Az elmúlt két évtizedben hozzánk is beszivárgott a kelta eredetű és az angolszász területen hihetetlenül népszerű ünnep, a halloween. Bár az elején sokan ódzkodtunk tőle, és hirtelen kivont karddal kezdtük védelmezni saját hagyományainkat akkor is, ha egyébként évek óta nem voltunk kinn a temetőben, mára szelídült valamicskét az ellenállás. Nemcsak azt tisztázták már sokszor, sok helyen, hogy nem egymással versengő jeles napokról van szó, hiszen a halloween október 31-re, a mindenszentek november 1-re, halottak napja pedig november 2-re lett bevésve a naptárba, de azt is, hogy egyik tartása nem zárja ki a másikét.
Attól, hogy november elején csendesen és meghitten emlékezünk a szeretteinkre, október 31-én, ha úgy tartja kedvünk, engedhetünk az új idők szelének, hogy bulival engedjük ki a fáradt gőzt, vagy legalább borzongjunk egy kicsit. Utóbbi egyik legjobb, leginkább költségkímélő és maximálisan biztonságos módja, hogy egy nagy adag rágcsálnivalóval felpakolva megnézünk egy vérfagyasztó horrorfilmet. Szerkesztőségi körkérdést követően a mi öt kedvencünk jön szubjektív értékeléssel!
Úgy fent, mint lent (As Above, So Below), 2014 – Ágota
Sztori:
A film főhőse, az egyetemista Scarlett társaival a bölcsek kövét keresi a Párizs alatt húzódó katakombarendszerben. A csoport utazása Dante Poklának cselekményét idézi meg. Az Isteni színjátékhoz hasonlóan az Ahogy fent, úgy lent szereplőknek is egyre mélyebbre kell utazniuk, és fel kell ismerniük saját gyarlóságaikat, hogy megmenekülhessenek. Néhányan közülük sajnos nem képesek erre.
Szubjektív:
A film atmoszférája végig nagyon erős, nem ereszt a klausztrofób hangulat és a kíváncsiság, hogy vajon hova fog kifutni a történet. Bár a befejezés hagy némi kívánnivalót maga után, én rendkívül jól szórakoztam és ijedeztem az egész film alatt.
Értékelés:
sikítófrász faktor: erős idegzetűeknek 5, gyengébbeknek 8
vér és bél faktor: 4
feszültségfaktor: 10
Ideglelés (The Blair Witch Project), 1999 – Emese
Sztori:
1994. októberében három fiatal, Heather, Mike és Josh elindulnak, hogy dokumentumfilmet készítsenek egy mitikus lényről, a hírhedt Blair-i boszorkányról: elutaznak a marylandi Burkittsville-be, interjúkat készítenek a helyiekkel, majd nyakukba veszik a közeli erdőt, a boszorkány állítólagos lakhelyét is. A kamera egy év múlva kerül elő, benne egy sor hátborzongató filmfelvétellel.
Szubjektív:
Ennek a filmnek köszönhetjük a found footage nevű áldokumentum-zsánert, ami annak idején baromi friss és újszerű volt, és teljesen új élménnyé tette a horrorfilmezést. Volt olyan osztálytársam aki meg volt győződve arról, hogy ez igazából megtörtént, és tényleg létezik a boszorkány – ez egyébként népszerű konteó is volt akkoriban.
Értékelés:
sikítófrász faktor: 7, van az a bizonyos utolsó jelenet, aki tudja, az tudja…
vér és bél faktor: 3, ez nem a belezésről szól
feszültségfaktor: 10, folyamatosan parázol közben
Kísértetház (Hellraiser), 2022 – Ancsa
Sztori:
Clive Barker 1987-es horrorklasszikusának feldolgozása, amelyben egy függőséggel küzdő fiatal nő birtokába kerül egy ősi kirakósjáték. A nő nem is sejti, hogy a játék célja a démoni Cenobiták megidézése.
Vélemény:
A horrorklasszikusok remake-jei általában nem sikerülnek jól, a 2022-es Hellraiser viszont szerencsés kivételnek számít. Ha valaki nem látta a régi filmeket, az sem baj, mert a nulláról becsatlakozva is érthető és élvezhető, már ha bírja a gyomrunk. Én bírom a gyűrődést, de ez a film még nekem is kicsit sok volt. A történet felkavaró, a látvány nyers, sokkoló és rémisztő. Le a kalappal a rendező és az operatőr előtt!
Értékelés:
sikítófrász faktor: 9
vér és bél faktor: 10
feszültségfaktor: 9
A szem (The Eye/Seeing ghosts), 2002 – Juli
Sztori:
A 20 éves hegedűművész 18 évnyi vakság után visszanyeri látását egy szaruhártya műtét segítségével. Nagyon örül a beavatkozásnak, de öröme szertefoszlik, amikor túlvilági lényeket kezd látni. Amikor elutazik a szaruhártya donor szülővárosába, hogy utánajárjon a dolognak, tünetei súlyosbodnak.
Vélemény:
Csináltak belőle amerikai remake-t is, de nekem az eredeti, hongkongi a kedvencem. Nagyon-nagyon félelmetes volt, a mai napig eszembe jut, ha egyedül utazom egy liftben, de tetszett az alapötlete is, és jól meg is volt csinálva. Egyes mondataitól még most is kiráz a hideg.
Értékelés:
sikítófrász faktor: 9
vér és bél faktor: 3
feszültségfaktor: 10
A nyolcadik utas: a Halál (Alien), 1979 – Barbi
Sztori:
A távoli jövőben a Nostromo kereskedelmi űrhajó épp hazafelé tart, amikor a legénység egy messzi holdról vészjelzést vesz. A legénységnek kötelessége kivizsgálni a helyzetet, ezért az űrhajó ezt követően leereszkedik a kis bolygóközi holdra. Landolás után a legénység három tagja elhagyja az űrhajót, hogy felfedezzék a területet, de nem azt találják, amire számítottak. Nemsokára az is kiderül, hogy az űrhajón is többen vannak a kelleténél.
Vélemény:
Magyarul kissé spoileres lett Ridley Scott klasszikusának címe, ennek ellenére az első pillanattól megunhatatlan kedvenc ez a film, amit én főleg a mesteri atmoszférateremtés miatt szeretek. Kevés fullasztóbb helyszínt tudnék elképzelni egy rettenetes idegen elől való (egyébként csaknem esélytelen) meneküléshez, mint egy űrhajót. Külön plusz pont a mindenféle erőlködés nélkül is független, erős és önazonos női főhősért.
Értékelés:
sikítófrász: 8
undiság: 5
suspense: 10+
És akik nem szeretik
Persze, szerkesztőségünkben sem csak horrorrajongók dolgoznak, három kollégánkból nem is tudtam kedvencet kicsikarni.
„Én nagyon parázós vagyok, úgyhogy nem merek horrort nézni. Egyszer a tesómmal elmeséltettem, hogy miről szól az, amiben az a fekete hosszú hajú lány (kislány?) van, és már attól kikészültem” – mondta Anna, akivel Nóri és Eszter is egyet tudott érteni. „Csatlakozom Annához: életemben ha talán egy-két horrort láttam, azokról is kimentem háromszor” – meséli Nóri, Eszter pedig azzal a megjegyzéssel egészítette ki, véleményüket, hogy mivel ő maga egyáltalán nem néz horrort, kifejezetten küzdelmes lenne egy kedvencet kiemelnie.
Kiemelt kép: Getty Images
