Hihetetlen, hogy szinte elrepült az év, most is jön mindjárt a karácsony. Minden évben felmerül a családban az, hogy amikor megesszük a karácsonyi menüt, – amit iszonyatosan imádunk –, közösen gondolkodunk azon, mi lenne, ha jövőre valami más lenne..? Nézzünk ki egy új receptet? De mégis mindig az a vége, hogy minden évben, amikor közeledünk a bevásárláshoz, ugyanazt kérjük a Mamától. Olyan érdekes, hogy a mindennapokban főzök, de ezeken a nagy ünnepeken szeretek gyerek lenni, és azt valahogy még mindig a Mama főztje hozza legjobban vissza – miközben persze recept szerint én is meg tudnám otthon ugyanúgy csinálni, ahogy ő csinálja. A leves, a vajas pisztráng, a rántott ponty, húsi, a kétféle krumplisalátával mégis tőle az igazi.

Amikor kiszakadtam otthonról és önálló életet kezdtem élni, még akkor sem szerettem annyira főzőcskézni, inkább az hozta meg a kedvem, hogy 2008-ban vega lettem. Abban az időben még nem nagyon volt opció húsmentes kajákat enni, ha elmentél étterembe ott általában rántott sajt volt, camembert, ami egy idő után unalmas. A színházi büfében is a sajtos zsemle volt a maximum, ezért inkább nekiláttam főzni és bevinni magammal az ételt. Elkezdtem bátrabban használni a fűszereket – egyébként az a tapasztalatom, hogy a vegák sokkal fűszeresebben esznek. Ekkor szerettem meg a csípős dolgokat is, például nagyon kedvelem az indiai kaját. Bár visszatértem a húsokhoz, mára leginkább az intenzív fűszerezés maradt meg a főzési stílusomban a vegaságból.

Ma már azt gondolom, hogy

nagyon fontosak a családban azok a hagyományok, amiket átörökíthetünk, akár a sütés-főzés terén. Van valami otthonos abban, ha egy ilyen tudást átveszünk a szüleinktől, nagyszüleinktől.

Nekem olyan nagymamám volt, aki csodálatosan tudott sütni, mélységesen sajnálom, hogy idő előtt meghalt, és nem tudtam az ő tudását átvenni. Szerencsére az édesanyám is csodálatos szakácsnő, úgyhogy tőle sok mindent eltanultam már. Egy családi hagyománnyal továbbörökített receptről mesélnék. Ezt az ételt én még soha sehol senki másnál nem ettem, pedig szerintem a világ egyik legegyszerűbb étele, amihez nagyon kevés alapanyag szükséges.

A végeredmény olyan, mint egy elképesztő különlegesség, miközben egy nagyon-nagyon egyszerű fogásról van szó. Azt kell mondjam, lényegében a legtöbbet visszatérő étel a családunkban és eddig bárkinek is készítettem el, az imádta. Ezt a receptet édesanyám egy kedves barátnőjétől kapta, sokáig úgy is emlegettük odahaza, hogy „Ági kedvence”. Persze, azóta már több barátom is átvette, úgyhogy lett már belőle „Dani kedvence”, „Balázs kedvence”, satöbbi. Ennek a receptnek az a másik nagyszerű előnye, hogy karajból és csirkemellből is el lehet készíteni. Mivel több mint 10 évig voltam vega, az egyik legnagyobb kihívás volt ezt az ételt másoknak elkészíteni, de nem megenni.

A pikáns, sajtos sült hűs uborkával a legjobb

Hozzávalók (4 főre)

2 szép nagy csirkemell filé 8 szeletre vágva

1 csemege Piros Arany

1 nagy pohár tejföl

30 dkg trappista sajt

vaj

csemegeuborka, káposztasaláta, almapaprika – ízlés szerint

Elkészítés:

Döbbenetesen egyszerű recept, hiszen az előkészület maximum 10 perc. A hússzeleteket nagyon vékonyra ki kell klopfolni és semmi mást nem teszek vele, csak jó vastagon bekenem csemege Piros Arannyal mindkét oldalát. Majd ugyanígy a tejföllel is és a kivajazott jénai tálba egymás mellé lefektetem a tocsogó szeleteket. Nyilván függ attól, kinek mekkora jénaija van – az enyém viszonylag nagy –, de szeretem, ha a vékony szeretek nem érnek egymásra, hanem egymás mellé vannak fektetve. Ezután vastagon megszórom az irgalmatlan mennyiségű normál (nem füstölt!) trappista sajttal. Nekem az a tapasztalatom, hogy a kisebb lukú reszelőn lereszelt sajttal még jobb befedni ezeket a szószban álló húsokat. A jénait letakarom egy fóliával és mehet is a 220°C-on előmelegített sütőbe, 35-40 percre.

A végeredmény valami egészen gyönyörű, ízekben gazdag, elképesztően zamatos hús lesz, egyszerűen mennyei!

A gyerekek nyilván rizzsel szeretik, de szerintem a legjobban a piacon frissen vásárolt, házias savanyúságok illenek hozzá, így a felnőtteknek úgy szoktam felszolgálni, hogy tetemes mennyiségű csemegeuborkát, káposztasalátát, almapaprikát kínálok mellé. A lényeg, hogy minél több izgalmas savanyúság fokozza még az ízélményt. Jó étvágyat!

A Kedvenc receptem sorozat további ötleteit itt találod!

A képekért köszönet Kovács Patríciának!