Te is közéjük tartozol? Többször kínosan érezted magad, amikor egy hosszú tüsszentéssorozat után úgy néztek rád a tömegközlekedésen, mint egy bűnözőre? Nem akarod, hogy allergiádat fertőző betegségnek higgyék, ezért inkább visszatartod a tüsszentést, ha forgalmas helyen vagy? Nem kellene…
A tüsszögés olyan egyetemes reflex, melynek célja, hogy szervezetünk eltávolítsa a különböző irritáló anyagokat az orrunk belsejéből.
Becslések szerint tüsszentéskor akár 150 kilométer/órás sebességgel is száguldhat ki orrunkból a levegő.
A tüsszentés reflexe akkor indul be, amikor az orrunkban lévő érzékelőidegeket egy irritáló anyag, például valamilyen allergén, vírus, baktérium, por vagy folyadék ingerli. Az érzékelőidegek ezt az irritáló információt az agyba továbbítják. Amikor az irritáló jelek elérik az agyat, a tüsszentési reflex beindul. A tüsszentés először mély levegővétellel és a légutakban kialakuló megemelkedett nyomással jár. Ezt követi a rekeszizom és a bordaizmok összehúzódása, a szemek reflexszerű becsukódása (korábban ebben a cikkünkben írtunk, arról, hogy miért nem lehet nyitott szemmel tüsszenteni, vagy mitől függ, hogy valaki képes-e nyelvéből kis csónakot hajtogatni) és egy erős kilégzés. Tüsszentéskor a nyelvet a szájpadlásra emeljük, ez elzárja a száj hátsó részét, így a levegő javarészt az orrunkon keresztül száguld kifelé, az orron keresztül kilökött levegő pedig kiöblíti a tüsszentést kiváltó irritáló anyagokat. Sokan vannak, akik a tüsszentést az orr befogásával vagy az orr alatt kifejtett nyomással meg tudják állítani, a tüsszentés sebességét tekintve azonban nem biztos, hogy jó ötlet megállítani, miután elkezdődött.
Lesz itt nagy hapci! (Fotó: Getty Images)
Háromosztatú ideg
Előtte viszont közbeléphetünk, ha úgy hozza a szükség, ezt pedig az úgynevezett háromosztatú idegnek köszönhetjük! Az agytól 12 ideg vezet a fej különböző területei felé. Ezek egyike, az úgynevezett háromosztatú ideg a koponyán futó található legnagyobb ideg, amely a fájdalom- és tapintásérzéseket közvetíti az agy felé az arcból, a fogakból és a szájból. Működésének kulcsszerepe van abban, hogy egyesek vissza tudják tartani a tüsszentésüket, mert amikor ez az ideg kap ingert, az felülír más, a szervezet által kevésbé jelentősnek ítélt ingereket.
Ha például tüsszentéskor ennek a háromosztatú idegnek az ingerlésével (például arcunk valamelyik részének erőteljes megnyomásával) jelet küldünk az agynak, előfordul, hogy a tüsszentési inger már nem ér célt, vagy olyan is megesik, hogy egy az arcunkban vagy az állkapcsunkban érzékelt fájdalom ingerét „ki tudjuk ütni” egy másik a háromosztatú ideg segítségével küldött ingerrel. Egy tanulmány például kimutatta, hogy a háromosztatú idegek stimulálása az állkapocs mozgatásával a kísérleti alanyok döntő többségénél csökkentette a fogfájást. Ugyanez az oka annak is, hogy a csecsemők fogzáskor ösztönösen ráharapnak különféle dolgokra vagy húzogatják a fülüket.
Ezek a cselekvések ugyanis stimulálhatják a szóban forgó érintési idegeket, és ezáltal csökkenthetik a fájdalomjeleket.
Számos ezen alapuló javaslat létezik arra vonatkozóan, hogyan lehet megállítani a tüsszentést. Ezek közé tartozik például a fül meghúzása, a nyelv a szájpadláshoz vagy a fogak hátuljához való odatapasztása, az orr megnyomása, vagy akár az ujjunk orrunkba dugása (inkább ne…). Ezek mindegyike stimulálja ugyanis a háromosztatú idegeket, ez pedig megakadályozhatja, hogy az irritációról szóló jelek eljussanak az agyba, és tüsszentést váltsanak ki. Érdekes, nem igaz?
Megállítsuk a tüsszentést?
Vannak ugyanakkor, akik azzal próbálkoznak, hogy a tüsszentést csukott szájjal és befogott orral abszolválják, hogy legalább a figyelemfelkeltő hangtól megkíméljék a környezetüket. Ezt azonban már nem javasolják a szakértők. Amikor ugyanis tüsszentés közben becsukjuk a szánkat vagy befogjuk az orrunkat, a légutakban lévő nyomás akár ötször-hússzor nagyobb lesz, mint egy normál tüsszentésnél, pedig akkor sem elhanyagolható! Mivel ezt a nyomást máshová kell továbbítani, a befogott orral és csukott szájjal való tüsszentés károsíthatja a szemet, a fület vagy az ereket. Bár a kockázat csekély, egy-egy visszatartott tüsszentéshez kapcsolódóan agyi aneurizmáról, torok-berepedésről és tüdőösszeomlásról is beszámoltak már.
Nem véletlenül tüsszentünk. Akár légúti megbetegedésünk van, akár csak az orrunkba ment valami, szervezetünk kifejezetten jól teszi hogy megpróbálja megtisztítani az orrunkat. Ne tartsuk hát magunkban, ne fojtsuk el, egyszerűen forduljunk el, ha jön az inger és tüsszentsünk egy zsebkendőbe. Ha pedig többről van szó, mint allergiás tüsszögésről, és úgy érezzük valamilyen komolyabb betegség kezd úrrá lenni rajtunk, maradjunk otthon, és kúráljuk ki magunkat.
Kiemelt kép: Getty Images
