Fokozatosan szabadult fel a testem. Először a kötéstől, majd a drain csőtől, aztán a varratoktól. Amikor már zuhanyozni is lehetett, mintha szintet ugrottam volna. A fajdalom pár napig tartott csak a műtét után, kellemetlen érzés is nagyjából két hétig. A 3. héten pedig elmentem görköris diszkóba. Annyira kellett már a lelkemnek valami ami így feltölt! Óvatosan mentem persze, semmi vadulás, de a kis tánc meg a gurulás eufórikus volt, és éreztem a gyógyító erejét. A lelkem örvendezett, ami minden sejtemhez eljutott.

Pár hétre rá közelgett az első utazás. Angliából indult egy óceánjáró az első útjára, aminek a színházába egy nagyszabású showműsort készítettünk, aminek én a tanácsadója voltam, a Freelusion pedig a vetítést készítette a nemzetközi kreatív csapattal karöltve. Amíg tudtam, részt vettem az alkotásban, de a decemberi próbákra már nem vállaltam a kiutazást Miamiba, ezért alig vártam, hogy végre egyben lássam a show-t. Pár napot tölthettünk a hajón, ahova nem csak a csapatunk, de a barátom is eljöhetett. Együtt ünnepelhettük a sikert, bár számomra ennél sokkal többet is.

Az élet ünneplése volt ez, egy hajókürttel kísért elindulás.

Amikor ezt már fokozni sem lehetett, a kísérő hajóról vízsugárral tisztelegtek a Beyond Celebrity első útjának, és a napfény szivárványt emelt elénk.

Utazás az élet tengerén

Miközben ez volt az első igazi kimozdulásom hosszú idő óta, nem volt teljesen felhőtlen a változás megélése. Időbe telt elengedni az aggodalmakat.

Nemcsak az otthon biztonságától voltam távol, de még a szárazföldtől is. Sok ember energiája, hangok, zajok, rengeteg impulzus. Egy részem lassabb átmenetre vágyott, míg a másik ujjongott az élményektől. Tudtam, hogy ez most jó nekem, de az elánból vissza kell vennem. Kicsit emlékeztetett arra, mint amikor a világ kezdett újra nyitni a pandémiát követően. Ott is a bezártság utáni első tömegrendezvény, egy koncert hasonló érzéseket hozott elő belőlem. Jött a nyár és az első fesztivál. Itt is volt egy korlát bennem, amin idővel átléptem. Örülök, hogy nem szaladtam el egyből.

A Babar egy sátras, nomád fesztivál, minden luxust nélkülöző, hangos zene, este erős fények. Amikor átlendültem az első, erősebb hatáson, már minden könnyebben ment. Fantasztikus négy nap volt! Így lépdeltem aztán minden első élményen, helyszínen, munkán át vissza az életbe.

Élek, de más vagyok

Mint kiderült, ez az úgynevezett integrálódási folyamat. Nem gondoltam, hogy ez ilyen jelentős lesz. Később a pszichológussal ezt kiveséztük. Én nyomtam ösztönből, miközben csodálkoztam, hogy miért ilyen zötyögős ez, de akkor úgy tűnik, ez teljesen normális. A nyár így az újjászületést jelképezte. Figyeltem ezt a folyamatot magamban, mert valóban

nem a régi Timi jött vissza, hanem egy erősebb, magabiztosabb, bölcsebb verzióm, aki jobban a jelenben van, megéli a pillanatokat ezáltal lassabb is.

Fizikailag még messze volt a szabadság, gúzsba kötöttek a hőhullámok, az izületi fájdalmak, az izmok befeszülése. Tudtam hogy a mentális erőmet a testi is követni fogja, csak még egy kis lendületre van szüksége.
Közben élveztem felfedezni magamat. Milyen más így dolgozni, ez az élethez való viszonyulás ugyanis a külvilágomat is megváltoztatta. Elképesztően jó koreográfusi feladatok találtak meg, filmek, reklámfilmek szuper profi kreatív és nagyon jó fej emberek. Úgy tűnt, az a mondás, hogy „ami bent, az kint is” helyénvaló. Változtasd meg a hozzáállásodat, és a világ is megváltozik – ez nálam bizonyosságot nyert. Innentől kezdve tudtam, semmilyen régi mintámba nem kívánok visszamenni, tetszik ez az új. Valóban beigazolódott az a jó tanács, amit az elején kaptam: „erősebben jössz ki ebből az egészből, mint az elképzelni tudod. Lesz ott neked üzenet, csak figyeld!” Köszönöm, megkaptam. Nagy ára volt…

Ismét mozgásban

Még Los Angelesben 2019-ben elkezdtem kialakítani egy mozgás óra típust. Nagyon inspirált kint a rengeteg testképzés. A jóga és pilates mellett body sculpt, core, fusion, barre, body combat és megannyi fantázianévvel ellátott edzést kínált a város. Mindenki kereste az újdonságokat. A városban folyamatosan trendinek és kurrensnek kell lenned, mindenki edz. Nem csoda, ha mindenki jóga ruhában jár bárhova, amit mára már Európában is felfedezhetünk.

A diagnózis előtti nyáron

Különböző tánctréningekből kivett mozdulatokat, gyakorlatokat kezdtem úgy rendszerezni, hogy egy fitneszóraként is működni tudjon, illetve, hogy kezdők számára is kivitelezhető legyen. A tánc jóval komplexebb, mint a fent említett technikák és stílusok, így egyszerűbb, lecsupaszítottabb mozdulatokból áll a Glo – Body by Tímea órám. Sikeres pár hónap után épp Budapestre jöttem, amikor kitört a pandémia, így itthon ragadtam. Online tanítottam, de annyira gyűlöltem, hogy egy kamerának dolgozom és nincs jelen a tanítvány, és azt is, hogy csúszik a hang és nincs semmi hangulata az egésznek, hogy abbahagytam.

Miután nyitott a világ, kiélveztem a nyarat a barátommal, majd bombaként megjött a diagnózis.

Tovább szunnyadt ez a tervem is a többivel együtt, most másra kellett fókuszálnom. Mindig kerestem, mi esik jól a testemnek, menyit vagyok képes jól esően megmozdulni. Szinte minden reggelt a testolajozással indítottam, kívül végigsimítva magam hálával és szeretettel a testem iránt, belül pedig az izületek bemozgatásával, folyamatos, higanyszerű kicsit nyújtózkodó mozdulatokkal olajozva. Ezzel a szeretettel teli, keringés mozgatással tartottam fent a kapcsolatot a testemmel.

Pontosan 1 évre rá már tartom a Glo-t, amibe mindezt beleépítettem, és megtaláltam a megfelelő stúdiót is.

Bár a testem nem volt még teljesen kész rá, a lécet újra feljebb tettem magamnak, hogy legyen, ami előrevisz.

Motivál, hogy teljesítsek az órán, hogy a résztvevők feltöltődjenek és elégedetten távozzanak. Az edzés szinte csak egy mellékszála az órának, a fő fókusz a felszabadultságon, a jó zenéken, az önelfogadáson és főleg az örömön van. Ugyanezen elven hoztam létre a Buli Órát is, ami a Glo-val szemben nem csak nőknek szól. Egy óra tiszta tánc, élő DJ-vel, fényekkel, egyszerű és követhető lépésekkel. Magabiztosságot ad, lépésanyagot és sok-sok örömöt egy órába sürítve.
Nekem mindkét óra az energia áramlásról szól. Az adok-kapokról, a csillogó szemek, a boldog tekintetek nagyon feltöltenek, ha pedig fejlődést látok az külön boldogság, de nem ez az elsődleges cél. Olyan sokat kaptam a tánctól és ezt úgy szeretném megmutatni, átadni.

Kérek még időt!

A Mellráknapló korábban megjelent részeit a linkre kattintva olvashatod el. 

Még mindig túl kevés szó esik a mellrákról, pedig a hallgatás legalább akkora gyilkos, mint maga a betegség. Papp Tímea táncművész azon ritka kivételek közé tartozik, aki mindezt megteszi, hogy felhívja nemcsak a rendszeres önvizsgálatra a figyelmet, hanem az önszeretet és élni akarás, illetve az önérvényesítés fontosságára is. Gyógyulásának történetéről ide kattintva olvashatsz bővebben – megéri.

Köszönet a képekért Papp Tímeának!

Kiemelt kép: nőklapja.hu