Manapság gyakrabban mondjuk, hogy „ez bizony övön aluli volt” egy-egy beszólásra, mint fizikai értelemben megvalósult ütésekre (kivéve persze, ha éppenséggel pont rajongunk az ökölvíváshoz hasonló sportokért). Kutatók szerint azonban az ehhez hasonló kifejezések használata nem csupán a választékosságon múlik, hanem tudományos értelemben is megalapozott lehet.
Eleonora Borelli modenai kutató néhány munkatársával összeverődve a fizikai sérülések és a bántó szavak okozta fájdalom agyi feldolgozásának hasonlóságait kutatta. Vizsgálataik során olyan, korábban készült tudományos kutatásokat vettek górcső alá, melyeknek eredményei megmutatták, hogy az úgynevezett „szemantikus fájdalom” (azaz például a fájdalommal kapcsolatos szavak) feldolgozása hogyan változtathatja meg a fájdalom érzékelését és feldolgozását az agyban. Ezeket aztán a szociális fájdalom megélésével hasonlították össze, azaz azzal, hogy hogyan hat az egyénre a társadalmi kirekesztés, az elutasítás vagy a jelentős személyek elvesztése.
Szó szerint fájnak a szavak
A vizsgálat során 34 női alany agyi aktivitását figyelték fMRI segítségével, két különböző alkalommal. Először a szemantikai fájdalommal kapcsolatos vizsgálatot végezték el, melynek során azt figyelték, hogyan reagál a nők agya pozitív szavakra; negatív, fájdalommal nem kapcsolatos szavakra; fizikai fájdalommal kapcsolatos szavakra; valamint szociális fájdalommal kapcsolatos szavakra. Ezután a testi fájdalomra adott reakcióikat vizsgálták (csipkedték, bökögették a kísérleti alanyokat). A kutatók eközben folyamatosan figyelték az fMRI-eredményeket, és ezek alapján megállapították, hogy
a résztvevők agybánat szinte teljesen ugyanazokat a területeket aktiválta a szociális fájdalom átélése, mint a fizikai fájdalomé.
Bár ez nem jelenti azt, hogy a mechanikai sérülésekből eredő fizikai fájdalom idegi feldolgozása pontosan megegyezik a szavakból eredő fájdaloméval, arra kétségkívül utal, hogy valamiféle átfedés igenis van a kettő között.
Nem csak rossz érzés – ténylegesen fáj. (Fotó: Getty Images)
Itt fontos azonban azt is megjegyezni, hogy a fizikai fájdalom mennyire hasznos dolog: tulajdonképpen nem más, mint egy könyörtelen emlékeztető, ami azonnal bekapcsol, ha valami veszélyes dolgot teszünk – ezzel figyelmeztetve minket, hogy jobb lenne azt abbahagyni. Ha például véletlenül hozzáérünk a forró serpenyő oldalához, a bőrünkben lévő nociceptorok azonnal működésbe lendülnek és reflexet generálnak, ami aztán elhúzza a sérült végtagunkat az edény mellől – megelőzve, hogy nagyobb baj történjen. Kulcsfontosságú ebben a folyamatban, hogy a receptorok már a sérülés előtt, a károsodás megelőzésében segítenek. Így tudjuk megúszni, hogy ne tegyük teljesen tönkre a testünket pusztán néhány nap leforgása alatt.
Ehhez hasonlóan működhet mindez a szemantikai fájdalom szempontjából is, ami egyben azt is sejteti, hogy kellő tudatossággal akár az érzelmi fájdalomküszöbünket is képesek lehetünk magasabbra helyezni. „Nem muszáj mindent érzelmi sérülésként megélnünk, bizonyos dolgokat nyugodtan figyelmen kívül hagyhatunk – véli E. Paul Zehr idegtudós. – Ellenállóbbá válhatunk azáltal, hogy megváltoztatjuk a reakcióküszöbünket, ugyanúgy, ahogyan azt a nem károsító hatásokra adott testi reakciókkal is teszi az idegrendszerünk.” A tudós szerint tehát érdemes lehet érzelmi értelemben is felvérteznünk magunkat, ha ütésállóbbá szeretnénk válni. „Nem érdemes mindent a szőnyeg alá seperni, főleg nem a súlyosabb sérüléseket, de azt javaslom, hogy
ne akadjunk fenn mindenen, bizonyos megjegyzéseket inkább kezeljünk úgy, ahogy az agyunk kezeli a testünket nap mint nap érő apró sérüléseket”
– magyarázza.
Az ember holisztikus lény
Az idegtudós meglátása szerint a szóban forgó kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy ismét bebizonyosodott: nem célszerű külön kezeli mentális, szellemi és fizikai egészségünket – az ember ugyanis holisztikus lény.
„Lényeges felismerni, hogy az a sérülés és fájdalom, amelyet egy ember a szociális tapasztalatai eredményeképp érezhet, mind valódi
– hangsúlyozza. – A régi kifejezés, amelyet gyakran használnak az érzések lekicsinylésére, találó, de nem abból az okból, amire elsőre gondolnánk: valóban minden csak a fejünkben létezik, például az egész világegyetem is. Minden tapasztalatunk, függetlenül attól, hogy honnan származik, a fejünkben van, ez a tudatosság lényege. Nem számít, hogy az agyunk a bőrünkből, a fülünkből, a szemünkből vagy a gondolatainkból kapja az információkat, a bántó szándék akkor is képes fájdalmat okozni.”
Kiemelt kép: Getty Images
