Mindent elárul a közbiztonság helyzetéről, hogy a mexikói San Fernando városát ellepő drogkereskedő bandák aligha igyekeztek elrejteni áldozataikat a nyilvánosság elől, és a kétezres évek elején a sötétített ablakú terepjárók megjelenése is egyre fenyegetőbbé vált a városban. A kartelltagok sokszor hagytak élettelen testeket a helyi országutak mellett – vagy éppen ott, ahol lövés érte a jobb sorsra érdemes embereket.
Ezt tették 2010-ben 72 közép-amerikai menekülttel is, akiket egy Egyesült Államokba tartó buszról rángattak le. A legkegyetlenebb bandaként elhíresült Los Zetas kartell válogatás nélkül gyilkolt, és váltságdíj reményében tört az ártatlan városlakók életére. A véletlenszerűség és kiszámíthatatlanság miatt rengetegen elhagyták a várost, aki pedig maradt, rettegve lépett az utcára.
A város határainál 2011-ben tömegsírokat is felfedeztek, ahol a hatóság emberei 193 ártatlan ember holttestére bukkantak. Később a bűz és a megsüllyedt talaj még több testre engedett következtetni a kemény és köves felszín alatt. Az eredetileg saját ruhaüzletet vezető Miriam Rodríguez Martínez jól ismerte ezeket a jeleket, mivel 2014-ben éppen egy ilyen helyen találták meg lánya, a 14 éves Karen maradványait. Amikor a lányt elrabolták, az ismeretlen tettesek kétszer is váltságdíjat követeltek az anyától, és a Rodrígez család hiába teljesítette minden követelésüket, szavukat egyszer sem tartották, Karen pedig soha nem térhetett haza.
A hatóságok segítségére nem számíthatott
A rendőrség és az állam korrupt képviselői gyakran kéz a kézben jártak a bűnbandák tagjaival – de ha mégsem, tehetetlenek voltak az agresszió mértékével szemben. A Zeta- és az Öböl-kartell évekig húzódó zavargásai miatt 5563 ember tűnt el nyomtalanul 2006 és 2016 között, a hatóságok munkája pedig lassan haladt – összesen 34 holttestet sikerült azonosítaniuk közel egy év alatt. Miriam jól tudta, hogy az elharapódzott helyzetben aligha számíthat segítségre, így amikor 2012-ben elrabolták és megölték Karent, a saját kezébe vette azt irányítást, és küldetésévé vált, hogy felkutasson mindenkit, aki érintett lehet lánya halálában.
Onnantól kezdve Miriam pisztolyt hordott magánál, és senki sem tudta megállítani. A szeretteiket kereső családokért kampányolni kezdett, két nonprofit szervezetet is létrehozott a gyermekeiket kutató anyákért, és közel ezer eltűnt emberről vezetett adatbázisát lobogtatva vette üldözőbe az illetékes hivatalnokokat – köztük az Egyesült Nemzetek Szervezetét (ENSZ) is. Egy olyan országban, ahol mindennapos volt az erőszak, és ahol oknyomozó újságírókat gyilkoltak meg, Miriam egy percig sem maradt csendben.
„Nem érdekel, ha megölnek. Aznap haltam meg, amikor meggyilkolták a lányomat. Véget akarok vetni ennek. Elintézem azokat, akik bántották őt, és nem érdekel, mit tesznek majd velem ezért”
– vallotta.
Eltűnt áldozatok hozzátartozói, valamint a Nemzeti Kereső Bizottság és a Nemzeti Gárda tagjai eltűnteket keresnek a mexikói Morelosban 2022. december 9-én (Fotó: Silvana Flores/Anadolu Agency via Getty Images)
Maga eredt a gyilkosok nyomába
A lánya erőszaktevői ellen személyes hadjáratot indított, és minden követ megmozgatott azért, hogy felfedje kilétüket. Egyikőjük becenevére emlékezett, amit a váltságdíj átadásakor hallott, így ez volt az első nyom, amin elindulhatott. A bandatagot végül a közösségi oldalakon is megtalálta, ahol azt is sikerült kiderítenie, hogy melyek azok a helyek a városban, ahol összefuthat vele. A férfit ezután megfigyelte, követte az utcán, kiderítette, hogy hol lakik, majd álruhát öltött és a szomszédjai bizalmába férkőzött. Amikor megbizonyosodott arról, hogy neki is köze volt a történtekhez, értesítette a rendőrséget.
Miután a férfi további neveket osztott meg a hatóságokkal, Miriam újra akcióba lendült: számtalan alteregót vett fel, többször is megváltoztatta külsejét, hamis személyigazolványokat szerzett, egyszer pedig választási képviselőnek is kiadta magát, hogy minél több információhoz jusson az elkövetők kilétéről.
Az évek során összesen 10 Zeta-tagot sikerült lebuktatnia, illetve lecsukatnia, akiknek egytől egyig köze volt lánya halálához.
Tekintve, hogy bosszúhadjáratával családtagjai is a Zeta látószögébe kerültek, és később az állami börtönből többen is megszöktek – köztük olyan kartelltagok is, akiket a segítségével kaptak el –, az aggódó nő védelmet kért a hatóságoktól. Bár azt állították, hogy kiküldenek egy ügyeletest, Miriam egyetlen alkalommal sem látott járőrt a házuk előtt – ahol végül 2017. május 10-én, anyák napján támadt rá egy fegyveres. A férfi tizenkétszer lőtt rá, Miriam pedig azonnal szörnyethalt a helyszínen.
Halála és bátorsága – amiről az általa vezetett akták, illetve a lebuktatott bűnözők vallomásai is mesélnek – némileg megváltoztatta San Fernandót. Az országot felháborította az erőszak, a büntetlenség, illetve a hatóságok közönye, amivel egy gyászoló édesanyának egyedül kellett megküzdenie. A történtek után a helyiek felbátorodtak, a város pedig egy bronz emléktáblát készíttetett az 56 évesen elhunyt Miriam tiszteletére. Munkásságát fia, Luis vitte tovább, aki a mai napig is támogatja a gyermekeiket kereső és gyászoló mexikói családokat. Bár a gyilkosságok száma az elmúlt 5-6 évben megduplázódott az országban, és közel sem ért véget a bűnbandák elleni küzdelem, Miriam Rodríguez elszántságának köszönhetően San Fernando régi önmagához képest valamennyivel csendesebb város lett.
Kiemelt kép: tüntetés 2023. szeptember 26-án Mexikóvárosban – fotó: Gerardo Vieyra/NurPhoto via Getty Images
