Nem szabad félvállról vennünk, ha megtudjuk, hogy gyerekünk bullying elszenvedője vagy szemtanúja! Ne söpörjük le az asztalról a kérdést annyival, hogy a gyerekek majd megoldják egymás között, elvégre mi magunk is túléltünk hasonlót. A bullyingnak bizonyítottan káros és hosszú távú következményei lehetnek, amelyek túlmutatnak a fizikai következményeken: érzelmi és mentális problémákat is tapasztalhatnak az áldozatok, beleértve a depressziót és a szorongást. 

Az első és legfontosabb, hogy legyünk tisztában azzal, hogy a mi gyerekünkkel is megtörténhet, hiszen amint a UNICEF 2022-es felmérése is rámutatott, a magyar középiskolások 85 százaléka számolt be arról, hogy már zaklatták az iskolában, 66 százalékukat pedig rendszeresen érte vagy éri fizikai, lelki vagy verbális erőszak kortársaitól – az érintettek fele ráadásul 6 és 10 éves kora között tapasztalt először kortárs bántalmazást az iskolában. Egy 6000 fős, 5–11. évfolyamos diákok körében végzett reprezentatív kutatás adatai alapján, amelyben az online bántalmazásra fókuszáltak, a megkérdezett diákok közel egynegyede volt érintett online bántalmazásban. A gyakorisági adatokat egy kb. 30-33 fős osztályra vetítve ez azt jelenti, hogy egy osztályban átlagosan van: 2 diák (nagyobb eséllyel fiú), aki részt vesz online bántalmazásban mint elkövető, 4 diák (nagyobb eséllyel lány), akit bántalmaznak az online térben, de többségüket offline is, és 2 diák, aki pedig mindkét oldalról érintett az interneten, emellett az iskolában is részese erőszaknak (iskolai bántalmazás, verekedés).

Mi fán terem a bullying?

A bullying mindig is velünk volt. Szinte mindenki fel tud idézni olyan emléket az általános- vagy középiskola éveiből, amikor elszenvedője, szemtanúja vagy akár elkövetője volt egy-egy csúfolódásnak, kiközösítésnek. Ma azonban az internet és azon belül a közösségi média elterjedése miatt az egész jelenség szinte teljesen kiszámíthatatlanná vált, ráadásul ma már szinte nincsen egyik a másik nélkül: minden második iskolában bántalmazott gyerek zaklatása az online térben is folytatódik. A közösségi média lehetővé teszi a zaklatók számára, hogy gyakorlatilag a nap minden órájában kínozzák áldozataikat, illetve általa sokkal nagyobb közönsége is lesz a bántalmazásnak, vele együtt pedig a szégyen is nagyobb lehet, amit az áldozatok éreznek.

Kinek a felelőssége?

Az angol bully (erőszakoskodik, megfélemlít, bántalmaz, terrorizál) szónál egy nyelv sem talált még kifejezőbb szót. Ez olyan ismétlődő viselkedésformát jelöl, amellyel egy gyengébb, egy magát megvédeni nem tudó diákot bántalmaznak – erőszakkal vagy akár szavakkal. Hogy kiből lesz bántalmazó vagy bántalmazott, arra nincsen kőbe vésett szabály, ahogyan arra sem, hogy mi indíthat el gyerekeket a bullying felé vezető úton.

„Fontos leszögezni, hogy kortárs bántalmazás alapvetően csoportjelenség – mondja dr. Jármi Éva pszichológus, a Hol A Helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központ alapítója, bullying szakértő. – Hogy ilyesmi visszatérően előfordulhasson, és hogy egy gyerek a bully szerepben rögzüljön is, abban nagy felelőssége van a csoportnak, vagyis a kortársközösségnek, és annak a vezetőjének. Tehát nem feltétlenül a szülő hibája, ha a gyerek elkezd bántani másokat.”

Persze ha ez ilyen egyszerű volna! A pszichológus azt is elmondta, hogy

a szülői viselkedéstől függ, hogy a gyereknek mekkora igénye legyen arra, hogy kortársai körében, bármi áron domináns szerepre akarjon szert tenni, így ezáltal potenciálisan bántalamazóvá váljon.

„A szülő felelőssége, hogy mennyire adta meg azt az elismerést, figyelmet, amire a gyereknek szüksége lenne ahhoz, hogy ezt ne máshol keresse. Illetve az egésznek az ellenkezője is kiválthatja azt, hogy valaki bully lesz. Tehát ha a gyerekkel azt éreztetik otthon, hogy mindenkitől extra figyelmet érdemel, ő a világ közepe, akkor ezt fogja elvárni, sőt megkövetelni a közösségében is.”

Mit tehetünk hogy a gyerekünk ne legyen bántalmazó?

„Fontos megadni a gyerekeknek azt a fajta biztonságérzetet, amelyből tudja, hogy igenis számít a véleménye. Ez azt jelenti, hogy egy szülő úgy gondoskodik a gyermekéről, hogy figyelembe veszi a gyerek érzéseit, de egyúttal azt is közvetíti, hogy ő az erős, aki irányít és akire támaszkodni lehet. A pozitív visszacsatolásokkal és az őszinte kommunikációval azt is segítjük, hogy tudjon másokra is figyelni, másokkal empatizálni – magyarázza dr. Jármi Éva. – Ez természetesen történhet példamutatással is. Például ha csinál valamit, akkor elmondjuk neki azt, hogy az a másiknak milyen érzés. Vagy csak felhívjuk a figyelmét arra, hogy a tetteinek következményei lesznek mások érzéseire. Ha ez megvan, akkor talán, amikor arra kerülne sor, hogy szeretne kiemelkedni a kortársai közül – akár mások lenyomása által – eszébe jut, hogy ezzel másokban rossz érzést okoz. Hosszú távon ennyit tudunk tenni.”

Fotó: Bodó Gábor/Generali a Biztonságért Alapítvány

Mit tehetünk, hogy a gyerekünk ne legyen áldozat?

Az UNICEF kérdésre vonatkozó útmutatója szerint a következő lépések fontosak abban, hogy biztonságban tudhassuk gyerekünket, vagy legalábbis abban nagyjából biztosak lehessünk abban, hogy elmondja, ha baj van.

1. Edukáljuk a bullyingról!

Ha egy gyerek tudja, hogy mi az a bullying, könnyebben felismeri majd, akár vele, akár mással történik. 

2. Beszélgessünk nyíltan és gyakran!

Minél többet beszélgetünk, annál inkább el fogja mondani, ha történik vele valami. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány példákkal hívja fel a figyelmet arra, hogy a megéléseikről kérdezzük őket általánosságok helyett. A „mi volt ma a suliban” helyett érdemes konkrétabb kérdéseket feltennünk. Például: „mi volt a legjobb dolog, ami ma történt?” Vagy „volt ma olyan helyzet, hogy unatkoztál, vagy olyan, hogy valaki segített neked?

3. Segítsünk példaképpé válni!

A bullyingnak három résztvevője van: az áldozat, az elkövető és a szemlélődő. Még ha a gyerekek nem is válnak a zaklatás áldozatává (vagy zaklatóvá), megelőzhetjük, hogy tétlen szemlélődők legyenek. Mégpedig azzal, hogy befogadóak, tisztelettudóak és kedvesek társaikkal szemben – akik ha tanúi lesznek a zaklatásnak, kiállhatnak az áldozat mellett, támogatást nyújthatnak és/vagy megkérdőjelezhetik a zaklató viselkedést.

4. Segítsünk a gyerek önbizalmának építésében!

Bátorítsuk, hogy csatlakozzon az általa kedvelt tevékenységekhez. Ez segít az önbizalomépítésben – számos kutatás bizonyítja, hogy az egészséges, kortársakkal kialakított hálózat védhet a zaklatás ellen.

5. Járjunk előtte jó példával!

Mutassuk meg, hogyan kell kedvesen és tisztelettel bánni másokkal, mégpedig úgy, hogy ezt tesszük a környezetünkben élőkkel. Ebbe beletartozik az is, hogy felemeljük a szavunkat, ha másokkal rosszul bánnak, és hogy nem beszélünk másokról azok háta mögött.

6. Legyünk része az online élményeinek!

Ismerjük meg a gyerek által használt platformokat, magyarázzuk el neki, hogyan kapcsolódik össze az online és az offline világ, és figyelmeztessük a különböző kockázatokra, amelyekkel online szembesülhet.

A sérülékenyek között is sérülékenyek

A legsebezhetőbb gyerekeket fokozottan fenyegeti a bántalmazás veszélye. Ők gyakran marginalizált közösségekből vagy szegény családokból származó-, fogyatékkal élő vagy éppen állami gondozásban élő gyerekek. Utóbbiak különösen kitettek a bántalmazás különböző formáinak, hiszen legtöbbször híján vannak annak az eszköztárnak, amely felvértezi őket az áldozattá válással szemben, illetve amivel meg tudják magukat védeni a megfélemlítéstől, bántalmazástól. A Generali a Biztonságért Alapítvány a Mosolyvadász program keretében éppen ezért a bullyingot helyezte idén a két, állami gondozásban élő gyermekeknek szóló táborának középpontjába. A táborokban élménypedagógiai módszerekkel dolgoznak a fiatalokkal, akik közben megtapasztalhatják a támogató és szeretetteljes közeg érzését, illetve meghúzhatják egyéni határaikat, és megtanulhatják a választás szabadságának jelentőségét is.

Az egészséges, kortársakkal kialakított hálózat védhet a zaklatás ellen (Fotó: Bodó Gábor/Generali a Biztonságért Alapítvány)

„A kortárs bántalmazás nem csak a gyermekotthonok sérülékeny célcsoportnak számító lakói számára központi téma az év során: a hétköznapi fiatalokat is érinti. Az elképesztő méreteket öltő képernyőhasználat, a kontrollálatlan médiatartalom, a feléjük ezeken a csatornákon keresztül beáramló agresszió, és az, hogy mindebben magányosan vesznek részt, mind erősíti azt a tendenciát, hogy sokszor egymás ellen fordulnak – magyarázza Gyöngyösi Krisztina mentálhigiénés szakember, az Élményakadémia trénere az idei témaválasztásról. De hogyan lehet a kiszolgáltatott fiatalokat a jó megoldási stratégiák felé terelni?
„Minden létező pozitív cselekedetre jelzünk. Az állami gondozásban élő gyerekekben, sok esetben gyorsan kialakul egy erős önvédelmi mechanizmus, ami akadályozza őket abban, hogy jól érezzék magukat ezekben a táborokban – például azért, mert félnek bekapcsolódni egy játékba, biztonságosabbnak tűnik a sarokból megfigyelni az eseményeket. A táborokban minden létező pozitív és elismerhető cselekedetre nagyon tudatosan

visszajelzünk, ezzel is segítve azt, hogy a gyerekekben egy reálisabb és egyben az addiginál pozitívabb énkép alakulhasson ki saját magukról, ezáltal fejlődjön az ellenálló képességük, rezilienciájuk.

Hiszen ha valaki erősebb, jobban hisz és bízik magában, ha jobban tud a megérzéseire támaszkodni és határt húzni, vagy akár csak időben észrevenni, hogy valami történik, akkor kevésbé van kitéve ezeknek a veszélyeknek. Ha egy gyerek önértékelése, önbecsülése egészséges, akkor nagyobb ellenálló képességgel rendelkezik a bullyinggal szemben is.”

Ha segítségre van szükség

• A UNICEF HelpApp nevű alkalmazása ingyenesen elérhető – ezen bárki (akár szülők is) tájékozódhatnak, illetve segítséget is kérhetnek, ha arra kerül a sor.
• Hol a Helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központ
• Problémaorientált gyerekkönyvek: ezek a könyvek egy jól meghatározott, pontosan körvonalazható problémát mutatnak be, ami a gyerekek mindennapjaiban hangsúlyozottan van jelen. Ilyen például Kertész Erzsi: Göröngyös Úti Iskola – Hagyjatok békén!, Wéber Anikó: Az osztály vesztese, vagy idősebbeknek Eve Ainsworth: 7 nap, Kalapos Éva: Massza, Pacskovszky Zsolt–Rigler Ilona: Lélekdoki című sorozatának a témára vonatkozó részei: a Hogyan élheted túl, ha rád száll az osztály? és a Hogyan élheted túl, ha furcsának tartanak? című könyvek.