Mindenszentek (november 1.) és halottak napja (november 2.) szorosan összekapcsoló ünnep, a két nap közötti legfőbb különbség abban merül ki, hogy mindenszentek egyházi parancsolt ünnep, a halottak napja pedig ennek kibővítése. Erre azért volt szükség, amiért egy nap kevésnek bizonyult a halottak ünneplésre. Ma mindenki szabadideje és belátása szerint dönt arról, hogy melyik napon és mennyi ideig emlékezik meg elhunyt hozzátartozóiról.
A hazai szokás szerint napjainkban is jellemző, hogy november első két napja közül valamelyiken ellátogattunk a temetőbe és gyertyát gyújtunk elhunyt szeretteink sírján, így emlékezünk meg rólunk. (De persze nem kötelező kimenni a temetőbe, ha nem szeretnél vagy nem tudsz – így is megemlékezhetsz elhunyt szeretteidről otthon.) A régiek viszont nem érték be néhány mécsessel, igazi ünnepnek számított ez a két őszi nap, amelyre több módon is készültek.
Főztek a halottaknak
A holtak elengedése és eltemetése egykor sokkal inkább része volt a mindennapoknak, mint manapság. A gyermekágyi halálozás- és az ismeretlen betegségek miatt sokkal többen mentek el idő előtt, és bár ezt a gyászoló hozzátartozók elfogadták, mégis ragaszkodtak hozzá, hogy évről évre újra megvendégeljék halott szeretteiket. Hát kalácsokat, sülteket készítettek és tájegységnek megfelelően kínálták az elhunytak tiszteletére.
A legtöbb helyen üres kalácsot sütöttek a halottak tiszteletére (Fotó: Aurorat/ Getty Images)
A bukovinai magyarok a temetőbe vitték ki az ételt, és ott, szerettük sírjánál osztották meg az arra járók népekkel. Mivel a sokan tartották ezt a szokást, a halottak napja olyan hangulatot keltett, mint egy őszi piknik, amit a park helyett a temetőben szerveztek. Szegeden és környékén már csak a temető kapuig vitték a kalácsot, ahol megosztották a kapualjban kéregető koldusokkal, hogy ők is megemlékezzenek a halottakról. Máshol pedig ki sem tették a házból a halottaknak készült fogásokat, hanem otthon terítettek meg, ugyanis a hiedelem úgy tartotta, hogy ilyenkor visszajönnek a házhoz a halottak.
Tilos volt sötétben hagyni a házat
A fenti hiedelem kapcsolódik egy második bizarr, letűnt szokáshoz is, mely szerint halottak napján tilos sötétben hagyni a házat, elvégre a visszajáró elhunytak nem tudnak volna tájékozódni a sötétben. Ezért a családok akkor is égve hagyták az otthonaikban gyújtott gyertyákat, amikor a temetőbe mentek, ugyanis nem lehetett tudni, mikor jönnek vissza elhunyt szeretteik. (Csak elképzelni tudjuk, hogy mennyi ház égett porrá halottak napja idején.)
Mosás és hangoskodás kizárva
De nemcsak a sötétség volt tilos, mosni sem szabadott.
A halottak napját érintő héten szégyenkezhetett az, aki mosott, miután így a visszatérő elhunytaknak vízben kellett állniuk egykori házukban – a babona szerint.
Nagyobb zajjal járó munkát sem volt érdemes választani erre az időszakra, nehogy a rikácsolás elzavarja a halottakat.
Halottak napi jóslatok
A háztáji munkák szüneteltetése alatt maradt idő olyan hasznos tevékenységekre, mint a jóslás. A bölcs, idős emberek csípőből mondták, ha sok eső hull november első két napján, akkor sok felnőtt halott lesz a következő időszakban. De nemcsak az időjárásból lehetett következtetni a közeli halálra, a jóslat szerint azok sem számíthattak hosszú életre, akik virágot szedtek a temetőben, mondván a halottak szánták neki. Azt persze már nem tartották számon, hogy vajon mennyi emberen fogott a jóslat, elvégre senki nem vonta kérdőre sokat megélt személyek jövendöléseit.
Kiemelt kép: Gabriel Perez/ Getty Images
