Az egész úgy kezdődött, hogy nagyon szerettem volna a kisfiamnak is biztosítani egy sima tanévkezdést a vadonatúj helyen, ahol elkezdte az első osztályt. Amikor a lányom lett iskoláskorú, emlékszem, az utolsó augusztusi napon együtt szaladtunk egy hirtelen kialakult nyári zápor elől a közeli benzinkúthoz, ahol természetesen a shop kínálatában hatalmas csillogó szemekkel kérlelve, nézett ránk az összes túlárazott plüssállat.
A lányom ugyanilyen hatalmas csillogó szemekkel kérve nézett rám, szavakkal ugyan nem szólt, de pontosan tudtam, melyik cicát nézte ki magának a már akkor sem csekély macskagyűjteményébe. Másnap megleptem vele, és ez a cica amolyan évkezdő kabala lett, ami alsóban igen sokáig volt kísérő társa.
Sulis süni(k)
Idén augusztusban a fiamnak szereztem be az évnyitóhoz szükséges ünnepi szettet, – mert valamilyen oknál fogva a gyerekek minimum két méretet nőnek egy nyár alatt –, amikor mellékesen az egyik polcon megláttam egy plüss sünit. Időnként, miközben vásárolok, infantilis gyerekként megsétáltatok egy-egy szimpatikus plüssállatot a boltban, aztán jókislány módjára a kasszánál leteszem, hiszen mégse vihetek mindig mindent haza… Ezúttal nem így történt, miután kifizettem, jött velem, ez a süni lett a kisfiam iskolakezdő kabalája. Amikor meglátta felragyogott a tekintete, megölelte és azt mondta: „anya, ez olyan puha, mint a te ölelésed!”. Nagy örömmel magával vitte a táskában. Az első sulis nap ismerkedéssel, játékkal telt és mit ad isten, az újonc tanulók egy kupac plüssállatból választhattak maguknak egyet. Így a süninek lett egy testvére, mert hát mi mást választott volna, mint egy újabb sünt.
Mialatt ő az iskolában volt, a szeptemberi jó időben sétáltam egy nagyot a környékünkön. Kicsit tudatosabban nézelődve figyeltem meg az épületeket és a táblákat, amikor észrevettem egy rajzolt macis logójú játékboltot. (Kiderült, hogy régóta ott van, csak még sosem tűnt fel.) Egy úthiba miatt le kellett térjek a járdáról, de szerencsére nem volt nagy forgalom. Tovább haladva az úton felfigyeltem egy kis testre. Egy elütött, pici sündisznócska volt az, megszakadt érte a szívem, de már nem tudtam rajta segíteni. Később megérkeztem a kávézóba, és még mindig nem tudtam kiverni a fejemből a látottakat, szomorúan megírtam a férjemnek, mi történt. Ekkor láttam meg, hogy az egyik ismerősöm kitett egy posztot, ami arról szólt, a kamasz gyerekek hogyan húznak határokat és mi szülők vajon hogyan vagy inkább hogy ne lépjük át azokat. Pontosabban,
hogyan adjuk meg úgy az érzelmileg, fizikailag biztonságos, szabad teret, hogy közben – ha igény van rá –, segítünk megtanulni azt, hogy merjék, kimondani kifejezni az érzéseiket, igényeiket.
Ez az ölelgetős sündisznó effektus. És igen, ebből már rá lehetett jönni, hogy ő is egy sünivel illusztrálta a gondolatmenetét.
Alig 24 órán belül ez volt a negyedik sündisznós élményem, a helyemben Jim Carrey már úgy rákattant volna, mint a 23-as számra. (Aki nem látta ezt a kultikus filmet, ajánlom pótolja: Jim Carrey itt lép ki először zseniálisan a komikus skatulyából.) Slusszpoén, hogy azon az élethű sünin, amit a fiam választott a suliban, annak a játékboltnak címkéje volt, amit aznap az utcán fedeztem fel.
Sün kisokos
Ezek – és néhány cuki törpesün videó után – természetesen muszáj volt egy kicsit jobban utánanéznem a fókuszomba került kisállatnak. Megtudtam, hogy a sünhölgyek, csupán 38-40 napig vemhesek, és a legtöbb kicsi augusztus végén, szeptember elején jön világra – méretéből ítélve valószínűleg én is egy pár hetes bébit találtam az úton. A hivatalosan vadon élő állat hazánkban Kelet-európai sün formájában mutatkozik, és a téli álom előtt, ősszel a legaktívabb, mivel jelentős többletre kell szert tennie, minimum 500-600 grammos testsúly a túlélés záloga. A téli álom alatt ugyanis testsúlyának 20-40%-át elveszti.
Kezeket fel, hányan nem szeretnénk élni a lehetőséggel, hogy egy hosszabb szundi után karcsúbban ébredjünk?
Viccet félretéve sok süninek van (lenne) szüksége segítségre. A telet megelőző időszakban számukra megfelelő kihelyezett élelem vagy sünház formájában. Aki eddig nem szimpatizált a kissé mufurcnak tűnő, duzzogva közlekedő jószággal elárulom, hogy a természetes kertészkedés címerállata, ugyanis hasznos kártevő faló, főként rovarokat, bogarakat, földigilisztákat, csigákat, sőt egereket eszik, ritkán tojást és gyümölcsöt. Ha a tél közeledtével ezek kifogyóban vannak a környezetében, egy kis nedves vagy vízbe áztatott macskatáppal, süneledellel növelhetjük a túlélési esélyeit.
Fotó: Getty Images
A sünök természetes ellensége a róka, az uhu, a kutya – no meg a közúti forgalom és a vegyszeres permetezés. Alapjáraton magányos állatok, de az embertől nem félnek, sőt ha türelmesek vagyunk és megszelídülnek, egész közel merészkednek, a kíváncsiságuk a kertből akár a házba is vezetheti őket. A házi kedvencként tartott afrikai törpesünök kapcsán egy ilyen mosolyogtató mondatra bukkantam:
„Amikor ébren van, akkor is remekül elvan magában, nem kell sétáltatni, nem igényli, hogy szórakoztassuk, persze foglalkozni természetesen kell vele, ha nem akarjuk, hogy elidegenedjen tőlünk és puffogós gombóccá váljon.” Innen nézve még jobban érthető a kamasz párhuzam. Tisztelet a kivételnek!
Ha érdekelnek a sorozat korábban megjelent cikkei, akkor kattints ide!
Kiemelt kép: nőklapja.hu
