A Hamász erői példátlan rakétatámadást indítottak Izrael ellen, majd fegyveresek százai hatoltak be a Gázai övezet közelében lévő izraeli közösségekbe. A hadsereg szerint több mint 1400 ember halt meg Izraelben, míg a gázai egészségügyi minisztérium nyilatkozata szerint több mint 2750 palesztint öltek meg – köztük a UNICEF adatai szerint több száz gyermeket – és további 9700 embert sebesítettek meg az izraeli válaszcsapások (a cikk elkészültekor rendelkezésünkre álló adatok szerint – a szerk.).
Az elmúlt közel másfél hét tragédiája egy több évtizedes érdekellentét kicsúcsosodása. A terrorakció részleteiről Dr. Csicsmann László Közel-Kelet szakértő, egyetemi professzor adott tájékoztatást, míg a civil tapasztalatokról egy magyar érintett számolt be lapunknak.

Korábban is sokszor volt terrorriadó

„Az biztos, hogy ez mindenki számára a földi pokol. Annak is, aki Gázában van, és annak is, aki Izraelben él” – fogalmaz Erika (nevét kérésére megváltoztattuk) a történtek kapcsán, aki hét éve költözött ki Izraelbe egy Tel Avivtől nem messze fekvő nagyvárosba, ahol a párjával, négyéves éves gyermekükkel és kutyájukkal élnek.

Erikáék a pénteki katonai mentesítő járattal utaztak haza, de a párja továbbra is Izraelben maradt. Visszaemlékezései szerint épp a háború napján kezdődött volna hivatalosan az óvodai-iskolai időszak a nagy, hosszú ünnepek után, melyet már mindenki nagyon várt. „„Az ünnepeknél mindig fennáll a terrorfenyegetettség veszélye, de így a végére valahogy mindenki hamis biztonságérzetbe ringatta magát – az elkövetők pedig pont az ünnep utolsó napjának kora reggelére időzítették a támadást, amely rengeteg városra kiterjedő rakéta támadással kezdődött.” Erika szerint korábban is adódott példa légiriadókra, támadásokra, valamint az arabok által elkövetett késelési merényletek, a terroristák betörése szintén jellemző volt, ám sosem történt ahhoz fogható, melyet már az első nap is éreztek az első képek, videófelvételek megjelenésekor. Állítása szerint ekkor még nem tudták, mi történt a Tribe of Nova fesztiválon, ahol utólag kiderült, 260 embert öltek meg a Hamász emberei. „Az a hír járta, hogy elraboltak egy kocsiból egy családot és nem tudják, mi lett velük. Ekkorra már mindenkinek nagyon rossz érzése lett. Pedig ezen a ponton még nem tudtuk, hogy válogatás nélkül ölik az embereket a déli országrészen, nem kegyelmezve a terhes nőknek és a gyerekeknek sem.”

Egy pillanat alatt kellett dönteniük

Erika beszámolói szerint az izraeliek mindezek ellenére igyekeznek tovább folytatni hétköznapi életüket, levinni a gyermekeket a játszóterekre, este együtt énekelni a hatikvát (himnusz – a szerk) a lakóközösségek erkélyein, bármilyen halálozási adatokról is szóljanak az aznapi hírek.

„Így próbálják mutatni az összetartást, de emögött persze van egy testi, lelki és mentális fáradtság, egyfajta sokkhatás is, és ez alól a férfiak sem kivételek. A párom katonai gimnáziumot végzett, erős idegrendszere van, jógázik, meditál, tudatosan él, mégis teljesen összetört és addig nem nyugodott, amíg el nem hagytuk az országot.” Ahogy sok más vegyes nemzetiségű család esetében, úgy Erikáék számára sem volt egyszerű az Izraelből való hazajutás. Az utcákon még a harmadik napon is fogtak el terroristákat, akik az autóutakon támadták a menekülő civileket, de a mentesítő járatok elindulását is késleltették a reptér folyamatos tüzelésével. Erikáék úgy döntöttek, az első járat bizonytalanságai miatt inkább a lakásban maradnak, így végül a pénteki repülővel tudtak hazaindulni Magyarországra három éves gyermekével. „Épp aznap indult a magyar mentesítő járat, amikor a Hamász egyik vezetője dzsihádot hirdetett, vagyis világszerte cselekvésre buzdította a követőket. A párom a családját azonban nem akarta otthagyni, azt sem tudtuk, behívj(hat)ák-e őt is tartalékosnak, így azt beszéltük meg, hogy marad, de ez rettenetes érzés.”

Otthon sincsenek biztonságban

Erika hozzátette, hozzájuk hasonlóan sokan mások is úgy ítélték meg az adott pillanatban, hogy a négy fal között a legbiztonságosabb. A legtöbben az úgynevezett mamadokba húzódtak, melyek hivatalos óvóhelyként, menedékként szolgálnak a helyi otthonokban, sőt az újépítésű ingatlanokba már kötelező a beépítésük. A terroristák éppen ezeket a szobákat használták ki a támadásokkor. „A korábbiakhoz képest teljesen másként történtek az események.

Izraelben az emberek attól törtek igazán össze lelkileg, hogy a támadók otthonaikba is betörhetnek, nekik pedig nincs fegyverük.

A Hamász emberei elárasztották a kisebb falvakat, és még alvó családokat támadták meg. Sokan közülük a mamadokba húzódtak, de kiderült, már az óvóhelyek sem biztonságosak. Nagyon sok családot úgy végeztek ki, hogy ezekben a mamadokban bujkáltak. Szinte nincs olyan ember az országban, akinek a baráti körében ne lenne valaki érintett. Van, ismerősünk, akinek a 120 áldozatot követelő kibbutz Be’eriben éltek rokonai a vérengzés előtt, míg egy jóbarátunknak a két húgát, és gyerekeit hurcolták el egy másik településről. Olyan emberi történetek ezek, amelyek mellett nem lehet elmenni. Nem csak a túlélők, de azok, akik ezeket a tartalmakat nézik a tévében vagy a neten, sem fogják tudni feldolgozni a látottakat lelkileg még hosszú ideig.” Erika szerint a félelemérzet a hétköznapi életüket is nagyon sokáig megbénítja még a jövőben, mivel a szomszédos falvakban magas az arab lakosság száma, ahogy bizonyos munkaköröket szintén kifejezetten arab nemzetiségű munkavállalók végeznek Izraelben.

Nem érkeznek meg a humanitárius segélyek 

Bár a libanoni határon folytatódtak a tűzharcok és a Gázát célzó légicsapások sem csökkentek, a szárazföldi offenzívára vasárnap végül nem került sor. Mindeközben az ENSZ humanitárius szervezetének regionális igazgatója szerint az élelmezési program ellátmányai – melyek 1,3 millió embernek elegendőek –

nem tudnak biztonságosan átjutni a határon, de a rohamosan fogyó élelmiszerkészletek mellett Gáza vízellátása is kritikus.

(Izraeli tisztviselők tájékoztatása szerint a vízellátás vasárnap óta ismét folyamatos Gáza déli részén) Izrael ENSZ-nagykövete hangsúlyozta, nem céljuk Gáza megszállása, de mivel a túlélésért küzdenek, igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy a Hamászt felszámolják. 

A hétfő reggeli hírek, melyek szerint Egyiptom, Izrael és az Egyesült Államok megállapodott a Gázai övezet déli részének tűzszünetéről, hamisnak bizonyultak. A térségben továbbra sem jutnak elegendő segélyszállítmányhoz az ott ragadt civilek. Az Izraelben és Gázában zajló események új fejezetet nyitnak az elhúzódó közel-keleti konfliktusban. A veszteségek következménye és mértéke már több szempontból is pusztító méreteket öltött, a múlt hétvégi támadás – és az azt követő háború – pedig valószínűleg még éveken keresztül alakítja majd a politikai és társadalmi viszonyokat. 

Szombattól a háború új szakasza kezdődött

A helyiek és a környező országok attól tartanak, a harcok regionális konfliktussá alakulhatnak. A Hamász szimpatizánsai Európa-szerte demonstrációkat szerveznek, a libanoni Hezbollah terrorszervezet célba vette a határ közelében állomásozó izraeli bázisokat, az állammal szemben ugyancsak feszült viszonyt fenntartó Irán pedig a harcokba történő becsatlakozással fenyeget. Mindeközben a világ országainak vezető képviselői is reagáltak a közel-keleti eseményekre. Ferenc pápa a túszok azonnali szabadon bocsátására szólított fel, Amerika úgy véli, a palesztinok többségének semmi köze a Hamász rémtetteihez és a humanitárius következmények enyhítésén dolgozik a segítségnyújtás során, Kína pedig nemzetközi béketalálkozót sürget.

Palesztin állampolgárok ellenőrzik az izraeli légicsapások által otthonukban okozott károkat 2023. október 15-én a gázai Khan Younisban. Fotó: Ahmad Hasaballah/Getty Images)

Az előzetes ígéretek szerint Izrael végül nem kezdte meg az összehangolt, szárazföldön tervezett inváziót a Gázai övezetben október 14-én, szombat délután. Mindazonáltal felállították a főbb logisztikai pontokat, ugyanis ahogy Dr. Csicsmann László is előrevetítette, elhúzódó összecsapásokra számítanak. A cél Gázaváros elfoglalása és a Hamász fegyveres csoportjainak kiiktatása. A civilek ezzel további időt kaptak a terület elhagyására – bár 35 ezren így is az egyik gázai kórházban rekedtek –, melyet a Hamász fegyveresei akadályoztak és kijelentették, a palesztinok nem hagyhatják el Ciszjordánia és Gáza területét. Az ENSZ meglátása szerint lehetetlen, hogy a több mint egymillió palesztint érintő evakuálás tragikus humanitárius következmények nélkül sikerüljön.

Kiemelt kép: Izrael, Kefar Sava: Ben Frishman temetésén gyászolnak a rokonok és barátok, aki egyike volt azoknak az izraeli áldozatoknak, akiket a Hamász iszlamista militáns csoport Izrael ellen elkövetett támadásai során öltek meg. Fotó: Ilia Yefimovich/picture alliance/Getty Images