Naponta emberek milliói közlekednek az utakon, és gyakran nem is gondolkodnak azon, miért a jobb oldalon vagy épp a bal oldalon kell vezetniük. Az első pillantásra talán furcsa lehet, hogy a világ számos országában a jobb oldalon közlekednek, míg másokban a bal oldalon. Miért alakultak ki ezek a különbségek? Van valami történelmi, kulturális vagy logisztikai magyarázata ennek a világosnak tűnő, mégis összetett dolognak? A válasz természetesen az, hogy persze.

Hogy jobban megértsük a mostani helyzetet, érdemes egy „kicsit”, úgy pár száz, vagy még inkább ezer évet visszamenni az időben. A múltban szinte mindenki az út bal oldalán közlekedett, mert a feudális, erőszakos társadalmakban ez volt a legésszerűbb megoldás. Mivel a legtöbb ember jobbkezes volt akkor is, a kardforgatók inkább a bal oldalon maradtak, hogy a jobb karjuk közelebb legyen az ellenfélhez, a hüvelyük pedig távolabb az ellenféltől. Ráadásul így csökkent annak az esélye, hogy a (bal oldalon viselt) hüvely más véletlenül olyat kólintson fejbe, akit nem kellene. Ezenkívül egy jobbkezesnek könnyebb a bal oldalról felszállni egy lóra, és nagyon nehéz lenne másképp tenni kardot viselve (ami ugye a bal oldalukon lógott). Mivel biztonságosabb az út szélén fel- és leszállni, mint a forgalom közepén, ezért ha valaki bal oldalon száll fel, akkor a lóval is az út bal oldalán kell közlekedni. 

Mikor és miért változott meg a közlekedés oldala?

Európában VIII. Bonifác pápa 1300-ban utasította a zarándokokat, hogy balra tartsák magukat. Később Franciaországban az osztálykülönbségek miatt az arisztokraták az út bal oldalán vezették kocsijaikat, és mindenki mást középre vagy a jobb oldalra kényszerítettek. (A balra tartás mindig is csak a lovaglásra vagy a vezetésre vonatkozott, tehát a gyalogos közlekedésre nem.)

Az 1700-as évek végén azonban Franciaországban és az Egyesült Államokban a lovascsapatok olyan nagy szekerekkel kezdtél el a mezőgazdasági terményeket szállítani, amelyeket 4-8 ló húzott. Ezeken a járműveken helyhiány miatt nem volt ülés a vezető számára, aki emiatt a bal hátsó lóra ült, hogy a jobb karját szabadon tarthassa, amivel az állatokat irányítani tudta. Mivel a bal oldalon ült, természetesen azt akarta, hogy mindenki balról haladjon el mellette, hogy meggyőződhessen arról, hogy elkerülte a szembejövő szekér kerekeit, így az út jobb oldalán maradt. Ez azonban nagyon sokáig csak praktikus szokás volt, tehát nem volt hivatalosan szabályozva.

1709-ben Nagy Péter cár idején a dán követ állapította meg először, hogy az oroszországi közlekedésben széles körben elterjedt szokás a jobb oldalon való haladás, de csak 1752-ben Erzsébet cárnő (Elizaveta Petrovna) adott ki hivatalosan rendeletet az ezen az oldalon történő közlekedésről. Emellett az 1789-es francia forradalom is hatalmas lendületet adott a jobbra tartásnak Európa-szerte. A forradalom előtt ugyanis

az arisztokrácia az út bal oldalán közlekedett, jobbra szorítva a parasztságot, de a Bastille ostroma és az azt követő események után az arisztokraták inkább meghúzták magukat, és csatlakoztak a parasztokhoz – még ha csak az utakon is.

Párizsban 1794-ben vezették be a jobbra tartás hivatalos szabályát, többé-kevésbé párhuzamosan Dániával, ahol 1793-ban kötelezővé tették a jobb oldali közlekedést.

Később Napóleon hódításai elterjesztették az új jobboldaliságot Németalföldön (Belgium, Hollandia és Luxemburg), Svájcban, Németországban, Lengyelországban, valamint Spanyolország és Olaszország számos részén. A Napóleonnak ellenálló államok – Nagy-Britannia, az Osztrák-Magyar Monarchia és Portugália – maradtak viszont a korábban megszokott oldalon. Ezt több mint 100 évig, az első világháború utánig megmaradt. Egy másik magyarázat szerint Nagy-Britannia nemcsak Napóleon, hanem más miatt is megőrizte a bal oldali közlekedést: a szigetre ugyanis nem jutottak el a már említett nagyobb szekerek, így egyszerűen nem volt okuk oldalt váltani. 

Kivételek mindig akadtak

Az évek során a nemzetek között a jobbra tolódás irányába mutatott a tendencia, de Nagy-Britannia mindent megtett, hogy megakadályozza a globális homogenizálódást. Az 1800-as években az utazás és az útépítés elterjedésével gyakorlatilag minden országban készültek közlekedési szabályok.

Nagy-Britanniában 1835-ben tették kötelezővé a bal oldali közlekedést, és a Brit Birodalomhoz tartozó országok követték a példát.

Ezért van az, hogy Indiában, Ausztrálázsiában (Ausztrália, Új-Zéland, Új-Guineaés a közeli Csendes-óceáni szigetek) és az egykori afrikai brit gyarmatokon a mai napig ezen az oldalakon haladnak az utakon. (A szabály alól azonban kivételt képez Egyiptom, amelyet Napóleon hódított meg, mielőtt brit függőségbe került. Az Egyesült Államokban a britektől való elszakadás jegyében néhány rövid idejű kísérlettől eltekintve a kezdettől fogva a jobb oldali közlekedés volt érvényben.)

Bár Japán soha nem volt a Brit Birodalom része, de szintén bal oldali közlekedést folytat. Ennek a szokásnak az eredete az Edo-korszakra (1603-1868) nyúlik vissza, csak 1872-ben vált ez az íratlan szabály többé-kevésbé hivatalossá. Ebben az évben nyitották meg ugyanis Japán első vasútvonalát, amelyet a britek technikai segítségével építettek meg. Az országban fokozatosan hatalmas vasút- és villamoshálózat épült ki, és hála a ködös albioniaknak természetesen minden vonat és villamos a bal oldalon közlekedett. Ennek ellenére újabb fél évszázadot kellett várni, amíg 1924-ben törvénybe is foglalták a bal oldali közlekedést.

Amikor a hollandok 1596-ban Indonéziába érkeztek, magukkal hozták a baloldali vezetés szokását, és mivel a hollandok csak  Napóleon hódítása után kezdtek jobb oldalon közlekedni, a legtöbb gyarmatuk – ahogyan Indonézia és Suriname is – nem vették már át ezt az újabb szokást.

Az 1960-as években Nagy-Britanniában is felmerült a változtatás gondolata, de az ország konzervatív szószólói mindent megtettek, hogy a javaslatot csírájában elfojtsák.

Nagy ütőkártya volt a kezükben az, hogy több milliárd fontba került volna mindent megváltoztatni, így végül Nagy-Britannia elvetette az ötletet. Ma már csak négy európai ország közlekedik a bal oldalon: az Egyesült Királyság, Írország, Ciprus és Málta. (A kontinensen utolsónak Svédországban vezették be a jobb oldali közlekedést 1967-ben.)

Káosz a köbön

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása nem okozott változást: Csehszlovákia, Jugoszlávia és Magyarország továbbra is a bal oldalon haladt. Ausztria maga is kuriózum volt. Az ország fele bal, a másik fele jobb oldalon közlekedett. Nem meglepő módon a választóvonal pontosan az a terület volt, amelyet Napóleon 1805-ös hódításai érintettek. Amikor Németország 1938-ban annektálta Ausztriát, Hitler elrendelte, hogy Ausztria többi része is térjen át egyik napról a másikra a jobb oldali közlekedésre. A változás felzaklatta az autósokat, mivel emiatt nem látták a közlekedési táblákat. Bécsben lehetetlennek bizonyult a villamosok átállítása egyik napról a másikra, így míg az összes többi jármű a jobb oldalon közlekedett, a villamosok még hetekig a bal oldalon közlekedtek.

Magyarországon a közúti közlekedésben 1941. július 6-án tértek át a bal oldaliról a jobb oldali közlekedésre, kivéve Budapesten és környékén, ahol csak november 9-én. Ennek természetesen az volt az oka, hogy a fővárosban a közlekedés jóval komplikáltabb volt, ráadásul a járműveket is át kellett szerelni, hogy alkalmasak legyenek erre. 

„Legnagyobb problémát ugyanis a jobb oldali köz­lekedés esetén a villamos és autóbuszforgalom átállítása jelenti.

Éppen ezért a Beszkárt (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság  – a szerk.) vezetősége már hosszabb idő óta éjszakánként olyan próbajáratokat indít, amelyek a jobb oldali közlekedésnek megfelelően járják az útvonalakat, és az így nyert tapasztalatokat is felhasználják a problémák megoldásánál. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a járdaszigetek áthelyezése helyett valószínűleg beérik azzal, hogy a járda­szigetek világítótesteit helyezik át és a villamosok a keresztezésen túl lévő járdaszigeteknél állnak majd meg. Az autóbuszforgalom jobb oldali átállítása is kisebb-nagyobb problémákat jelent. Ez idő szerint a helyzet ugyanis az, hogy a fel- és leszálló ajtók az autóbusz baloldalán vannak, ami jobb oldali közlekedési rendnél nem tartható fenn” – írta a 8 Órai Újság 1941. május 30-án. 

A rádió már több nappal előtte elkezdte figyelmeztetni a változásra a lakosokat, emellett hirdetésekkel és hangosbemondókkal is tájékoztatták az embereket, és természetesen új táblákat is kihelyeztek (amelyeket persze november 9-ig letakartak). A változás összesen 12 millió pengőbe került, pedig például a HÉV-eknél és a kisföldalattinál megmaradt a bal oldali közlekedés. November 9-én a taxik és a buszok nem közlekedtek, és 1600 rendőr is szolgálatba állt, mégsem tudták teljesen elkerülni a baleseteket: legelőször egy 70 éves ügyvédet ütött el a villamos a Vígszínház előtt. Azonban a következő napokban mindenki hozzászokott az új rendszerhez, és ma már talán elképzelhetetlennek tűnik, hogy volt idő, amikor nem így volt.

Most már tudod, miért közlekedünk azon az oldalon, amin, de vajon elmerengtél már azon, kiknek köszönheted a járműveket? Ebből a cikkünkből kiderül!

Kiemelt kép: Mercedes taxi az Alagút utcában, jobbra a Pauler utca torkolata, 1941. – Fortepan / Lissák Tivadar