Azokkal, akik fafejűen hajtogatják a maguk igazát, ahelyett, hogy meghallgatnák a másik álláspontját, és akiknek a véleményét soha, semmilyen körülmények kozött nem árnyalják az észérvek, a tények, de még saját tapasztalataik sem.

Nem, nem a „tanulatlan” emberekről van szó, nem az IQ pontokban mérhető készségről és nem is arról, ki hány nyelven beszél.

A butaság olyan betegség, ami a legkülönfélébb iskolázottságú és társadalmi státuszú emberek körében felütheti a fejét,

de annál veszélyesebb, minél több dolog vonja el a figyelmet róla: olyankor több kellemetlenséggel járhat felismerni. Mivel a legtöbben nemcsak negatív, de pozitív előítéletekkel is teli vagyunk, azokról, akik társadalmi státuszuk vagy iskolázottságuk miatt elvileg nem kellene, hogy buták legyenek, nehezen hisszük el, hogy kifejezetten korlátoltak. Ha például jól öltözött, kulturált megjelenésű, esetleg magasan képzett, ám buta illetővel hoz össze a sors, könnyen lehet, hogy kellemetlen és fárasztó beszélgetések hosszú sora kell ahhoz, hogy végül le merjük vonni a tanulságot: iskola ide van oda, új ismerősünk bizony nem a legélesebb kés a fiókban.

Lássuk, melyek azok a jelek, amikre figyelnünk érdemes, ha meg szeretnénk magunknak spórolni néhány agyzsibbasztó beszélgetést, vagy egy jókora csalódást. 

Önhittség

Tény, hogy előfordul, hogy valaki úgy tartja sokra magát, hogy van is mire nagyképűnek lennie. Viszont nem lehet véletlen az sem, hogy a világ leggazdagabb emberei farmerben és pólóban közlekednek, a legnagyobb koponyák pedig kifejezetten kerülik az okoskodást. Amikor ugyanis van mire felvágni, az ember egyszerűen nem érez kényszert, hogy fitogtassa, amije van.  

Tudás és elbizakodottság fordított aránya annyira mindennapos, hogy a tudomány is vizsgálta már a jelenséget. Dunning–Kruger-hatásnak nevezzük azt a törvényszerűséget, hogy minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását. (Helló, vírusszakértő interneztetők!). Ha olyasvalakivel találkozol, aki túl nagy mellénnyel képviseli nézeteit, aki folyton saját okosságára és tévedhetetlenségére hivatkozik, kezdj el gyanakodni. Az kiabál, akinek a háza ég.

Kéretlen ítélkezés

„Gondolkodni nehéz, ezért ítélkezik a legtöbb ember” – fogalmazta meg a lényeget tűpontosan Carl Gustav Jung, akinél kevesebben ismerték jobban az emberi lélek és elme működését. Az teljesen rendben van, hogy az ember magában véleményt alkot a körülötte lévő világról, az emberek viselkedéséről, de mások folyamatos, kéretlen minősítése annak a jele, hogy az illető nem kíván erőfeszítést tenni egy-egy helyzet megértése érdekében, hanem az egyszerűbb utat választja. Minősít.

Rossz szóbeli kifejezőkészség

Vigyázat! Nem az idegen- és szakszavak hiányáról beszélünk, sőt! Inkább arról, amikor valaki képtelen pontosan fogalmazni, belebonyolódik saját, akár jól hangzó kifejezésekkel teletűzdelt mondókájába, vagy túlbarokkosított körmondataiba, beszélgetőpartnerének pedig óriási mentális erőfeszítésbe telik követni, amit mond. Sokszor ennek ellenkezője,

a szegényes szókincs is figyelmeztető jel lehet arra nézve, hogy nem éles eszű emberrel hozott össze bennünket a sors, de ez utóbbi  önmagában még kevés ahhoz, hogy valakit korlátoltnak minősítsünk.

A szókincsnek ugyanis nagyon komplex, az egyén szocializációjával összefüggő háttere van, miközben nagyobb szókinccsel is lehet tartalmatlanul, mindenféle logikai összefüggést nélkülözve beszélni. Sokan csinálják legalábbis. 

„Ha még öt percig hallgatnom kell ezt, kiugrom az ablakon!” (Fotó: Getty Images)

Képtelenség a hallgatásra

A korlátolt ember nem jó hallgatóság. Ez megnyilvánulhat abban, hogy folyamatosan a szavunkba vág, rátromfol a történetünkre, vagy abban, hogy egyszerűn nem figyel eléggé, és így nem jut el hozzá mondanivalónk lényege. Figyelmeztető jel erre nézvést, ha beszélgetőpartnered nem tesz fel olyan kérdéseket, amik arra utalnának, hogy valóban figyel arra, amit mondasz. Ez különösen olyan helyzetben kellemetlen, amikor érvelni, vitázni szeretnél, mert az ilyesmi egyszerűen lehetetlen az ilyen emberrel. A hallgatási készség hiánya ráadásul abban is megmutatkozik, hogy a korlátolt emberek sokszor akkor is beszélnek, ha igazából nincs mondanivalójuk. Sok beszédnek pedig sok az alja. 

Homályos testbeszéd

A korlátolt embereknek sokszor nemcsak a világos szóbeli kommunikáció okoz kihívást, de a non-verbális és a metakommunikáció sem jól dekódolható náluk. Nonverbális jeleik zavarosak lehetnek, sokszor nem képesek szemkontaktust tartani egy másik emberrel. Figyeld ezeket a jeleket is, ha először beszélgetsz valakivel.

Művészetvakság

Félreértés ne essék, nem arra gondolunk, hogy aki nem tudja azonnal, hogy Picasso melyik korszakában készült Találka című képe, az buta lenne (én bevallom, most kerestem rá a, hogy milyen képei készültek egyáltalán a spoiler: kék korszakban, igaz ennek bevallása mellett is bőven lehetek még buta). Csak arra a megfigyelésre utalunk, hogy mivel a művészet elemel, azaz többet, mást mond, mint egyszerű valóságábrázolás, komplexitásával sokszor kimeríti  a korlátolt emberek szellemi kapacitását. 

Befolyásolhatóság

A korlátolt emberek sokszor nem képesek felismerni a manipuláció különféle formáit, és sajnos szinte minden alkalommal bedőlnek a manipulátoroknak és a demagógiának is. Ők azok, akik teljes mellszélességgel állnak ki a leghomályosabb elvek mellett, majd nyergelnek át ukmukkfukk egy másikra, és akik a legtöbbször felülnek a különféle összeesküvés elméleteknek, miközben magukat a többieknél jóval okosabbnak gondolják.

Szentül hiszi, hogy így senki nem fogja átvenni a hatalmat a gondolatai felett és szerinte neked is ezt kellene tenned. (Fotó: Getty Images)

Fura humor

Az emberi együttélés sava-borsa a humor, aminek a képességével a korlátolt emberek sajnos nem igazán rendelkeznek. Ez megnyilvánulhat abban, hogy mások vicceit nem értik, hogy nincs bennük fogékonyság a helyzetkomikumra, vagy abban, hogy mások kárára humorizálnak és nem érzik, hogy bántó a viselkedésük. A korlátolt emberek sokszor szeretnek mások testi adottságain vagy társadalmi státuszán viccelni, miközben értetlenül állnak a kicsit is intellektuálisabb humor előtt.

Mit tehetünk? 

És hogy hogyan kezeljük a buta embereket? Az attól függ, társul-e a butasághoz agresszivitás és önhittség. Ha nem, semmi gond: az élet attól szép, hogy sokfélék vagyunk és pengeéles eszű éppen úgy van köztünk, mint szerényebb képességekkel megáldott illető, aki viszont más területen lehet kiemelkedő.

Ha viszont a magát kifejezetten okosnak tartó buta emberrel sodort össze az élet, saját érdekünkben jobb, ha

• távol tartjuk magunkat tőle,
• ha ez nem megy, legalább nem bonyolódunk vele vitába, pláne nem akarunk mindenáron nyerni,
• és ha kerüljük a személyeskedést és a bántó megjegyzéseket. 

Ha pedig saját magunkon tapasztaljuk az itt felsorolt jelek egyikét-vagy másikát, érdemes elgondolkodnunk, azon, biztos-e, hogy a többiek jönnek szembe az autópályán.

Érdekel, hogy kik tartják magukat felsőbbrendűnek másoknál? Akkor kattints ide!

Kiemelt kép: Getty Images