A temetkezési szokások sok mindent elárulnak egy-egy ország halálhoz fűződő viszonyáról. Európai szemmel nézve talán szokatlannak, sőt, bizarrnak tűnhetnek, a furcsa gyászrituálékhoz azonban évszázadok óta ragaszkodnak a távoli vidékek népei. Ha nyitott szemmel járunk a világban, láthatjuk, hogy a nyugati kultúra hagyományaihoz hasonlóan megnyugvást és vigaszt nyújtanak a gyászolóknak, és még ha másképp is néznek ki, ugyanazt a célt szolgálják.
Bár az élet természetes és elengedhetetlen része, Európában a halálról jellemzően nehezen nyílunk meg. A veszteségből történő felépülés lassú és nehéz folyamat, a gyász pedig egy személyes élmény, amire nemcsak egyénenként, de kultúránként is eltérően reagálhatunk (ezért is hallhatjuk gyakran, hogy nincsen egyetlen helyes módja a gyásznak). A közelgő mindenszentek és halottak napja alkalmából cikkünkben ellátogatunk a világ távolabbi szegmenseibe, és utánajárunk, hogyan búcsúznak más országokban.
Jazztemetés New Orleans városában
Semmi sem illik jobban New Orleanshoz, mint a jazztemetések, ahol nemcsak gyászolják az elhunytat, de a halál utáni élet reményét is ünneplik. Képzeljünk el egy hatalmas fúvószenekari felvonulást az utcán, ahol feketébe öltözött, táncoló gyászolók kísérik a koporsót. A temetés második körmenetében sokszor idegenek is csatlakoznak a családhoz, hiszen a jazztemetések egyik üzenete az, hogy
a gyász igenis megosztható, és nem kell vele egyedül megküzdenie senkinek.
A szent rituálé generációk óta része a helyi közösségeknek, a város pedig életfeladatának tekinti, hogy megőrizze rabszolgasorból származó őseik hagyományát. Mi ez, ha nem csodálatos?
„Fantasy” koporsók Ghánában
Ghánában nagy eseménynek számítanak a temetések, és nem ritka, hogy a gyászoló családok sokkal többet költenek koporsóra, mint esküvőre. A nyugat-afrikai nemzet nagy becsben tartja halottait, és hogy egykori szeretteik hogyan éltek, mindig is központi szerepet játszott a közösségek életében. Egy-egy temetés megszervezése akár hónapokat is igénybe vehet, és etnikai csoportonként ugyan eltérő, hogy miként zajlik, mindenesetre az úgynevezett fantáziakoporsós szertartás az egyik legfigyelemreméltóbb a térségben. A koporsókészítők ilyenkor személyre szabott szarkofágokat készítenek, amit egy, az elhunyt által kedvelt dolog formája szerint faragnak és festenek. Ha például valaki halászként tengette az életét, nagy esélye van arra, hogy halformájú koporsóban leli meg végső nyughelyét.
Fotó: Matt Cardy/Getty Images
Égi temetkezés Mongóliában és Tibetben
Az úgynevezett égi temetkezés egy igen bizarr, ám annál jelentőségteljesebb szokás (amit korábban törvényileg is szabályozni kellett, mivel sokan sajnos turistalátványosságként tekintettek rá). Mongóliában úgy tartják, hogy a lélek a halál után továbbvándorol, az üresen maradt testet pedig vissza kell szolgáltatni a Földnek, hogy aztán új élet születhessen belőle. Ilyenkor a holttestet apró darabokra vágják, a maradványokat pedig egy hegy tetején hagyják – kiszolgáltatva a vadvilágnak és az elemeknek –, hogy visszaadják a testet az anyatermészetnek. Ez a gyakorlat évezredek óta jelen van az országban (sőt, gyakran Tibetben is ezt a módszert választják), mivel a hagyomány úgy tartja, csak így kerülhet a lélek mennyországba.
Keselyűk gyülekeznek Tibetben egy égi temetés helyszínén (Fotó: Eye Ubiquitous/Universal Images Group via Getty Images)
Famadihana Madagaszkáron
A famadihana kifejezés magyarra fordítva nagyjából a „csontok megfordulásával” lenne egyenlő. Rosszul hangzik, igaz? A legtöbben nyilván nem szeretnénk elhunyt szerettünk holttestével szembesülni, a madagaszkári népet mindez azonban teljesen hidegen hagyja.
Elhunyt családtagjaikat rituálészerűen, nagyjából 5-6 évente exhumálják:
ilyenkor kiemelik a testet a koporsóból, borral, parfümmel vagy vízzel locsolják, és hatalmas zenés ünnepséget rendeznek a tiszteletére. A rokonok táncolnak a testtel, elmesélik neki, hogy mi történt velük az elmúlt évek során, az istenektől pedig áldást kérnek a lelkére, hogy a túlvilágon is boldog lehessen. Bár a mi számunkra szörnyen hangzik, Madagaszkáron ez egy nagyszerű alkalom arra, hogy együtt emlékezzen a család.
Rúdtáncos temetés Tajvanon
No, igen, ezen nincs mit szépíteni. Tajvanon az extravagáns temetés a gazdagság és a társadalmi státusz jele, a tehetősebb családok pedig nem sajnálják a pénzt a feltűnő gyászrituálékra. Bár ez kifejezetten bizarrnak tűnik, az egész tulajdonképpen a halott tiszteletéről szól. És most beszéljen helyettünk a videó egy tajvani szertartásról:
Ujjamputáció Pápua-Új-Guineában
A pápua-új-guineai dani törzs halottakhoz fűződő viszonyát igencsak furcsának találhatjuk. Az elhunytakat sokáig ugyanis füsttel mumifikálták ahelyett, hogy eltemették volna, egyes törzstagok pedig rituálészerűen amputálták egy-egy ujjhegyüket szeretteik búcsúztatása után. Hiedelmeik szerint ezzel az áldozattal űzhetik el a halál ártó szellemét – az eljárás gyors és óvatos, az ujjrész elvesztésének fájdalma pedig a kollektív gyászt és összetartozást szimbolizálja.
A váránaszi halálparadicsom
Azok, akik életük vége felé közelednek, illetve tudják, hogy hamarosan meghalnak, gyakran vándorolnak az indiai Váránasziba, az élet és halál körforgásának városába. Természetesen a hinduizmus legspirituálisabb településének is megvan a maga véleménye a halálról.
Egy hamvasztási szertartás előkészületei a Gangesz partján (Fotó: Getty Images)
A látogatók évről évre ezrével özönlenek a városba, megcsodálva annak gazdag hagyományait. És bizony ide tartoznak temetési szertartásaik is, hiszen az elmúlás Indiában nem rejtőzik el: a Gangesz mentén nap mint nap látni máglyán égő, virágokkal borított halottakat – gyakran a fürdőzők és bámészkodó turisták mellett. A család ilyenkor a test mellett marad, amíg teljesen hamuvá nem válik. Miután a földi maradványokat a folyóba szórták, a szellem végre kiléphet a karmából, és eléri a nirvánát.
Emberi komposzt és ökobarát temetések
Az ökobarát temetkezési szokások manapság egyre népszerűbbek. Bár az etikai és jogi szempontok országonként eltérőek lehetnek, az emberi test komposztálása – más néven természetes szerves redukció – jóval környezetbarátabb alternatíva lehet a hagyományos temetkezési szokásoknál. Bár a folyamat szigorú előírásokhoz kötött, és speciális berendezéseket is igényel, nagyjából a növényi maradványok komposztálásához hasonlítható, hiszen az emberi testet is mikroorganizmusok bontják le (hogy hogyan, illetve hol is történik mindez, arról itt írtunk korábban). A zöld temetés lehetősége különösen az Egyesült Államokban elterjedt, ahol nem használnak balzsamozó anyagokat, formaldelhidet, egyéb vegyszereket vagy környezetkárosító eljárásokat a temetkezési folyamat során.
Drága és hagyományos koporsók helyett a test egy biológiailag lebomló koporsóba kerül, ami nemcsak egyszerű és költséghatékony, de fenntartható és környezetbarát is.
Az úgynevezett emlékzátonyok például a temetkezés egyik gyönyörű és környezetbarát alternatívája Florida festői szépségű partjainál. Az elhunytak hamvait betonnal és különböző környezetbarát anyagokkal vegyítik, melyekből emlékművet készítenek, és amelyekből mesterséges zátonyokat hoznak létre a vízfelszín alatt, fokozva ezzel a korallok szaporodását. Ezek a zátonyok teljesen nyitottak, és bárki számára elérhetőek, a gyászolók pedig bármikor lemerülhetnek megemlékezni – természetesen az újonnan kialakuló ökoszisztémát mindenkinek kötelező sértetlenül hagynia.
Kiemelt kép: Ghána: temetőbe vezető 16 kilométeres úton az újságos koporsót körbe-körbe forgatják, hogy az elhunyt szelleme ne találjon vissza a régi otthonába – Fotó: H. Christoph/ullstein bild via Getty Images
