Emily Hart eredeti szakmája szerint középiskolai matematikatanár. Élete első harminc évében minden volt, csak bevállalós nem. A Huffpost Personalon nemrégiben közzétett bejegyzése szerint kifejezetten félős és bátortalan típus volt, az a fajta, aki leginkább akkor érezte biztonságban magát, ha nem nagyon hagyta el közvetlen lakókörnyezetét.
Harmincas évei elején aztán úgy döntött, itt az ideje a változtatásnak. Felismerte, hogy félelmeit csak úgy győzheti le, ha szembeszáll velük, azaz elkezdi kinyitogatni maga számára a világot. Nem is olyan kicsiben kezdte, rögtön egy olyan dologba fogott, ami a nők nagy részének ma is komfortzónán kívüli kaland: nyári szünetben két hétig a Grand Canyonnál kirándult, teljesen egyedül.
Ez az utazás alapjaiban határozta meg életének további alakulását. Ahogy fogalmaz; ekkor megtalálta a saját útját. Első kalandjáról viszonylag sokat posztolt, és hihetetlen sikert ért el a bejegyzésekkel, így szűk két évvel később maga mögött hagyta a tanári pályát, és főállású influenszerként, illetve szabadúszó újságíróként és utazó bloggerként kezdett el dolgozni. Mára már 63 nagy amerikai nemzeti parkból 59-et bejárt, és mind az 50 amerikai államban megfordul már – mindezt teljesen egyedül.
Az (egyedül) utazás legfontosabb biztonsági alapszabálya
Hart utazásai és azokról szóló képei, videói és írásai online megosztása révén mára nagy közösséget épített ki a közösségi médiában, jövedelme jelentős részét azzal szerzi, hogy utazásairól posztol. Innen nézve meglepő lehet, hogy mi
az első számú szabály, amit biztonsága érdekében hozott: soha nem posztol utazásairól valós időben.
Mindezt karrierje második évében határozta el, méghozzá egy igen érdekes élmény hatására. Oregonban, egy kiadós túrázással töltött nap után egyedül szállt meg egy motelben, és egy ártalmatlannak tűnő fotót posztolt az Instagramra az óceánra nyíló kilátásról. Nem osztotta meg, hogy pontosan hol van, sőt, még csak kommentárt sem fűzött a képhez. Ennek ellenére perceken belül kapott egy üzenetet egy számára ismeretlen követőtől, aki megkérdezte, hogy Oregonban, ebben és ebben a szállodában van-e, és pontosan tippelte meg a szobaszámot is, majd hozzátette, hogy nemrégiben ők is itt szálltak meg, és hogy mennyire tetszett nekik a hely.
Bár Hart követője nem akart semmi rosszat, csak osztozni szeretett volna Emily örömében, a nő nem meglepő módon teljesen megrémült. Hihetetlenül rossz érzéssel töltötte el, hogy egy ennyire ártatlan bejegyzéssel mennyi információt adott ki magáról. Arra gondolt, mi történne akkor, ha egy kevésbé jó szándékú illető éppen ilyen pontosan tudná meghatározni, hogy hol van épp, teljesen egyedül… Ezért elhatározta, hogy soha nem fog valós időben posztolni az utazásairól, és mindenki másnak (férfiaknak, családoknak, baráti társaságoknak) is ugyanezt tanácsolja.
Ennek értelmében az elmúlt néhány évben egyáltalán nem is írt valós idejű bejegyzéseket. A fotókat vagy videókat, amiket az utazásai során készít, mindig később, sok esetben csak egy-egy utazás lezártával tölti fel, és kizárólag akkor posztol egy-egy helyszínről, ha azt már elhagyta. Bár tartott tőle, hogy követői hogyan fogják fogadni a változást, mindenki tiszteletben tartotta és támogatta döntését. Új szabálya kapcsán ráadásul rájött még egy nagyon fontos dologra.
Korábban, amikor kirándulásai közben minden idejét a fotók, a hozzájuk kapcsolódó szövegek, szűrők és effektek kiötlése töltötte ki, bár népszerű bejegyzéseket készített, ő maga éppen arról az élményről maradt le, amiért elutazott. Amíg a posztolásra fókuszált, valójában nem is vette észre igazán a körülötte lévő szépséget, mert azzal volt elfoglalva, hogy jól sikerüljön a bejegyzés, és csak az járt a fejében, hogy vajon mások mit fognak szólni a látottakhoz. Az, hogy biztonsági okokból felhagyott a valós idejű posztolással, elméjére is felszabadító hatással volt, és hozzájárult ahhoz, hogy megélje nem mindennapi élményeit.
Egyedül utazni jó dolog, de elővigyázatosságot igényel!
Egyedül utazni izgalmas és felszabadító élmény, sőt önismereti munka alapja is lehet, ráadásul ezt felismerve valóban egyre többen érdeklődnek az utazás e formája iránt. Tény azonban, hogy a dolog számos kockázatot is rejt magában. Ha úgy döntünk, hogy nőként egyedül szeretnénk utazni, fontos, hogy megfelelő előkészületeket tegyünk: például nézzünk utána alaposan a helyi törvényeknek, közlekedésnek és szállásainknak; ismerőseinkkel beszéljük meg, hogy ha egy bizonyos időintervallumon belül nem jelentkezünk, keressenek bennünket ők; és
igyekezzünk eleve olyan úti célt választani, ahol a közbiztonság lehetővé teszi látogatásunkat.
Ha pedig azon szeretnénk dolgozni, hogy jobban meg- és átéljük a pillanatokat, kövessük Emily példáját, és utazásaink alatt ne az azokról készült képekre fókuszáljunk, hanem arra, hogy ott, abban a pillanatban milyen élmények érnek bennünket!
Kiemelt kép: Getty Images
