vetítés, sem online, sem moziban, az adott országban vagy világszinten, emellett a filmnek új produkciónak kell lennie, általában az elmúlt egy-két évből. Létezik egy platform, az úgynevezett Festival Freeway, ahová regisztrálhatják, feltölthetik a film adatait, továbbá a viewing copyt, vagyis egy megtekintésre alkalmas másolatot, ezt követően a legtöbb fesztivál már elérhető az adott díj befizetésével.”
Buda Flóra Anna nemrég Arany Pálmát nyert animációs filmjével szemben Gáborék nem kísérelték meg a pályáztatást, helyette a Proton Cinema Kft. tőkéjéből, világítás és egyéb technikai eszközök nélkül forgatták a filmet, amit Prikler Mátyás szlovákiai producerhez juttattak el. A szlovák támogatást az utómunkára fordították, ezt követően került az alkotás a már említett First Cut Lab nevű program révén a Velencei Filmfesztivál Orizzonti szekciójába, ami koránt sem az utolsó nagyobb állomás volt a film életében.
Sorban állnak a külföldi forgalmazók
Alberto Barbera fesztiváligazgató jelezte a stáb számára, hogy sajnálja, amiért nem sikerült a nagyversenybe kerülniük, de Reisz Gábor szerint a sztárok és kultikus rendezők között kevesebb figyelmet kaptak volna, főleg, hogy az Orrizonti szekcióban lehetőségük nyílt időpontot is választani a bemutatásra. Arra a kérdésünkre, milyen érzés volt magyar díjazottként kiállni egy nemzetközi fesztivál színpadára, elárulta, félelmetes volt, és az élmény feldolgozása azóta is zajlik.
„Nyilván valahol teher, hogy ki kell menni a színpadra, beszélni kell, de közben ott van bennünk, hogy ez kivételes pillanata az életünknek, feldolgozhatatlan. Utána még napokig nem tudtunk ezzel mit kezdeni, hordozgattuk a díjat ide-oda, de közben a személyes feldolgozás még most is folyamatban van.”
Kapcsolódó
Beköszönhet a mozi reneszánsza?
A Magyarázat mindenre vetítési időpontjai október 5-től kezdődnek országszerte, Reisz Gábor pedig reméli, minden magyar ember megnézi majd a filmet, ami természetesen nagyon sok nézőt jelent, de hangsúlyozza, ez nem csupán marketingfogás, hiszen a legtöbb filmkészítőnek ez a célja. „A magyar embereknek csináltuk, mert azt látjuk, hogy kezd megbetegedni a társadalom azáltal, hogy nem folytat beszélgetést egymással, ezen szeretne változtatni a film, ezért nagyon izgulunk, hogy milyen fogadtatása lesz. Ráadásul sokkal több moziban lesz látható, mint mondjuk a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan vagy a Rossz versek, ami valószínűleg a velencei díj miatti érdeklődésnek köszönhető. Ezt követően nagyon sok fesztivál vár még ránk, több ország is érdeklődik a külföldi forgalmazás iránt, úgyhogy sűrű félév elé nézünk.”
Legutóbb egyébként a Kulka János főszereplésével készült A játszma című magyar film sikerének is örülhettünk, mely a legjobb filmnek járó Violetta d’Argento-díjat nyerte el Olaszországban szeptember végén, de a jövő év márciusában megrendezésre kerülő Oscar-gáláról sem feledkezünk meg. A Kojot négy lelke című animációs filmet jelöli Magyarország a legjobb nemzetközi film kategóriában. A film producerével készült interjúnk itt olvasható.
Kiemelt kép: Luigi de Pompeis
